Kardhal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Xiphiidae szócikkből átirányítva)
Kardhal
Evolúciós időszak: Kora oligocénjelen
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Tüskésúszójúak (Acanthopterygii)
Csoport: Percomorpha
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Scombroidei
Család: Xiphiidae
Nem: Xiphias
Linnaeus, 1958
Faj: X. gladius
Tudományos név
Xiphias gladius
Linnaeus, 1758
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kardhal témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kardhal témájú médiaállományokat és Kardhal témájú kategóriát.

Kardhal fejének preparátuma a frankfurti Senckenberg Naturmuseumban

A kardhal (Xiphias gladius) a sügéralakúak rendjébe tartozó halfaj, amely a Xiphias nem egyetlen recens faja. Könnyen felismerhető hosszúkás orráról, ami testhosszának mintegy harmada.

A Xiphias nem valószínűleg a kora oligocén óta van jelen.[1]

Előfordulása[szerkesztés]

Legjobban a 18-22 fok körüli vizekben érzi jól magát. Minden világtengerben otthonos, de a legtöbb példány az Atlanti-óceánban él. Előfordul a Földközi-, Adriai- és a Fekete-tengerben, nyaranta az Északi-, sőt a Balti-tengerben is feltűnik (mintegy 800 m mélységig).

Megjelenése[szerkesztés]

Testformája ovális, oldalt kissé összenyomott. Háta sötétbarnás-kékes árnyalatú, amitől távolról bíborkéknek látszik. Oldala világosabb, szürkés, gyakran tompán kékes-fehér, a hasa ezüstös fényű. Uszonyai ezüstösen csillogó sötétkékek, a farka tompa feketéskék, a szeme sötétkék. Pikkelytelen bőre érdes.

Testhossza elérheti a 4,55 métert, ehhez adódik az akár 1,4 méterre is kinyúló, kardformaszerűen megnyúlt (innen kapta a nevét) felső állkapocs. Az eddigi legnagyobb ismert példány 650 kg tömegű volt.

Egyik szemmozgató izma csak a hőtermelést szolgálja; ezzel melegíti fel a szemét és az agyát, amivel mintegy tízszeresére növeli szemének felbontóképességét.

Életmódja[szerkesztés]

Kisebb halakkal, puhatestűekkel táplálkozik, de ritkán a ceteket és az embereket is megtámadja. Zsákmányát „kardjával” szúrja át.

Igen jó úszó; sebessége elérheti a 70 km/órát.

Párban élő állat. A hím kardhalak mintegy 1 méter, a nőstények 70 cm hosszt elérve válnak ivaréretté. Az első násztáncot kb. 170 cm-es testhosszal, 5-6 éves korukban járják el. A nőstények gyorsabban fejlődnek, mint a hímek.

Felhasználása[szerkesztés]

Főleg a fiatal kardhal húsa ízletes. Gyakori étkezési hal, amit fagyasztva és konzervben is árusítanak. Több szigeten (Szicília, Madeira) nemzeti eledelnek számít.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Sepkoski, Jack (2002. március 6.). „A compendium of fossil marine animal genera”. Bulletins of American Paleontology 364, p.560. o. [2011. július 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. december 25.)  

Források[szerkesztés]