Zebradánió

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Zebradánió
Zebrafisch.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes)
Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Alcsalád: Danioninae
Nem: Danio
Faj: D. rerio
Tudományos név
Danio rerio
Hamilton-Buchanan, 1822
Szinonimák

Brachydanio rerio

Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Zebradánió témájú kategóriát.

A zebradánió vagy zebrahal (Danio rerio vagy Brachydanio rerio) egy trópusi eredetű háziasított halfaj, amely a pontyfélék családjába tartozik.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredetileg Kelet-Indiából származik, de közkedvelt akváriumi hal lett belőle.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Körülbelül 6 centiméter nagyságúra nő meg és megközelítőleg 5 évig él. Különböző színezetű és úszóformájú fajták ismertek. A hímek karcsú, narancssárga színű csíkokat hordanak kék csíkjaik között, a nőstényeknél ugyanott ezüstszínű csíkok figyelhetőek meg, teltebb, színei kevésbé élénkek. Háta olajbarna, az oldalak és a has alapszíne sárgásfehér. Törzsén a kopoltyúfedőtől a farkúszó végéig négy sötét acélkék csík húzódik. A csíkozottság a farok alatti úszóra is átterjed. A hátúszó alapszíne sárgásbarna, kék szegéllyel, kívül fehéren szegélyezett. A kopoltyúfedő kék fehér foltokkal. Farok- és hasúszói fátyolszerűen megnyúlhatnak, melyek akár a testhossz egyharmadát is kitehetik.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Akárcsak más dániófajok, a zebradánió is mindenevő. Nagyon fontos megjegyeznünk, hogy csoportos hal. Akváriumunkban lehetőleg ne tartsunk belőlük hat példánynál kevesebbet.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy-egy párzás alkalmával a nőstények 20–200 ikrát helyeznek el (általában hetente egyszer, bőséges táplálék mellett kéthetente háromszor párzanak).

Tartása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

8–10 literes akvárium is elegendő az ívatásukhoz. A vízoszlop magassága ne legyen nagyobb 15 cm-nél. A víz keménysége vagy pH-ja nem befolyásolja az ívatás sikerességét. A felhasznált víz friss legyen. A medence egyik sarkába laza vattacsomót vagy vékonyszálú növényt rakjunk. A medence alját mogyoró nagyságú kaviccsal töltsük fel az ikrák védelmében. Az ikravédő rács is megfelelő, mert a dániók erős ikrafalók. A víz hőmérséklete 24–26 °C között legyen. Első este a nőstényt helyezzük át, majd következő este egy vagy két hímet. Az ívás a kora reggeli órákban zajlik le. Amennyiben a két hím hajtaná egymást, akkor a gyengébbiket tegyük vissza a társas akváriumba. Ívás után a párt távolítsuk el. Az ikrák 24–28 óra alatt kikelnek. A kis halak 4–5 nap múlva elúsznak, igen aprók. Etetésüket nagyon apró eleséggel kell megkezdeni.

Békés hal, amely jól megfér más fajokkal az akváriumban. Általában 6 fős vagy annál is nagyobb csoportokban érzi jól magát. Az ideális körülményeket a 6,0–8,0 pH kémhatású, valamint 5,0–19,0 dGH keménységű és 18–24 °C hőmérsékletű víz biztosítja.

Érdekessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zebradánió az igen egyszerű szaporításának és gyors növekedésének (az egysejtes állapottól a lárvaalakig tartó fejlődése körülbelül három napig tart), valamint a könnyen megfigyelhető és manipulálható embrióállapotának köszönhetően elterjedt és hasznos modellorganizmusa a gerincesek kutatásának. A genetikusok számára a zebradánió egy kitűnő vizsgálati alany, számos laboratóriumban ma már a patkányok és egerek helyett használják. Azon kevés fajok közé tartozik, amelyeket kísérleti célból az űrbe is felvittek.

A nagy érdeklődésnek köszönhetően az első organizmusok egyike, melynek a teljes genomját azonosítják. Genetikai manipulációk eredményeként egy fluoreszkáló fajtát (úgynevezett Glofish) is létrehoztak.

Változata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Leopárddánió (Brachydanio frankei) • Rendszertani hovatartozása nem eldöntött. A szakértők többsége szerint a zebradánió spontán mutációjának kell tekintenünk. A zebradánió egy Csehszlovákiában kitenyésztett színváltozata ez, amely tisztán továbbtenyészthető. A háta olajbarna, a test alapszíne krémsárga, a sötétkék csíkozás helyett azonban sötétkék, nagyon tetszetős pontsorok díszítik oldalait, valamint a farok- és a farok alatti úszót is. A nőstény teltebb, a hím karcsúbb termetű és egy kissé élénkebb színű. Tartása és tenyésztése azonos a zebradánióéval. Rendkívül tetszetős változat, amelynek szélesebb körű elterjedése várható. A zebradániónak létezik fátyolos úszójú változata is. Nemrég került a piacra génkezelt, rózsaszín és arany színű törzse is, amelyek ugyanolyan feltételeket kívánnak, mint a „normál”.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Referenciák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]