Xylorimba

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A xylorimba (más néven xylo-marimba vagy marimba-xylofon) egy hangolt ütőhangszer, mely egy kiterjesztett hangfekvésű xylofonra hasonlít (és nem a xylofonnak a marimbával való keverékére, mint ahogyan azt a neve sugallja).

Hangterjedelme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A xylofonhoz és a marimbához hasonlóan a xylorimba is rendezett sorrendű, fektetett farudakból felépülő hangszer, így a hangsor kinézetre egy mai zongora billentyűzethez hasonlítható, mely elég széles skálájú ahhoz, hogy a marimba mély hangjait és a a xylofon legmagasabb hangjait is magába foglalja. A xylorimba mély hangjai azonban a xylofon hangjára emlékeztetnek, nem pedig a marimbáéra. Ez azért van, mert a farudak – a marimbáétól eltérően – vastagabbak és keskenyebbek. A xylofon és a marimba farúdjai eltérően vannak kialakítva, hogy ezáltal más felhangokat emeljenek ki.

A modern xylorimba hangterjedelme általában öt oktávnyi, mely c'-től egy oktávval lejjebb kezdődik és négy oktávval fölé tart (c-től c5-ig). Transzponált hangszer, mivel a xylorimbára írt művek egy oktávval mélyebbek, mint ahogyan hallatszódnak.

Zeneszerzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A xylorimbát sok XX. századi zeneszerző tévesztette össze más hangolt idiofon ütőhangszerrel, mint például Alban Berg, Pierre Boulez és Olivier Messiaen a négy oktávos xylofonnal. Műveik a C4-től C8-ig tartó, négy oktávos, ma már elfogadott koncert xylofonra íródtak.

Említést érdemel azonban, hogy Pierre Boulez Pli selon pli című művét két valódi (tehát egyenként öt oktávos) xylorimbára komponálta.

Kompozíciók xylorimbára[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(mind a négy- és öt oktávos hangszerekre)