Xenon-diklorid
| Xenon-diklorid | |
| Kémiai azonosítók | |
|---|---|
| CAS-szám | 13780-38-6 |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | XeCl2 |
| Moláris tömeg | 202,199 g/mol |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |
A xenon-diklorid a xenon egyetlen ismert stabil kloridja, képlete XeCl2. Xenon, fluor és szilícium vagy szén-tetraklorid keverékének nagyfrekvenciás besugárzásával állítható elő.[1] Kétségek merültek fel azonban azzal kapcsolatban, hogy a XeCl2 valódi vegyület-e, vagy csak egy van der Waals molekula, melyben a Xe atomot és a Cl2 molekulát csak másodlagos kötés kapcsolja össze.[2]
A xenon-monokloridot excimerlézerekben használják. Excimerként az Xe2Cl is létezik.[3]
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Xenon dichloride című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- ↑ Scott, Thomas; Eagleson, Mary. Xenon Compounds, Concise encyclopedia chemistry. Walter de Gruyter (1994). ISBN 3110114518
- ↑ Proserpio, Davide M.; Hoffmann, Roald; Janda, Kenneth C. (1991). „The xenon-chlorine conundrum: van der Waals complex or linear molecule?”. Journal of the American Chemical Society 113 (19), 7184. o. DOI:10.1021/ja00019a014.
- ↑ Lorents, D. C. (1978). „Optical emissions of triatomic rare gas halides”. The Journal of Chemical Physics 68 (10), 4657. o. DOI:10.1063/1.435574. ISSN 0021-9606.