X. Alfonz kasztíliai király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
X. Alfonz

Kasztíliai király
Uralkodási ideje
1252. június 1. 1284. április 4.
Koronázása
1252. június 1.
ElődjeIII. Ferdinánd
UtódjaIV. Sancho
Német király
Uralkodási ideje
1257. április 1.[1] 1275 nyara[1]
ElődjeVilmos
UtódjaI. Rudolf
Életrajzi adatok
UralkodóházNavarra-ház
Született1221. november 23.
Toledo[1]
Elhunyt1284. április 4. (62 évesen)
Sevilla[1]
Nyughelyesevillai katedrális
ÉdesapjaIII. Ferdinánd
ÉdesanyjaHohenstauf Erzsébet
Testvére(i)
  • Enrique de Castilla el Senador
  • Philip of Castile
  • Ferdinand, Count of Aumale
  • Manuel, Senhor de Villena
  • Frederick of Castile
  • Sancho of Castile
  • Kasztíliai Eleonóra angol királyné
  • Ferdinando di Castiglia
  • Luigi di Castiglia
  • Berenguela de Castilla
  • Maria de Castilla
HázastársaAragóniai Jolán
GyermekeiBerengária
Beatrix
Ferdinánd
Leonor
IV. Sancho
Konstancia
Péter
János
Izabella
Jolán
Jakab
A Wikimédia Commons tartalmaz X. Alfonz témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

X. Alfonz vagy Bölcs Alfonz (Toledo, 1221. november 23.Sevilla, 1284. április 4.) a Burgundiai-házból származó kasztíliai és leóni király 1252-től haláláig.

Élete[szerkesztés]

III. (Szent) Ferdinánd (1199–1252) kasztíliai és leóni király fia és utóda, az édesanyja III. Ferdinánd első felesége, a Hohenstaufen–családból származó, Kasztíliában Beatrixnek nevezett Erzsébet (1202–1235) volt, Sváb Fülöp (1177–1208) német-római királynak és Irene Angelinának (1181–1208) a leánya.

Édesapja halála után örökölte a Kasztíliai Királyságot.

Német királlyá választása[szerkesztés]

1257. április 1-jén II. Arnold trieri érsek – a szász herceg és a brandenburgi őrgróf egyetértésével – választotta meg Frankfurtban Cornwalli Richárd ellenében.[1] Megválasztásában az is közrejátszott, hogy édesanyja a német Hohenstaufen-családból származott.

Alfonz sohasem járt Németországban, ám Richárd halála után követeket küldött a pápához, hogy ismerje el királyságát és tiltsa meg az új választást.[1] Habsburg Rudolf 1273-as trónra emelését követően sem lépett vissza, és végül csak X. Gergely pápa nyomatékos felszólítására mondott le – 1275 nyarán[1] – mind a német királyi címről, mind a sváb hercegségre támasztott igényéről.[1]

Kasztíliai uralkodása[szerkesztés]

X. Alfonz – édesapjához hasonlóan – rendkívül kiemelkedő uralkodó volt a királyságok történetében. Eredményesen harcolt a mórok ellen: 1262-ben Cádizt foglalta vissza tőlük, 1264-ben Jerez de la Fronterát. Azonban az uralkodó nem csak kiváló hadvezér volt. A nagyon művelt király fejeztette be a kasztíliai törvénygyűjteménynek – az apja által megkezdett – összeállítását, támogatta általában is a jogászok munkáját, és fontosnak tartotta a városok fejlődését. Bőkezűen támogatta a tudományos életet is, az arab nyelvű tudományos munkák lefordítását. A király rangos költő volt, őt tartják a kasztíliai nemzeti irodalom megalapítójának, az udvarában használatos nyelvből alakult ki a modern kasztíliai spanyol nyelv. Bőkezűen támogatta a csillagászatot is. 40 000 aranyat fordított a csillagászat fejlesztésére. A ptolemaioszi bolygótáblázatokat kijavíttatta.

Felesége Aragóniai Jolán (1236–1301) volt, a Barcelonai-házból származó, I. (Hódító) Jakab (1208–1276) aragóniai királynak és második feleségének, Árpád-házi Jolánnak (1236–1301) a lánya.

Halálakor a kisebbik fia, Sancho (1257–1295) lett az utóda – ő IV. Sancho kasztíliai és leóni király –, mert Sancho bátyja, Ferdinánd infáns (Fernando de la Cerda) már 1275-ben meghalt, és bár az infánsnak voltak férfi leszármazottjai is, a trónt Sanchónak sikerült megszereznie.

X. Alfonz volt az első, aki a kasztíliai spanyolt hivatalossá tette, és kiadott műveivel megkezdte annak sztenderdizálását.

Emlékezete[szerkesztés]

  • Emlékét őrzi Móra Ferenc Királyok föld felett és föld alatt című elbeszélése (megjelent a Túl a Palánkon című kötetben).

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d e f g h Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Német királyok, római császárok. Budapest: Mæcenas. 1998. ISBN 963 9025 66 6  , 95. oldal

Források[szerkesztés]

  • Diccionario de historia de España I-III, Madrid, 1968-1969.
  • Ludwig Vones: Geschichte der Iberischen Halbinsel im Mittelalter, 711-1480. Reiche – Kronen – Regionen. Sigmaringen. Thorbecke Verlag. 1993.
  • Crescencio Gallego Pellitero: Síntesis histórica de los reyes en España (Años 364-1994), Vigo, 1994.
  • Britannica Hungarica Világenciklopédia, Budapest, 1994.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]


Előző uralkodó:
III. Ferdinánd
Kasztília királya
12521284
Következő uralkodó:
IV. Sancho
Előző uralkodó:
Vilmos
Német király
12571275
Cornwalli Richárddal

Német-római császár

Császárok a Német-római Birodalomban (8001806)
I. Ottó 962-es megkoronázásáig „frank császárok”
800 814 840 843 855 875 877 881 887 891
   I. Károly I. Lajos  —  I. Lothár II. Lajos II. Károly  —  III. Károly  —    
891 894 898 899 901 905 915 924 962 973 983
   Vid Lambert Arnulf  —  III. Lajos  —  I. Berengár  —  I. Ottó II. Ottó   
983 996 1002 1014 1024 1027 1039 1046 1056 1084 1105 1111 1125 1133 1137 1155
    —  III. Ottó  —  II. Henrik  —  II. Konrád  —  III. Henrik  —  IV. Henrik  —  V. Henrik  —  III. Lothár  —    
1155 1190 1197 1209 1215 1220 1250 1312 1313 1328 1347 1355 1378 1410
   I. Frigyes VI. Henrik  —  IV. Ottó  —  II. Frigyes  —  VII. Henrik  —  IV. Lajos  —  IV. Károly  —    
1410 1437 1452 1493 1508 1519 1530 1556 1564 1576 1612 1619 1637
   Zsigmond III. Frigyes I. Miksa V. Károly I. Ferdinánd II. Miksa II. Rudolf II. Mátyás II. Ferdinánd   
1637 1657 1705 1711 1740 1742 1745 1765 1790 1792 1806
   III. Ferdinánd I. Lipót I. József III. Károly  —  VII. Károly I. Ferenc II. József II. Lipót II. Ferenc   
Karoling-házLiudolf-házSzáli-házSupplinburg-házStauf-házWelf-házWittelsbach-házLuxemburg-házHabsburg-ház
A német-római császári korona
Következő uralkodó:
I. Rudolf