Yde-i lány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az Yde-i lány megtalálásának helye

Az yde-i lány (hollandul: Meisje van Yde) a hollandiai Assen melletti Stijfveen lápban, Yde falu közelében, 1897. május 12-én talált természetes múmia. A 16 év körüli lányt Kr. e. 54 és Kr. u. 128 között, bűncselekmény során vagy áldozatként egy övvel a lápba fojtották. Testmagassága alig haladta meg a 140 centimétert – korához képest azért volt ilyen alacsony, mert gerincoszlopa növekedés közben rendellenesen meggörbült. A lány múmiája az asseni Drents Múzeumban látható.

A lelet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár a lápvíz a benne elbomló növények miatt felszabaduló cserzőanyagok és huminsavak révén természetes módon mumifikálta a holttestet, a tetem mégsem maradt épségben. A testet kiemeléskor akaratlanul félbevágták és a fej jobb oldalát könnyebben megsértették. A mocsárban talált múmia bőre kékesre színeződött, szája nyitva volt, fogai kilátszottak. A tetem vörösesszőke hosszú haját, a koponya jobb oldalán leborotválták. A nyak, a vállak és az egész felsőtest egyben maradt; a karok és a lábak hiányos állapotban konzerválódtak (a kéz minden ujja, a hüvelykujjon a köröm is, a lábujjak szintén, néhol körömmel együtt mumifikálódtak). Az egyik combcsont és néhány további csont a test közelében feküdt.

Az yde-i múmiát az akkori asseni múzeumigazgató irányításával kiemelték a lápból, és további vizsgálatokra Leidenbe, Dr. W. Pleyte régészhez szállították.

Vizsgálati eredmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Test[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az antropológiai vizsgálat során megállapították, hogy a lány 16 éves lehetett és 140 centiméter magas. A fejen maradt haj 21 centiméteres; az elektronmikroszkópos hajpigment vizsgálat eredményeként eredetileg szőke. Csigolyái aszimmetrikusak voltak, és gerincfelépítése alapján biztos, hogy nem tudott sem szaladni, sem egyenesen állni. Lábcsontjai is deformáltak voltak, jobb lába befelé görbült. Bal kulcscsontja törött volt.

Kora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ritkán derül fény arra, hogy a lápi holttestek mikor kerültek a mocsárba. A testek mellett talált tárgyakból, ruhafoszlányokból vagy a hajviseletből szinte semmit sem lehet megállapítani. A kutatók általában a szénizotópos vizsgálattal dolgoznak, ez adja a legpontosabb eredményt.[1]

Megtalálásakor a lány tetemét 200-400 évesre becsülték, majd az 1955-ben elvégzett pollenanalízis szerint 200 és 500 között lelte halálát. Az 1988-ban bőrszövet-mintán végzett C-14-es vizsgálat még korábbra, Kr. e. 54 és Kr. u. 128 közöttire tette a halál időpontját. 1994-ben egy ismételt – hat szövet- és egy hajmintán végzett – szénizotópos és spektrométeres (AMS) vizsgálat eredményeként a halál időpontját még precízebben, Kr. e. 50 és Kr. u. 40-ben állapították meg.[2]

A lány múmiáját Richard Neave, a Manchesteri Egyetem kutatója tette ismertté azzal, hogy miután 1993-ban anatómiailag és történelmileg is átvizsgálta a testet, a modern kriminálpatológiai eszközök felhasználásával rekonstruálta külsejét. Az yde-i lány lápi múmiája és rekonstruált alakja az asseni Drents Múzeumban látható.

Textíliák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A láp jól tartósítja a gyapjúból vagy vászonból készült ruhadarabokat. A balesetben elsüllyedt emberek nadrágjai, kabátjai, cipői, sőt gyapjúsapkái is sok esetben, jó állapotban konzerválódtak, ugyanakkor a gyilkosságok áldozatait és a kivégzetteket általában meztelenül dobták a mocsárba.

Az yde-i múmia azért érdekes, mert a lányt megfojtották, de testét gyapjúkabátba burkolták. Nyaka köré háromszorosan egy övet tekertek, amelyet a bal füle alatt megkötöttek.[3] Az yde-i lány nyakán talált öv eredetileg 215-220 centiméter hosszú és 4 cm széles lehetett. Ebből a múmia nyakára tekerve 125 cm épen maradt. Két nagyobb darab megmaradt a lány gyapjúkabátjából is, amelyen többszörös javítási nyomok láthatóak; eredetileg világos alapszínű volt, és barna sávokkal díszítették.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lány halálát teljes bizonyossággal a nyakára tekert öv okozta. Azt, hogy valamely rossz cselekedete miatti büntetés, vagy emberáldozat miatt fojtották meg, nem lehet kideríteni. A kulcscsontsérülés és a félig leborotvált haj rituális gyilkosság nyomaiként is értelmezhető, így meglehet, hogy testi rendellenessége miatt megbélyegzettnek tartották, és ezért ölték meg. [4]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Renate Germer. 'Múmiák a világ minden tájáról. Budapest: Tessloff és Babilon Kiadó, 37. o (2006). ISBN 963-9446-86-6 
  2. J. van der Plicht, W. A. B. van der Sanen, A. T. Aerts, H. J. Streurman (2004.). „Dating bog bodies by means of 14C-AMS” (PDF). Journal of Archaeological Science (31), 471–491. o.  
  3. C. Bergen,M. J. L. Th. Niekus, V. T. van Vilsteren. Schatten uit het Veen. Zwolle: Provinciaal Museum van Drenthe, Waanders (2002). ISBN 90-400-9662-7 
  4. Peter Pieper, Heinrich Beck, Dieter Geuenich, Heiko Steuer. Moorleichen. Berlin/New York: de Gruyter (2001). ISBN 3-11-017164-3 
  • Wijnand van der Sanden. Mumien aus dem Moor - Die vor- und frühgeschichtlichen Moorleichen aus Nordwesteuropa. Amsterdam: Drents Museum / Batavian Lion International (1996). ISBN 90-6707-416-0 
  • szerk.: Provinciaal Museum van Drenthe / Niedersächsisches Landesmuseum: Der Tempel im Moor. Zwolle: Waanders, 107-109. o (2002). ISBN 90-400-9665-1 

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Koordináták: é. sz. 53° 09′ 07″, ny. h. 6° 58′ 05″