Zalai Béla

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zalai Béla
Született1882. augusztus 30.
Debrecen
Elhunyt1915. február 2. (32 évesen)
Omszki hadifogolytábor
Állampolgárságamagyar
HázastársaMáté Olga
SzüleiZalai Márk
Foglalkozása
  • filozófus
  • tanár
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1906)
Halál okatífusz
Filozófusi pályafutása
Magyarország
20. század
Iskola/Irányzatfenomenológia
Érdeklődésismeretelmélet, rendszerelmélet
Akikre hatottFogarasi Béla, Mannheim Károly, Hauser Arnold, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula
Akik hatottak ráFriedrich Nietzsche, Edmund Husserl, Alexander Bernát, Böhm Károly, Wilhelm Wundt
Fontosabb műveiAllgemeine Theorie der Systeme
Sablon • Wikidata • Segítség

Zalai Béla (Debrecen, 1882. augusztus 30. – Omszki hadifogolytábor, 1915. február 2.) magyar filozófus, tanár, akit Lukács György az egyetlen eredeti magyar gondolkodónak tartott. Felsőfokú tanulmányainak befejeztével gimnáziumi tanárként működött. Filozófia-elméletének részletes kifejtésében korai halála akadályozta meg. 1984-ben közreadták fennmaradt munkáit.[1]

„ ...az idők távolából mégis fölhangzik egy életigenlő kacagás, Zalai Béláé. – Königin, das Leben ist doch so schön – Schiller szavait harsogta. ”
– Juhász Gyula kiadatlan jegyzeteiből. Nyugat, XXX. évf. (1937) 5. szám. Online elérés

Élete[szerkesztés]

A debreceni református főgimnáziumba járt, ahol kiváló eredménnyel tanult, osztálytársa és egyben későbbi jó barátja Oláh Gábor volt.[2] 1900-ban érettségizett. Matematika-fizika-filozófia szakos tanulmányokat végzett, 1900-tól 1906-ig a kolozsvári,[3] párizsi, valamint a budapesti egyetemen, és tanára volt Kolozsváron Böhm Károly, Budapesten Alexander Bernát mellett Lipcsében Wilhelm Wundt és Párizsban Pierre Janet is.[4] Részt vett a Négyesy-féle szemináriumon,[5][6] és járt az Egyetemi Kör előadóestjeire, illetve egyike volt a Schmitt Jenő Henrik köré csoportosuló diákoknak.[7] 1906-ban tett filozófiai doktorátust, a bölcsészettudományi szigorlatot kitüntetéssel téve le.[8] Doktori disszertációja: A közvetlen tapasztalás összefüggés-rendszere.[5] Értekezése William James (valamint főként Meinong és Wundt) tanaira épül, James öt alapelve közül azonban kettőt is korrigál, s kétféle „viszony-rojt”-ot is megkülönböztet, formálisát és amorfat: a tudatfolyam centrális gondolata helyett szintén szerencsésebb az ő „orgonapont” metaforája.[9]

Tanulmányainak elvégzését követően Budapesten a IX. kerületi községi polgári fiúiskola tanára volt,[10] később a IX. kerületi Mester utcai felsőkereskedelmi iskolában oktatott.[11]

1911-ben munkatársa volt a Fülep Lajos és Lukács György szerkesztette A Szellem című rövid életű folyóiratnak, írásai emellett megjelentek az Athenaeumban is.[12][13] 1912-ben megtagadták habilitációját, valószínűleg emiatt kezdett német nyelven publikálni.[12][14] Egyik központi alakja volt a BEMBE-nek nevezett filozófiai asztaltársaságnak, amelyhez Mannheim, Lukács és Fogarasi mellett Szilasi Vilmos, Antal Frigyes, Dienes Pál és Kozma Lajos is tartozott. Az első világháború során, zászlósi rangban vonult be,[15] filozófiai írásai Lukács Györgyre bízta. 1914 decemberében hadifogságba került, ahol 1915. február 2-án tífuszban elhunyt,[16] hamvai Szibériában nyugszanak.[17] 1921-ben holttá nyilvánították.[18]

Családja[szerkesztés]

Zalai Márk tanár és Bassó Laura fiaként született, vallása református. 1905. október 12-én Budapesten feleségül vette a nála egy évvel fiatalabb, aradi születésű, izraelita vallású Neumann Elza irodalomtörténészt,[19] Neumann Lipót és Weisz Regina lányát.[20] Az egyik tanú Szende Pál volt.[20] Felesége 1908-ban elhunyt.[3] Második felesége Máté Olga fényképész volt, akit 1912. augusztus 28-án Budapesten, a IX. kerületben vett el.[21][22] Első házasságából két gyermeke született: Ágnes és Zoltán (1907–1986),[23][24] Zoltán keresztanyja Ritoók Emma volt.[25] Sógora Kőrös Endre volt.[17]

Munkássága[szerkesztés]

Filozófusként elsősorban ismeretelmélettel, illetve a filozófiai rendszerezés problémáival foglalkozott. Kezdetben a lélektani, illetve logikai szféra közötti kapcsolatot vizsgálta, ezután fordult a tárgyelmélet, majd a tárgyiságformák rendszerezésének elmélete felé. „A rendszerek általános elméletét kutatva a megismerés reális, tartalmi kereteit vonta meg. Azt javasolta, hogy a dolgokat mint problémákat vizsgáljuk, ne pusztán a diszciplínákat.”[26] Figyelmét kezdettől fogva az összfolyamat ragadta meg, azaz az egyes elemek egymáshoz való viszonya és kapcsolódásuk a centrumhoz: a szintetikus egység keresése, a gondolatrendszerek összefüggése. Zalai szerint az emberi szellem építi fel a konstrukciót, mert számára magától értetődő, hogy egységben kell élnie. Az emberből magából indul ki a világ rendszerezése, más szóval: „Az ember alapvető tette a rendszerezés!" Ezt a gondolatot tette meg ismeretelmélete, etikája és logikája sarokpontjává. Ezt a központi gondolatot fejti ki a Közvetlen tapasztalás-összefüggés-rendszere (Doktori disszertáció, 1905), az Etikai rendszerezés (1910), a Das Problem der philosophischen Systematisation (1911), az Allgemeine Theorie der Systeme (1913-1914) című műveiben.[27] „Nagy érdeme, hogy a philosophiai gondolkodás törvényeit, jogait és határait állapította meg.”[28] Rendszerszemléletű filozófiáját - Gábor Éva filozófus irodalomtörténeti jegyzete szerint - a mai modern rendszerelmélet egyik legjelentősebb előzményének tekintik.[29][30]

Barátai voltak: Lukács György filozófus, Babits Mihály, Oláh Gábor, Mannheim Károly, Kosztolányi Dezső és Juhász Gyula, közülük többek (Babits, Kosztolányi) verskritikusa is volt.[31] Babits 1934-ben úgy nyilatkozott, hogy filozófiai érdeklődésének Zalai Béla volt a fő mozgatója.[32] Pomogáts Béla szerint Babits poétikájában Zalai gondolatainak, nézeteinek kimutatható poétikai hatása van.[33] Hatással volt Mannheim, Hauser Arnold és Fogarasi Béla filozófiájára is.[34] Balázs Béla Isten tenyerén című regényének egyik alakját Zalairól mintázta.[35]

Wildner Ödönnel együtt lefordította Émile Vandervelde A kollektivizmus és az ipar evoluciója c. művét.[36] Emellett Jean Finot A fajok problémája c. könyvét is ő ültette át magyarra (1909).[37] 1910-ben Alexander Bernát professzornak[38] 60. születésnapjára tisztelői és tanítványai egy 50 tanulmányt tartalmazó emlékkönyvet állítottak össze „Dolgozatok a modern filozófia köréből” címmel, melynek az etikai rendszerezésről szóló fejezetét Zalai Béla írta.[39] E mű mintegy összefoglaló módon igazolta a hazai filozófiai gondolkodás korszerűségét, mutatta be ennek változatait.[33]

1982-ig kéziratban maradt a rendszerelmélet szempontjából egyik legjelentősebb műve, az Allgemeine Theorie der Systeme (A rendszerek általános elmélete), melyet először német nyelven, majd 1984-ben magyarul is kiadtak.

Zalai szerint „valódi metafizika csak akkor jön létre, ha a filozófus végső választ keres kínzó kérdésére, s ha ilyet nem talál, akkor valamilyen tetszőleges részmegoldást ruház fel az általános és igazi megoldás funkciójával és jogaival - más szóval: amikor szimbolikus megoldást teremt magának."[40] Ilyenformán a megoldáskísérletek lényegüket tekintve kétrészre oszthatók: a kérdés metafizikájára és a válasz metafizikájára.[41] Ezen előbbi a „szellem nyugtalan szereplőinek" válaszaiból származik. Egy kérdésre adott válasz ugyancsak kérdés, mely a következő lépés alapját képezi.[42] „A válasz nélkül maradt kérdés ez, a magán- és magáértvaló kérdés, a kérdés mint metafizika."[43] A válasz metafizikája a szimbolisták válaszait foglalja magába. Zalai szerint a szimbólumok csak egy tényleges válasz „rokonai", melyek előzetesen fellelt, magától adódó és nem választott alakzatok. A válasz metafizikájának jelentőségét abban látta, hogy „a bizonytalanság választ nyer, megnyugovásra lel, a maga szintjéről tehát egy másik síkra helyeződik át".[44] Ez a rendszer-feletti rendszer.

Több évtizedes hallgatás után egy egészen más miliőben, egy egészen más, új filozófus generáció tesz kísérletet arra, hogy életre keltse Zalai struktúra- és rendszerelméletét. Idehaza a Lukács Archívum egyes kutatói, illetve Beöthy Ottó, ifj. Nagy Barna, Bacsó Béla és az amerikai Lee Congdon veszik újra kézbe Zalai magyar és németnyelvű munkáit, s igyekeznek átfogó képet nyújtani a századelő monumentális kísérletéről. Beöthy Ottó számba véve a teljes életművet, időrendi eligazítást ad, mikor születtek az egyes művek, és hogyan bontakozott ki bennünk a rendszerelméleti koncepció. Bacsó Béla válogatott kötetbe gyűjti össze a figyelemre méltó Zalai-írásokat, s ezzel lehetővé teszi, hogy folyamatosan olvasva a szövegeket, el lehessen mélyedni Zalai rendszerelméletében.[27]

Gondolatai[szerkesztés]

  • ”Chamberlain mondja valahol, hogy minden tudomány annyit ér, amennyit egy más tudomány számára ér. – Én pedig azt mondom, hogy azért nem ér egy tudomány se semmit, mert mindenik egy másik számára ér csak valamit.”[45]
  • ”Nem a szimbólum a fontos, hanem a szimbólum funkciója.”[46]

Művei[szerkesztés]

  • Metaphysik als symbolische Summation perseverierender Bedürfnisse (1905)[m 1]
  • A közvetlen tapasztalás összefüggésrendszere (Bp., 1906)[47]
  • Encomium Mortis (1907–1910 között)[48]
  • Etikai rendszerezés (Bp., 1910)
  • A realitás-fogalom typusairól. Ismeretelméleti tanulmány. (Bp., 1911)[49]
  • A filozófiai rendszerezés problémája (Bp., 1911)[50]
  • Untersuchungen zur Gegenstandstheorie (Archiv für syst. Philosophie, 1912. 12. sz.)
  • Allgemeine Theorie der Systeme (1913-1914)
  • A logika akarása (1914)

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. ↑ Beöthy Ottó datálása.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Zalai Béla: A rendszerek általános elmélete. Összegyűjtött írások. Gondolat, Bp. 1984.
  2. ↑ A Debreczeni Ev. Ref. Főgymnasium Értesítője az 1895-96. iskolai évről. Közli Dóczi Imre igazgató. Debrecen, 1896, 162. o.
  3. ↑ a b Lengyel András (1981). „Zalai Béla Aradon”. Korunk 40 (10), 793–794.. o. (Hozzáférés: 2016. január 30.)  
  4. ↑ Bárkán György (1985). „A pszichológia szerepe a századelő magyar társadalomtudományi megújulásában”. Magyar Pszichológiai Szemle 42 (6), 484.. o. (Hozzáférés: 2016. január 30.)  
  5. ↑ a b Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
  6. ↑ Juhász Gyula összes művei 6. köt. Prózai írások 1818–1922. S. a. rend. Gezsa Ferenc. Bp., 1969, 46. o.
  7. ↑ Lengyel András: Juhász Gyula, Zalai Béla és „a válasz metafizikája". A 20. század eleji „irodalmi forrongás" gondolkodásörténetéhez. Forrás, XL. évf. (2008) 5. sz. 83. o. Online elérés Archiválva 2015. december 22-i dátummal a Wayback Machine-ben. Hozzáférés ideje: 2015. december 16.
  8. ↑ (1906. szeptember 1.) „Névjegyzéke azoknak, akik az 1905—6. tanévben a magyarországi egyetemeken, műegyetemen és jogakadémiákon kitüntetéssel, illetőleg dicsérettel tettek vizsgálatot.”. Hivatalos Közlöny 14. (18.), 2.. o. (Hozzáférés: 2016. január 30.)  
  9. ↑ Rába György (1978). „Az objektív líra jelensége a Nyugat hőskorában: Babits Mihály és Füst Milán költészete”. Literatura 5. (3–4), 26. o. (Hozzáférés: 2016. január 30.)  
  10. ↑ A ministeriumok fönhatósága alá tartozó hatóságok és intézmények. In Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1912 (24. évfolyam) 428. o.
  11. ↑ A ministeriumok fönhatósága alá tartozó hatóságok és intézmények. In Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1916 (27. évfolyam) 473. o.
  12. ↑ a b Hell Judit, Lendvai L. Ferenc, Perecz László: Magyar filozófia a XX. században. Első rész, Budapest, 2000, Áron Kiadó, 62. o.
  13. ↑ A Vasárnapi Kör. Dokumentumok. Összeáll., bev. és jegyz. Karádi Éva, Vezér Erzsébet. Budapest, 1980, Gondolat Könyvkiadó, ISBN 963-280-796-0
  14. ↑ Lukács György levelezése (1902–1917). [Budapest], 1981, Magvető Kiadó, 484. o.
  15. ↑ 1918. évi rangsorolás. militaria.hu (Hozzáférés ideje: 2016. december 1.)
  16. ↑ (1915. július 9.) „Hírek”. Fővárosi Közlöny 26. (35.), 9.. o. (Hozzáférés: 2016. január 30.)  
  17. ↑ a b Főszerkesztőnk gyásza. Pápai Hírlap, XII. évf. 13. sz. (1915. március 27.) 2. o.
  18. ↑ HU BFL - VII.12.b - 1921 - 187436
  19. ↑ Lukács György levelezése (1902–1917). [Budapest], 1981, Magvető Kiadó, 483. o.
  20. ↑ a b A házasságkötés bejegyezve a Budapest II. ker. polgári házassági akv. 810/1905. folyószáma alatt.
  21. ↑ A házasságkötés bejegyezve Budapest IX. ker. polgári házassági akv. 766/1912. folyószám alatt.
  22. ↑ (1912. szeptember 5.) „Házasság”. Budapesti Hírlap 32 (209), 10. o. (Hozzáférés: 2016. január 30.)  
  23. ↑ Zalai Zoltán házassági bejegyzése. VI. ker. házassági akv. 1509/1938. folyószáma.
  24. ↑ dr. Zalai Zoltán. Petőfi Irodalmi Múzeum. Letöltés ideje: 2016. december 9.
  25. ↑ Saját gyászjelentése. familysearch. org (Hozzáférés: 2015. december 16.)
  26. ↑ Huff Endre Béla (1999.). „A multidiszciplináris tudományról és finanszírozásról – Tartalomközpontú megközelítés”. Magyar Tudomány 106. (új folyam: 44.) (12.), 1509.. o. (Hozzáférés: 2016. január 30.)  
  27. ↑ a b Gábor Éva (2000.). „Körkérdés a magyar filozófiai hagyományról”. Magyar Tudomány 107. (új folyam: 45.) (8.), 992.. o. (Hozzáférés: 2016. január 30.)  
  28. ↑ Rózsa Dezső (1916.). „Az Athenaeum új folyama”. Budapesti Szemle 166. (472.), 157.. o. (Hozzáférés: 2016. január 30.)  
  29. ↑ (1981) „Levél Révész Gézánénak”. Irodalomtörténet 13/63., 735.. o. (Hozzáférés: 2016. január 30.)  
  30. ↑ Zalai Béla 1914-ben a filozófiai rendszerezésről írt, hosszú ideig publikálatlan tanulmánya először csak 1982-ben jelent meg németül, majd 1984-ben magyarul, ezért sem témája, sem időrendje miatt nem lehetett előzménye a Ludwig von Bertalanffy által az 1950-es években megfogalmazott, és valóban a modern rendszerelmélet megalapozását jelentő, biológiai indíttatású általános rendszerelméletének.
  31. ↑ Lengyel András: Juhász Gyula, Zalai Béla és „a válasz metafizikája". A 20. század eleji „irodalmi forrongás" gondolkodásörténetéhez. Forrás, XL. évf. (2008) 5. sz. 91. o. Online elérés Archiválva 2015. december 22-i dátummal a Wayback Machine-ben. Hozzáférés ideje: 2015. december 16.
  32. ↑ Szabó Ferenc (1982). „A fiatal Babits költészete”. Katolikus Szemle 34 (1), 80. o. (Hozzáférés: 2016. január 30.)  
  33. ↑ a b Pomogáts Béla (1989). „Irodalmi korszakváltás”. Korunk III. folyam 7. (2), 265. o. (Hozzáférés: 2016. január 30.)  
  34. ↑ Lukács György levelezése (1902–1917). [Budapest], 1981, Magvető Kiadó, 712. o.
  35. ↑ Hajós József (1983). „Széljegyzetek a Lukács-archívum Zalai-kötetéhez”. Korunk 42 (3), 265. o. (Hozzáférés: 2016. január 30.)  
  36. ↑ (1979. december 10.) „Újonnan megjelent könyvek”. Corvina 30 (34), 12. o. (Hozzáférés: 2016. január 30.)  
  37. ↑ (1909. május 20.) „Újonnan megjelent könyvek”. Corvina 32 (14), 1. o. (Hozzáférés: 2016. január 30.)  
  38. ↑ Zalai a professzor egyik kedvenc tanítványa volt, akinek hamar felismerte rendkívüli tehetségét, és tőle telhetően egyengette útját. (1981.) „Levél Révész Gézánénak”. Irodalomtörténet 13/63., 735–736.. o. (Hozzáférés: 2016. január 30.)  
  39. ↑ (1910. április 16.) „Alexander Bernát ünneplése”. Budapesti Hírlap 30 (90), 5–6. o. (Hozzáférés: 2016. január 30.)  
  40. ↑ Zalai Béla: A rendszerek általános elmélete. Budapest, 1984, Gondolat, 36-37. o.
  41. ↑ i. m. 41-42. o.
  42. ↑ i. m. 40. o.
  43. ↑ i. m. 40-41. o.
  44. ↑ i. m. 42. o.
  45. ↑ Reisinger János (1980). „Irodalmi gondolkodásunk a századfordulón (Horváth János és Babits Mihály)”. Literatura 7 (3–4), 417. o. (Hozzáférés: 2016. január 30.)  
  46. ↑ i. m. 421. o.
  47. ↑ Megjelent folytatásokban, négy részben az Athenaeum című folyóirat 1906. 3. számának 285–296. és 4. számának 425–435., valamint 1907. 1. számának 70–88. és 2. számának 175–195. oldalán.
  48. ↑ Az eredeti, korábban nem ismert kézirat 1993-ban került elő az ELTE kézirattárából, Zalai Béla hagyatéka között. Első publikálása: Bogoly József Ágoston (1993). „Zalai Béla kiadatlan esszétöredéke a halálról: „Enomium Mortis””. HOLMI 5 (1), 98–102. o. (Hozzáférés: 2016. január 30.)  
  49. ↑ Megjelent folytatásokban, két részben az Athenaeum című folyóirat 1911. 2. számának 30–65. és 3. számának 28–36. oldalán.
  50. ↑ A rendszer formaproblémája címmel részletet közölt a tanulmányból a Helikon Világirodalmi Figyelő 1973. évi 2–3. száma a 317–320. oldalon.

Források[szerkesztés]

  • Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.   Hozzáférés ideje: 2016. január 31.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-, 772. o.
  • Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest, 1929. Online elérés. Hozzáférés ideje: 2016. január 31.
  • Saját gyászjelentése. familysearch. org (Hozzáférés ideje: 2015. november 18.)
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Bp., 1891-1914. Hornyánszky Viktor. Online elérés. Hozzáférés ideje: 2016. január 31.
  • Zalai Béla Magyar Virtuális Enciklopédia. Hozzáférés: 2015. november 18.
  • Egyetemi társak. Juhász Gyula kiadatlan jegyzeteiből. Ponticulus Hungaricus, XIV. évf. (2010) 4. szám. Online elérés. Hozzáférés ideje: 2015. december 16.
  • E. Csorba Csilla: Máté Olga fotóművész. Budapest, 2006, Petőfi Irodalmi Múzeum-Helikon Kiadó, 39, 43, 58. o.
  • Veres, Ildikó: Az a priori értelmezésének problémája Zalai Béla és Brandenstein Béla rendszer-koncepciójában In: Kalmár, Zoltán; Garaczi, Imre; Veres, Ildikó (szerk.) Pro Philosophia Évkönyv - 2010 Veszprém, Magyarország : Veszprémi Humán Tudományokért Alapítvány, (2010) pp. 142–148. , 7 p.

További információk és irodalom[szerkesztés]

  • Áron László: Az én és a halál Zalai Béla korai írásaiban. In „Számadás". Kosztolányi Dezső születésének 100. évfordulójára. Szerk. Fráter Zoltán. Budapest, 1985, 24–29. o.
  • A Vasárnapi Kör. Dokumentumok. Összeállította, bevezetést és jegyzeteket írta Karádi Éva, Vezér Erzsébet. Budapest, 1980, Gondolat Kiadó.
  • Bacsó Béla: A megértés művészete - a művészet megértése. Budapest, [!1990], Magvető Könyvkiadó.
  • Bacsó Béla: „A válasz metafizikája". Zalai Béla filozófiájáról. Magyar Filozófiai Szemle, (1982) 6. sz. 888–908. o.
  • Balázs Béla (1982 [1915]): Zalai Béla. (Archívumi Füzetek II.) Budapest: MTA Filozófiai Intézet, Lukács Archívum, 270.
  • Balázs Béla: Napló (1903-1922). 2 köt. Tények és tanúk sorozat. Budapest, 1982, Magvető Könyvkiadó.
  • Beöthy Ottó: Egy pálya emlékezete. Zalai Béla 1885–1915. Világosság, (1975) 2. sz. 80–89. o.
  • Beöthy Ottó: Zalai Béla levelei kortársaihoz. Kritika, (1975) 8. sz. 5-10. o.
  • Babits-Juhász-Kosztolányi levelezése. S. a. rend. Belia György. Bp., 1959.
  • Bogoly József Ágoston: Zalai Béla kiadatlan esszétöredéke a halálról: "Encomium Mortis". Holmi 5. évf. 1. sz. (1993), 98-102. o.
  • Egyed Péter: Realitásfogalmak és metafizikai következmények a XX. század elejének magyar filozófiájában. Zalai Béla és Varga Béla. In Kisebbségben, közösségben. Balázs Sándor nyolcvanadik születésnapjára. [szerk. Bodó Barna]. Temesvár, 2008, Tempus, 9-20. o.
  • Fogarasi Béla (1982 [1915]): Zalai Béla – In memoriam. (Archívumi Füzetek II.) 257–270.
  • Fülep Lajos levelezése I. 1904–1919. Szerk. F. Csanak Dóra. Budapest, 1990.
  • Fülep Lajos levelezése II. 1920–1930. Szerk. F. Csanak Dóra. Budapest, 1992.
  • Fülep Lajos levelezése IV. 1939–1944. Szerk. F. Csanak Dóra. Budapest, 1998.
  • Fülep Lajos levelezése V. 1945–1950. Szerk. F. Csanak Dóra. Budapest, 2001.
  • Fülep Lajos levelezése VII. 1961–1970. Szerk. F. Csanak Dóra. Budapest, 2007.
  • Gábor Éva: Hazatért levelek... Irodalomtörténet, 3. sz. (1981), 718-736. o.
  • Halasi Andor: Fiatal éveink. In Juhász Gyula 1883–1937. Szerk. Paku Imre. Bp., 1962.
  • Halász Hajnalka: A "formáló anyagi elv teremtő ereje" Nyelv, materialitás és medialitás. Zalai Béla A rendszerek általános elmélete című munkájában. Magyar filozófiai szemle, 2015. (59. évf.) 4. sz. 120-135. old.
  • Hell Judit, Lendvai L. Ferenc, Perecz László: Magyar filozófia a XX. században. Első rész, Budapest, 2000, Áron Kiadó, 62-68. o.
  • Juhász Gyula 1883–1937. Szerk. Paku Imre. Bp., 1962.
  • Juhász Gyula összes művei 5. köt. Prózai írások 1898–1917. S. a. rend. Gezsa Ferenc, Ilia Mihály. Bp., 1968.
  • Juhász Gyula összes művei 6. köt. Prózai írások 1818–1922. S. a. rend. Gezsa Ferenc. Bp., 1969.
  • Juhász Gyula összes művei 8. köt. Prózai írások 1927–1936. S. a. rend. Ilia Mihály. Bp., 1971.
  • Juhász Gyula összes művei 9. köt. Levelezés I. S. a. rend. Belia György. Bp., 1981.
  • Juhász Gyula: Rethorikai szakosztály. Egyetemi Lapok, 1904. március 12. 9. o.
  • Kiss Endre: A világnézet kora. Nietzsche abszolútumokat relativizáló hatása a századelőn. Budapest, 1982, Akadémiai Kiadó.
  • Kosztolányi Dezső: Baudelaire és Verhaeren. Nyugat, 1917. július 16. 145-148. o.
  • Lengyel András: Zalai Béla elfelejtett írásai. Élet és Irodalom, 1978. június 17. 2. o.
  • Lengyel András: „...csillogó felületek gyöngyhalásza" Kosztolányi Dezső nietzschei "vázgondolatai". In uő: Játék és valóság közt. Kosztolányi-tanulmányok. Szeged, 2000, 54-99. o.
  • Lengyel András: A Vasárnapi Kör „renegátja”. A gondolkodó Ritoók Emmáról. In A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve. Szeged, 1992. 243-293. o.
  • Naplók. Oláh Gábor. Szerk. Lakner Lajos. Debrecen, 2002.
  • Somos Róbert: Magyar filozófusok politikai útkeresése Trianon előtt és után. Budapest, 2004, Kairosz.
  • Zalai Béla: A rendszerek általános elmélete. Összegyűjtött írások. Az előszót írta Bacsó Béla. Szerk. Berényi Gábor. Budapest, 1984, Gondolat.

További irodalomért lásd: Jegyzetek az előszóhoz. In Zalai Béla: A rendszerek általános elmélete. Összegyűjtött írások. Budapest, 1984, Gondolat, 475-476. o.

Online[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Zalai_Béla&oldid=26876126”