Xerxész (opera)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Xerxész, azaz Serse Georg Friedrich Händel 1738-ban írt, háromfelvonásos, olasz nyelvű operája, amelynek szövegkönyvét Silvio Stampiglia nyomán ismeretlen szerző írta. Az operát 1738-ban mutatták be a londoni King’s Theatre-ben. Az operában hangzik fel Händel leghíresebb operaáriája, az Ombra mai fù, de Largo néven is szokták említeni. Magyarországon gyakrabban használják az opera Xerxész címét, de az eredeti olasz címe Serse.

A mű keletkezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A londoni Nemesség Operája 1737-ben megszűnt, és ezzel Händel megszabadult a számára nagy gondot okozó rivális társulattól. A súlyos anyagi gondokkal küzdő zeneszerzőnek életszükséglet volt egy új, sikeres opera bemutatása. Visszaköltözött felszabadult régi színházába, a Haymarketen fekvő King’s Theatre-be. Az 1737–38-as szezonban első bemutatója a Faramondo lett volna, de II. György király felesége, Karolina elhunyt, és emiatt csak 1738 január 3-án nyithatta meg a színházat (közben még a gyászzenét is megírta). A Faramondo nehezen érthető opera volt, gyakorlatilag megbukott. Ezért újabb bemutatóra volt szükség. A Sersét Händel 1737 vége felé kezdte írni. Az első felvonással december 26. és január 9. között készült el, a második január 25-én-én, a harmadik pedig február 6-án, végül az utolsó simításokat február 14-ére végezte el. A Serse története Silvio Stampiglia egy korábbi, azonos című operáján alapult, de a librettista személye ismeretlen. A mese i. e. 480 körül játszódik, és távolról kötődik I. Xerxész perzsa király életéhez.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szereplő Hangfekvés A bemutató énekese
Xerxész (Serse), perzsa király mezzoszoprán, kontraalt vagy kontratenor
(eredetileg kasztrált mezzoszoprán)
Caffarelli (Gaetano Majorano)
Arsamene, Serse fivére mezzoszoprán Maria Antonia Marchesini
Amastre, Serse jegyese kontraalt Antonia Merighi
Romilda, Arsamene szerelme szoprán Elisabeth Duparc
Atalanta, Romilda húga szoprán Margherita Chimenti
Ariodate, Romilda és Atalanta apja basszus Antonio Montagnana
Elviro, Arsamene szolgája basszus Antonio Lottini

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Xerxész (Serse) perzsa király kedvenc platánfája árnyékában hűsöl, amikor megjelenik Arsamene, a testvére, aki Romildát, a kedvesét keresi. Xerxész is felfigyel a lány távolból érkező hangjára, és felébreszti az érdeklődését iránta – hiába bizonygatja a fivére, hogy a lány alacsony származású, ezért nem is érdemes a figyelmére. Arsamene felkeresi Romildát, és elmondja neki a király tervét. A történetet hallja Atalanta, Romilda húga is, aki örül a fejleménynek, mert titokban ő is szerelmes Arsamenébe. Xerxész feleségül akarja venni Romildát, Arsamene mindhiába tiltakozik, sőt a király még száműzi is testvérét. Ekkor Amastre, Xerxész jegyese lép akcióba: férfinak öltözve próbálja kideríteni a fejleményeket.

Második felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Arsamene szolgájával, a virágárusnak öltözött Elviróval szerelmeslevelet küld Romildának, ami azonban Atalantához kerül. Ezt a lány megmutatja Xerxésznek, és azt mondja, hogy Arsamene a levelet neki írta. Xerxész örül ennek, és össze akarja boronálni Atalantát és Arsamenét. Emellett a levelet megmutatja Romildának, mint Arsamene hűtlensége bizonyítékát. A lány nem hisz neki, ezért Xerxész erőszakhoz folyamodna, de a férfinak öltözött Amastre segítséget ajánl a lány számára a király ellenében.

Harmadik felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Romilda számon kéri Atalantán, miért állította a leveléről, hogy az neki szólt. A válasz szerint ez azért történt, hogy ezzel is védje Romildát Xerxésztől. Xerxész eközben álruhát ölt, és saját hírnökeként közli Romilda apjával, Ariodatével, hogy a király másnap feleségül veszi a lányát. Arsemene azonban megtudva ezt, az apa segítségével azonnal házasságot köt Romildával. Az esküvőjére érkező Xerxész dühében elfogató parancsot ad ki Ariodate ellen. Amastre, Xerxész jegyese öngyilkossággal fenyegetőzik, mire a király egy kardot ad neki, hogy adja át Arsamenének azzal a királyi paranccsal, hogy ölje meg feleségét. Amastre át is veszi a kardot, ám azt Xerxész ellen fordítja. A király bűnbánatot tanúsít, áldását adja fivére házasságára és feleségül kéri Amastrét.

A mű színpadra állítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Serse 1738. február közepére készült el. Bemutatójára Händel régi színházában, a King’s Theatre-ben került sor 1738. április 15-én. Händel nagy várakozással tekintett a bemutató elé, de csalatkoznia kellett, az opera megbukott. Ezt követően ez a Händel-opera is elfelejtődött mintegy kétszáz évre, csak a 20. század-eleji nagy Händel-reneszánsz idején mutatta be Oscar Hagen 1924. július 5-én, Göttingenben, majd 1926-ban 15 német városban legalább kilencvenszer játszották el. Ezzel elindult az opera világsikere. A Serse a Giulio Cesaréval együtt a legnépszerűbb Händel-operák közé tartozik. A sajátos hangvételű cselekmény nagy lehetőségeket kínál az operarendezők számára, ezért napjainkban is számos operatársulat repertoárján szerepel. 2009 tavaszán a Budapesti Operaház is műsorára tűzte, Kovalik Balázs rendezésében.

A zenéről[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Serse rendkívül hosszú opera: eredeti előadása több mint három órát vett igénybe. A korabeli közönség nem is fogadta kegyeibe, a divat ugyanis megváltozott, eljárt az idő a bonyolult meséjű, nehezen követhető antik témák fölött. Nem véletlen, hogy két olyan szatirikus opera is született abban az időben, amelyek a Händel nevével (is) fémjelzett olasz operastílust figurázta ki: a Koldusopera (Gay) és A wantley-i sárkány. Pedig ebben az operában hangzik fel az egész operairodalom egyik legszebb áriája, a Xerxész által énekelt Ombra mai fù, vagy Largo (ami valójában larghetto). Emellett az opera igen változatos: megtalálhatók benne a bravúros da capo áriák (például a Più che penso, vagy a Crude furie) és szellemes színpadi jelenetek váltogatják egymást (például a Gran pena e gelosia, amit Xerxész és Amastre énekel úgy, hogy nem sejtik, hogy a másik is jelen van, gondolataik mégis összecsengenek). A komoly téma mellett megjelenik az irónia, sőt a vaskos komikum is.

A händeli zenekar összetétele és létszáma mai szemmel meglehetősen szerénynek tűnik: két fuvola, két oboa, két kürt, trombita, három hegedű, mélyhegedű és basso continuo. A zenekar mellett szoprán, alt, tenor és basszus összetételű kórus működik közre.

Az opera áriái és más számai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bevezető recitativo (Frondi tenere) és az Ombra mai fù Enrico Caruso előadásában.


  • Nyitány
Első felvonás
  • Frondi tenere e bellerecitativo (Serse)
  • Ombra mai fù di vegetabileária (Serse)
  • Siam giunti, Elviro – recitativo (Arsamene, Elviro)
  • Sinfonia (zenekar)
  • Sento un soave concente – recitativo (Arsamene, Elviro)
  • O voi che penate!arioso és recitativo (Romilda, Arsamene, Elviro, Serse)
  • Un Serse mirate – arioso (Romilda)
  • Arsamene. Mio Sire? Udite? – recitativo (Serse, Arsamene)
  • Va godendo vezzoso e bello – ária (Romilda)
  • Quel canto a un bel amor – recitativo (Serse, Arsamene)
  • Io le diro che l’amo / Tu le dirai che l’ami – ária (Serse / Arsamene)
  • Arsamene! Romilda, oh Dei, pavento – recitativo (Romilda, Arsamene, Atalanta)
  • Si, mio ben, io vivo per te sol – ária (Atalanta)
  • Presto, Signoe, vien Serse – recitativo (Elviro, Arsamene)
  • Come, qui, Principessa – recitativo (Serse, Romilda, Arsamene, Elviro)
  • Meglio in voi col mio partire – ária (Arsamene)
  • Bellissima Romilda, eh! non celate – recitativo (Serse)
  • Di tacere e di schernirmi, ah! crudel – ária (Serse)
  • Aspide sono – recitativo (Romilda)
  • Ne men con l’ombre d'infedelta – ária (Romilda)
  • Se cangio spoglia, non cangio core – ária (Amastre)
  • Pugnammo, amici – recitativo (Ariodate, Amastre)
  • Gia la tromba, che chiamo (kórus)
  • Ecco Serse, o che volto – recitativo (Amastre, Serse, Ariodate)
  • Soggetto al mio volere, gl’astri non voglio, no – ária (Ariodate)
  • Queste vittorie, io credo – recitativo (Serse, Amastre)
  • Più che penso alle fiamme del core – ária (Serse)
  • Eccoti il foglio Elviro – recitativo (Arsamene, Elviro)
  • Signor, lasciate far a me – arietta (Elviro)
  • Non so se sia la speme, che mi sostiene in vita – ária (Arsame)
  • Tradir di reggia sposa – recitativo (Amastre)
  • Sapra delle mie offese ben vendicarsi il cor – ária (Amastre)
  • Al fin sarete sposa – recitativo (Atalanta, Romilda)
  • Se l’idol mio rapir mi vuoi – ária (Romilda)
  • Per rapir quel tesoro – recitativo (Atalanta)
  • Un cenno leggiadretto, un riso vezzosetto – ária (Atalanta)
Második felvonás
  • Speranze mie fermate, non mi lasciate ancor – arioso (Amastre)
  • Ah! chi voler fiora di bella giardina – arietta (Elviro)
  • E chi di rebbe mai, ch’io sono Elviro? – recitativo (Elviro, Amastre)
  • Or che siete speranze tradite – ária (Amastre)
  • Quel curioso e partito – recitativo (Elviro)
  • A piangere ogn’ ora Amor mi destina – arioso és recitativo (Atalanta, Elviro)
  • Ah! tigre infedele, cerasta crudele cerasta – arietta (Elviro)
  • Parti; il Re s'avvicina. Ah! chi voler fiori – recitativo (Atalanta, Elviro)
  • Conquesto foglio mi faro contenta – recitativo (Atalanta)
  • E tormento troppo fiero l’adorar cruda belta – arioso (Serse)
  • Di quel foglio, Atalanta – recitativo (Serse, Atalanta)
  • Dira che amor per me piagato il cor non gli ha / Dira che non m’amo, che mai per me langu – ária (Atalanta)
  • Voi quel foglio lasciate a me per prova – recitativo (Serse, Atalanta)
  • Ingannata Romilda! – recitativo (Serse, Romilda)
  • L’amerete? L'amero – duett (Romilda, Serse)
  • Se bramate d’amar, chi vi sdegna – ária (Serse)
  • L’amero? non fia vero – recitativo (Romilda)
  • E gelosia quella tiranna – ária (Romilda)
  • Gia che il duol non m’uccide – recitativo (Amastre, Elviro)
  • Anima infida, tradita io sono, vien tu m’uccida – ária (Amastre)
  • E pazzo affe! Elviro – recitativo (Elviro, Arsamene)
  • Quella che tutta fe per me languia d’amore – ária (Arsamene)
  • La virtute sol potea (kórus)
  • Ariodate! Signore. Del mare ad onta – recitativo (Serse, Ariodate)
  • Per dar fine alla mia pena, chi mi svena, per pieta! – arioso (Arsamene)
  • Arsamene, ove andate? – recitativo (Serse, Arsamene)
  • Si, la voglio e la ottero – ária (Arsamene)
  • V’inchino, eccelso Re – recitativo (Atalanta, Serse)
  • Voi mi dite che non l’ami – ária (Atalanta)
  • Saria lieve ogni doglia – recitativo (Serse)
  • Il core spera e teme penando ogn’or cosi – ária (Serse)
  • Me infelice, ho smarrito il mio padrone! – recitativo (Elviro)
  • Del mio caro baco amabile – ária (Elviro)
  • Gran pena e gelosia per altri io son sprezzato – duett (Serse, Amastre)
  • Aspra sorte! Empie stelle! – recitativo (Serse, Amastre)
  • Romilda, e sara ver – recitativo (Serse)
  • Val piu contento core – arietta (Romilda)
  • Vuo, ch’abbian fine – recitativo (Serse, Romilda, Amastre)
  • La fortuna la vita, e l’esser mio – recitativo (Amastre, Romilda)
  • Chi cede al furore di stelle rubelle amante non e – ária (Romilda)
Harmadik felvonás
  • Sinfonia (zenekar)
  • Sono vani i pretesti – recitativo (Arsamene, Romilda)
  • Ahi! Scoperto e l’inganno! – recitativo (Atalanta, Elviro, Arsamene, Romilda)
  • No, se tu mi sprezzi, morir non vuo – arietta (Atalanta)
  • Ecco in segno di fe la destra amica! – recitativo (Romilda, Elviro, Arsamene, Serse)
  • Per rendermi beato parto, vezzose stelle – ária (Serse)
  • Ubbidiro al mio Re? – recitativo (Arsamene, Romilda)
  • Amor, tiranno Amor, per me non hai pieta – ária (Arsamene)
  • Come gia vi accennammo – recitativo (Serse, Ariodate)
  • Del ciel d’amore sorte si bella – ária (Ariodate)
  • Il suo serto rifiuto – recitativo (Romilda)
  • Fermatevi, mia Sposa – recitativo (Serse, Romilda)
  • Prode guerrier… Signora… A me venite! – recitativo (Romilda, Amastre)
  • Cagion son io del mio dolore – ária (Amastre)
  • Romilda infida, e di me pensa ancora? – recitativo (Arsamene, Romilda)
  • Troppo oltraggi la mia fede, alma fiera, core ingrato – duett (Romilda, Arsamene)
  • Cio che Giove destino (kórus)
  • Ecco lo sposo! – recitativo (Ariodate, Arsamene, Romilda)
  • Chi infelice si trovo (kórus)
  • Sene viene Ariodate – recitativo (Serse, Ariodate)
  • Crude furie degl’orridi abissi, aspergetemi – ária (Serse)
  • Perfidi! e ancor osate – recitativo (Serse, Ariodate, Arsamene, Romilda, Amastre, Elviro, Atalanta)
  • Caro voi siete all’alma – ária (Romilda)
  • Ritorna a noi la calma, riede la gioja al cor (kórus)

Hangfelvételek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Serse – Anne Sofie von Otter, Atalanta – Sandrine Piau, Romilda – Elizabeth Norberg-Schulz , Arsamene – Lawrence Zazzo, Amastris – Silvia Tro Santafe, Elviro – Antonio Abete. Közreműködik: a Chœurs et Orchestre des Arts Florissants, vezényel: William Christie. Kiadó: 2010 Virgin, 6407082. 3 CD
  • Xerxész – Ann Murray, Atalanta – Lesley Garrett, Romilda – Valerie Masterson, Arsamene – Christopher Robson, Amastris – Jean Rigby, Ariodate – Rodney Macann, Elviro – Christopher Booth-Jones. Közreműködik: az English National Opera zenekara, vezényel: Charles Mackerras. A felvétel helye és ideje: English National Opera, 1988. Kiadó: Arthaus Musik, 100077. DVD

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Serse című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]