Yucatáni fogasponty

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Yucatáni fogasponty
„Fekete molli” változat
„Fekete molli” változat
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Alosztály: Sugarasúszójú halak
(Actinopterygii)
Rend: Fogaspontyalakúak
(Cyprinodontiformes)
Család: Elevenszülő fogaspontyfélék
(Poeciliidae)
Alcsalád: Poeciliinae
Nem: Poecilia
Faj: P. sphenops
Tudományos név
Poecilia sphenops
(Valenciennes, 1846)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Yucatáni fogasponty témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Yucatáni fogasponty témájú kategóriát.

Molinezje black molly.JPG
Black molly1.JPG

A yucatáni fogasponty (Poecilia sphenops) az elevenszülő fogaspontyfélék családjába tartozó halfaj. Szokás angol nevük után mollinak is hívni őket, a Poecilia nem szinonimájából, a Mollienesia-ból. A yukatáni fogasponty a természetben kékesen fémes pikkelyekkel rendelkező szürkés színű hal. Élőhelyétől függően két változata ismert, a piros és a sárga hát, és farokúszójú rassz. Testalkatát és méretét tekintve a yukatáni fogasponty áll a legközelebb a kereskedelemben kapható fekete mollihoz. Ritkán (az utóbbi időben egyre gyakrabban) találkozhatunk a boltokban is a yukatáni fogasponttyal, melyeknek hímjei gyönyörű sárga szegélyű farokúszóval rendelkeznek, sőt szúnyoglárva pusztító tevékenysége miatt néhány mesterséges tóba is betelepítették (például a budapesti városligeti tóba és a margitszigeti, szállodáknál található patakba).

Fekete molly[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fekete molly vagy más néven black molly változat teste „bársonyos” fekete, néha zöldessárga pikkelyekkel. A teljesen fekete változatot Németországban tenyésztették ki. Valójában nem önálló faj, hanem a nemen belül tervszerű tenyészkiválasztással lett kialakítva. Tenyésztése 1923-ban kezdődött az USA-ban. Sternke az 1930-as években a P. sphenops és a P. velifera fajokat keresztezte a fekete P. latipinna törzzsel. A ma ismert fekete Mollienesia típusokat akkor sikerült előállítani, amikor a P. petenensist keresztezték a már meglévő fekete törzsekkel. Így a jelenlegi „mollikat” tulajdonképpen négy Mollienesia fajból „gyúrták össze”, amelyeket hosszú éveken keresztül az intenzív fekete szín irányába szelektáltak.

Manapság népszerű az akvaristák körében a lírafarkú és az ezüst színű, vagy a pöttyös változata, melyet dalmata molli néven árusítanak. Ezeket, a feketéhez hasonlóan, több faj keresztezésével állították elő.

Tartása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza: 6–8 cm. A rokon fajok mind Dél-Amerikában élnek. Mindenevő, de a többi hallal ellentétben sok növényt tartalmazó élelmet kíván, kedvence az algakocka.

Tartása könnyű, bár a jól szűrt meleg akváriumot igényli. A víz középső rétegeit lakja. Érzékeny a hidegre, 24 fokosnál hidegebb vízben a fűtőtestre fekszik, a megfázás jeleként a felszínen egyhelyben hintázik. A nemeket könnyű megkülönböztetni, mivel a hímeknek az elevenszülőkre jellemző, speciálisan módosult farok alatti úszójuk, párzáshoz használt ún. gonopódiumuk van.

Szaporítása egyszerű, csupán magas hőmérséklet és dús növényzet szükséges hozzá. A hímek néha verekednek a nőstényekért, akiknek nagyon intenzíven udvarolnak. Ha több hím is van a medencében, akkor a nőstények folyamatosan terhesek és szülnek utódokat. 4–5 heti „vemhesség” után változó számú utód látja meg a napvilágot. Stressz és alacsony vízhőmérséklet hatására hajlamosak a koraszülésre, kannibalizmusuk mérsékelt. Néha teljesen színtelen ivadékok is születnek, ezek fejlődésük során fekete színpigmentekkel gazdagodnak. Az ivadékok felnevelése könnyű, porrá tört lemezes táppal és vágott tubifexszel gyorsan fejlődnek. A fiatal hímek sokáig legyező alakú farok alatti úszóval rendelkeznek. Akkor kezdik el párzószervüket növeszteni, amikor már elérték végleges testhosszuk felét. A faj érdekessége, hogy a nőstények raktározzák a spermát, így akár egy hónappal az utolsó hím elpusztulása után is képesek szülni az akváriumban. A megtermékenyítéshez tehát nem szükséges újabb párzás.

Ideális hal dél-amerikai medencébe. Más fajokkal szemben békés természetű. Ne tartsuk kis akváriumban (legalább 60 liter), jól mutat kisebb csapatban.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]