Zbigniew (1073 – 1113. július 8.) lengyel fejedelem volt 1102 és 1106 között.
I. Ulászló törvénytelen gyermekeként született.[1] Eredetileg papnak készült. Sok évet töltött Quedlinburg kolostorában (a mai németországi Szász-Anhaltban).
1093-ban lengyel arisztokraták egy befolyásos csoportja, akik szemben álltak a nagy hatalmú Sieciech vajdával, hazahívták. 1096-ban Zbigniew és féltestvére, a későbbi III. Ferdeszájú Boleszláv, rávették édesapjukat, hogy száműzze Sieciechet és adjon nekik tartományokat, amelyek felett uralkodhatnak. 1102-ben, Ulászló halála után elkezdődött a két testvér közt a trónharc.[2] 1107-ben Boleszlávnak sikerült elűzte Zbigniewet[3], aki V. Henrik német-római császárnál talált menedéket. 1109-ben csatlakozott V. Henrik Lengyelország elleni hadjáratához, Boleszláv azonban a hundsfeldi csatában legyőzte a császárt.
1112-ben Boleszláv visszahívta mostohafivérét Lengyelországba, csakhamar azonban árulással vádolta meg és megvakíttatta.[3] Zbigniew nemsokkal ezután meghalt.[3]
- ↑ Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, ISBN 963 9075 12 4 , 92. oldal
- ↑ U. és d., 92–93. oldal
- ^ a b c U. és d., 93. oldal
.svg){kind=small}
