Zalka Ödön

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zalka Ödön
SzületettZalka Ödön Mihály Antal
1897. július 1.
Kassa
Elhunyt1951. február 1. (53 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Tisztségeegyetemi tanár
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1920)
SírhelyeFiumei Úti Sírkert (33/0/1/50)
SablonWikidataSegítség

Zalka Ödön (Kassa, 1897. július 1.Budapest, Józsefváros, 1951. február 1.)[1][2] magyar orvos, patológus, egyetemi tanár, Zalka Zsigmond agrokémikus fia.

Életútja[szerkesztés]

Zalka Zsigmond és Kneipp Natália fia. Tanulmányait a Budapesti Tudományegyetem Orvosi karán végezte, ahol 1920-ban szerzett oklevelet. Orvosi pályája elején tanársegéd, majd magántanár volt a budapesti I. számú Kórbonctani intézetben. 1921-től a Szent István Kórház kórboncok főorvosaként dolgozott. 1945-től a Rókus Kórház igazgató főorvosa volt. 1948-tól 1950-ig a II. számú Kórbonctani Intézet (ma: II. sz. Patológiai Intézet) igazgatója, az egyetem nyilvános rendes tanára.

Felesége dr. Gál Aurélia Ida volt, akit 1935. május 9-én Budapesten, a Józsefvárosban vett nőül.[3]

A Fiumei úti temető 33. parcellájában nyugszik.

Tudományos munkássága[szerkesztés]

Patohisztológiával, érelmeszesedéssel, fertőző betegségekkel, rákkutatással foglalkozott. Rákmorbiditási statisztikái világviszonylatban is egyedülállóak.

Művei[szerkesztés]

  • Rákstatisztika (Budapest, 1950)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]