Zákó András

Zákó András
Született	1898. március 23. Brassó,
Meghalt	1968. március 13. (69 évesen) München,
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Fegyvernem	gyalogos
Szolgálati ideje	1916–1945
Rendfokozata	vezérőrnagy
Egysége	24. brassói székely gyalogezred, 38. rohamzászlóalj, 27. székely könnyű hadosztály.
Csatái	Első világháború, Második világháború
Kitüntetései	Tiszti Ezüst Vitézségi Érem
Iskolái	Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia
A Wikimédia Commons tartalmaz Zákó András témájú médiaállományokat.

Zákó András (1940-ig Zakó) (Brassó, 1898. március 23. – München, 1968. március 13.) magyar katonatiszt a második világháborúban.

Élete

A Ludovika Akadémia elvégzése után 1916-ban tisztté avatták. Ezt követően az első világháború végéig a román és orosz fronton harcolt, előbb a 2. brassói székely gyalogezred, majd a 38. rohamzászlóalj kötelékében. A fronton tanúsított hősiességéért megkapta a Tiszti Ezüst Vitézségi Érmet. A háború után a vezérkar 2. osztálya hírszerző alosztályának lett a vezetője, megkapva a vezérőrnagyi rangot. 1940 - 1942 között a Hadiakadémián a hadműveleti vezérkari szolgálat tantárgy tanára volt. 1943-ban a marosvásárhelyi 27. székely könnyű hadosztály parancsnoka lett, ezzel az egységgel 1944. március 21-én a már Kárpátalja északi felén húzódó frontra kivonult és felvette a harcot a szovjet hadsereggel.

A nyilas hatalomátvételt követően Szálasi Ferenc vezérőrnaggyá léptette elő és kinevezte a vezérkar 2. osztályának (hírszerzés) vezetőjévé. Továbbra is részt vett a harcokban, majd 1945. májusában Ausztria területén amerikai fogságba esett. Absam helységben a menekülttábor őre lett. A magyar hatóságok kikérték az amerikaiaktól mint háborús bűnöst, Szálasi hatalomra jutásának elősegítésével vádolták, de kiadatása elmaradt. 1948. október 23-án Klagenfurtban megalapította a Magyar Harcosok Bajtársi Közösségét, amelynek tagja lett szinte minden Magyarországról emigrálni kényszerült magyar katonatiszt. A szervezet céljának Magyarország szovjet megszállás alóli felszabadítását tűzte ki maga elé. Központja előbb Absam, majd 1955-ben München lett. Zákó András a szervezet lapjának, a Hadak Útján-nak főszerkesztője is volt.

Kitüntetései viselési sorrendben

• Magyar Érdemrend középkeresztje hadiszalagon, kardokkal (1944. augusztus 9.)
• Magyar Érdemrend tisztikeresztje (1942. december 4.)
• Magyar Érdemrend lovagkeresztje (1939)
• Katonai Érdemkereszt III. osztálya hadidíszítménnyel, kardokkal,
• Ezüst Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal
• Bronz Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal
• Kormányzói Dicsérő Elismerés Magyar Koronás Bronzérme, szalagján a Tiszti Ezüst Vitézségi Érem kisebbített alakjával,
• Bronz Vitézségi Érem
• Károly-csapatkereszt
• Nemzetvédelmi Kereszt
• Háborús Emlékérem kardokkal és sisakkal
• Erdélyi Emlékérem

Műve

• Őszi harcok 1944 (Bp., 1991)

Források

• Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X  
• ↑ Szakály: Szakály Sándor: A 2. vkf. osztály: Tanulmányok a magyar katonai hírszerzés és elhárítás témaköréből 1918–1945. 2. javított és kiegészített kiadás. Budapest: Magyar Napló; (hely nélkül): Veritas. 2015. 230–231. o. ISBN 978-615-5465-61-1  
• Zinner Tibor - Róna Péter: Szálasiék bilincsben, Lapkiadó Vállalat, Budapest, 1986