Zöld (heraldika)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Névváltozatok: publikánszínű [=pelikánszínű 'papagájzöld, sárgászöld'] (1523. OklSz.; TESz III. 300), kék [1341/1347] (OklSz., TESz II. 426)
fr: sinople, en: vert, de: grün, r. de: Smaragd (Oswald 368.), la: viridis (Nagy Iván IX. 345.), prasinus, gramineus, chelidonius
Rövidítések

A zöld a színek közé tartozó heraldikai színezék. A heraldikában csak egyféle smaragdzöld vagy fűzöld szín használatos. Egyes világosabb vagy sötétebb árnyalatok nagyon ritka nemheraldikus színekké váltak, melyek közül néhány átmenetet képez a kék színbe.

Ritka volt a középkori heraldikában, mivel nem ütött el eléggé a környező táj színétől.

Zöld tarpajzs.jpg

A szó etimológiája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Besztercei szójegyzékben (1395 k.) "virideus: zold" alakban fordul elő.[1] A magyarországi latin víridis jelentése 'virágló, egészséges' volt. Ez az eredete az angol heraldika, és a régi francia heraldikában használt vert 'zöld' szónak is. A francia heraldikában később az elnevezése sinople lett. Ez a kisázsiai Sinope város nevéből származik, ahol az agyag cinóbervörös volt. A 14. század végétől, de legalább 1415-től, azaz Prinsault idejétől a sinople jelentése vörösről zöldre változott. Ennek oka nem ismert. A háttere talán az lehet, hogy megelőzzék a hasonló hangzású vert (zöld) és vair (evet) szavak összetévesztését. Eközben a francia köznyelvben a zöld értelme továbbra is vert.

A zöld szimbolikája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A holt heraldika korában különféle jelentéstartalmakat igyekeztek a zöldhöz kapcsolni. A színek között kezdetben ritka volt. Prinsaultnál a szeretet, becsület, udvariasság jelképe volt.[2] A Spener által említett Heraldus Britannus nevű középkori herold a prasino elnevezést használta a zöldre.


A zöld előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zöldet a heraldika korai századaiban rézrozsdával, majd a 19. században schweinfurti zölddel (C.I. 77410) festették. Az árnyékolására poroszkéket, oroszzöldet, a világos helyek festésére krómsárgát használtak.

A zöldhöz használtak krómoxidot (angolul viridian, a latin viridis 'zöld' származéka), mely sötétzöld árnyalat és malachitot. Az első zöld pigmentek a zöld okkerek és a malachit volt (Cu2[(OH)2CO3]), mely kémiailag nagyon hasonlít az azurithoz. Ezt megőrölték és zöld színű festéket kaptak, ami nagyon érzékeny a savakra. Az ókortól kb. 1800-ig használták. Gyógyszerként is alkalmazták. A durvára őrölt malachit sötétzöld, a finomra őrölt világoszöld árnyalatot adott. Az ókori egyiptomban tojásfehérjével, akácgyantával és fügetejjel keverdék és a vazsdnak nevezett gyógyszert kapták. Az ókortól készítettek mesterséges zöld festékeket is. A réztáblákat szőlőlével, vizelettel és ecettel locsolták. A rézkiválást lekaparták, megszárították és golyóvá gyúrták.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 676; TESz III. 1197.
  2. "synople en vertu signifie amour, honour et courtoisie" (Prinsault; vö. Hefner 45. l.)

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

színek (heraldika), vörös, prémek (heraldika), színjelölési módszer, vonalkázás, nemheraldikus színek