Wiltoni Szent Edit

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wiltoni Szent Edith (13. századi kéziratban ábrázolt arcképe)

Edith, óangol nyelven Eadgyth, latinul pedig Ediva, Editha 961-ben született, az anglia-i Kent megye Kemsing nevű falujában, I. Edgár angol király és szeretője, a nemesi származású Wulfrida (Wulfthryth) törvénytelen leányaként. Wulfrida egy arisztokrata család egyik leányaként vagy végleg apáca akart lenni, azért élt a Wilton-i Apátságban, vagy azért, mert addig ott kellett nevelkednie, míg férjhez nem adják a szülei.

A 17 esztendős király katonái onnan hurcolták el a fiatal lányt, aki akkor körülbelül 14 vagy 15 éves lehetett. Wulfridát Edgár egyik vidéki birtokára vitték, Sevenoaks közelébe, Kemsing-be. Ezután kezdtek egymással intim viszonyt, amiből csak egyetlen ismert gyermekük született, Edith. Dunstan canterbury-i érsek tanácsára Edgár bűnbánatot tartott, s hét éven keresztül nem viselte koronáját. Amint lehetősége volt a szökésre, Wulfrida azonnal elhagyta Edgár-t, s magával vitte lányukat, Edith-et is, vissza a Wilton-i Apátság falai közé. A kislány az apácáktól tanulta meg a kor alapműveltségét, mindazt amire csak egy nemeshölgynek élete során szüksége lehetett. Édesanyja ebben a zárdában lett később rendfőnöknő. Nem messze a wilton-i uralkodói rezidenciától, a zárda épületének részeként létrehoztak egy bentlakásos iskolát is, fiatal kisasszonyok oktatása és nevelése céljából.

Edith-nek született még három féltestvére is, ugyanis apja csak a kislány születése után nősült meg először, mivel szüksége volt törvényes trónörökösökre. Edgár 961-ben nőül vette Æthelflæd-et (pontos születési évét sajnos nem ismerjük), aki azonban 962-ben belehalt első gyermekük, Eduárd születésébe. Az asszony halála után a király 964-ben vagy 965-ben újranősült. Ezúttal a 19-20 esztendős ifjú, gyermektelen özvegyasszony, Ælfthryth (Devon megye egyik gazdag földbirtokosának, Ordgar-nak a leánya) lett a felesége, aki két fiúval (Edmund és Ethelred) ajándékozta meg őt. Edmund 965-ben, Ethelred pedig 968 körül jött a világra. (Ælfthryth édesanyja a wessex-i királyi ház tagja volt, nevét azonban sajnos nem ismerjük. Ælfthryth első férje Æthelwald volt, Kelet-Anglia egyik hatalmas földesura, aki 962-ben halt meg.)


Edith már nagyon fiatalon felvette az apácák fátylát, apja hozzájárulásával, s Edgár felajánlotta lányának három kolostor apácafőnöknői tisztét is, ám ő inkább Wilton-ban maradt, édesanyja mellett. Wulfrida 1000 környékén hunyt el, körülbelül 54-55 évesen. Edgár már 975. július 8-án meghalt. Csupán 31 évet élt. A trónon legidősebb fia, Eduárd követte. Edith-nek 978-ban volt egy álma arról, hogy elveszítette a jobb szemét. A lány hitt az álomnak, ami szerinte egy égi előjel volt, egy figyelmeztetés féltestvére, Eduárd király közelgő haláláról. A vízió sajnos hamarosan valóra is vált, ugyanis a férfit meggyilkolták, mikor épp mostohaanyjánál, Ælfthryth-nél volt látogatóban, a Dorset megyei Corfe Kastélyban, 978. március 18-án. (Egyes feltételezések szerint maga Ælfthryth volt a merénylet felbujtója, azért, hogy biztosítsa saját fiai, Edmund és Ethelred trónutódlását.)

Azok a nemesek, akik a néhai Eduárd király hű támogatói voltak, még arra is készek voltak, hogy Edith-nek ajánlják fel az ország koronáját, szemben az elhunyt uralkodó féltestvérével, Ethelred-del, ám a lány határozottan visszautasította Anglia trónját. Annak ellenére, hogy Edith apáca volt, mindig ápoltan és visszafogottan ízlésesen öltözködött. Egy középkori krónikás, Malmesbury-i Vilmos szerint: ,, (Edith) pompás aranyruhát viselt .... ". Amikor Winchester-i Æthelwold püspök megfeddte a lányt ezért a ,, kirívó " viseletért, Edith csak annyit mondott erre: ,, Egyedül Isten ítéletét fogadom el külső megjelenésemet illetően, mert csakis az tévedhetetlen és igaz. Mert lehet, hogy abban az emberben több hiúság lakozik, aki rongyos ruhában jár és nyomorban él, mint abban, aki szőrmét visel, ám elméje tiszta. "

Edith építtetett egy templomot Wilton-ban, amit Szent Dénes tiszteletére emeltek. A templom felszentelése alkalmából rendezett misére meghívták Dunstan érseket is, aki az istentisztelet közben sírba fakadt. Amikor megkérdezték tőle, hogy miért sírt, azt mondta, azért, mert tudja, hogy Edith három héten belül meg fog halni. Jóslata sajnos valóra vált, mert Edith 984. szeptember 15-én, körülbelül 22-23 évesen elhunyt. Halálát állítólag egy végzetes kimenetelű betegség okozta. Az általa alapított Szent Dénes Templomban helyezték őt végső nyugalomra.

Edith emlékét rengeteg ember tisztelte, intelligenciája, természetes szépsége és szentéletű viselkedése miatt. Kisebb csodákról számoltak be a hívők, már röviddel a lány halála után. Egy héttel Edith halála után az apáca állítólag glóriával a feje fölött megjelent édesanyja előtt, s azt mondta Wulfridának, hogy az ördög megpróbálta megvádolni őt, de ekkor betörte a fejét. A kora középkori történetíró, Goscelin azt állítja, hogy az eset után 13 évvel a lány szelleme ismét megjelent Dunstan érsek és mások számára is, hogy tudassa velük, holtteste még mindig teljesen ép állapotban fekszik a sírban. Goscelin azt írja, víziója után Dunstan Wulfrida jelenlétében nyitotta fel Edith sírját, hogy megbizonyosodjon látomása valódiságáról. Mikor megnézték a lány holttestét, Dunstan elmondása szerint a sírból olyan illat szállt fel, mintha csak a Paradicsomban lettek volna.

Ez a történet azonban vagy nem történt meg, vagy pedig már jóval korábban, nem pedig csak 13 évvel Edith halála után, mivel Dunstan már négy évvel a lány után elhunyt. Valószínű, hogy ez a legenda csak azért íródott, mert Goscelin a később szentté avatott Dunstan érsek bevonásával is csupán Edith kultuszát akarta még jobban népszerűsíteni az egyszerű emberek, a hívők körében. Edith exhumálása és ünnepélyes újratemetése után hüvelykujja fontos vallási ereklyeként vonult be a történelembe. A szentéletű apáca boldoggá avatását féltestvére, Ethelred kezdeményezte, Edith unokaöccse (Ethelred fia), Vasbordájú Edmund támogatásával.

Vasbordájú Edmund utóda a trónon, Nagy Knut király is híres volt Edith iránti mély tiszteletéről. Goscelin leírta, hogy amikor Knut Angliából épp úton volt hajóval Dánia felé, keresztül az Északi-tengeren, flottája egy szörnyű viharba csöppent, és a király közben már-már az életét is féltette, Edith-hez kezdett fohászkodni megmenekülésükért. Ekkor a vihar szerencsére lecsillapodott, ezért az uralkodó mihelyt visszatért Angliába, meglátogatta Wilton-t, hogy hálát adjon Edith-nek életben maradásukért. Sírjához gyönyörű ajándékokat vitt, mire ismét égi jel érkezett, mely után Knut elrendelte egy színarany kegyhely felállítását a Wilton-i Apátságban, Edith emlékére és dicsőségére.

Ezek után Edith Wilton és Anglia egyik legjobban tisztelt szentjévé vált. A híres szentek életrajzára és legendáira specializálódott Saint-Bertin-i Goscelin bencésrendi író 1080 körül megírta Edith részletes élettörténetét, Vita Edithe (Edith élete) címmel. A wilton-i közösségek úgy tekintik Szent Edith-et mint mennyei védelmezőjüket, mint egy királyi hölgyet, akihez sokszor imádkoznak közbenjárásért. Goscelin ,, Liber Confortatorius " (A bátorítás és a vigasz könyve, angolul The Book of Encouragement and Consolation) című művében is leírja, hogy gyakran gondol Edith-re, és olykor még a szent hölgy jelenlétét is érzi. Három olyan angliai templomot is ismerünk, melyet direkt Edith tiszteletére építtettek. Az első ilyen a Wilton közelében fekvő Baverstock nevű faluban van, a másodikat a Yorkshire megyei Bishop Wilton nevű községben alapították, a harmadik pedig a Wiltshire megyei Limpley Stoke nevű helységben található. A 16. században, körülbelül 500 évvel Edith halála után a limpley stoke-i templomot átkeresztelték Szűz Mária tiszteletére, ám a másik két kegyhely szerencsére megmaradt a szentéletű hölgy emlékére.

Még további 18 anglia-i templom lett Szent Edith-nek ajánlva, de nem tudni pontosan, hogy az összes Wilton-i Szent Edith-re vonatkozott-e, vagy egy másik Edith nevű szentre. Az Anglikán Egyház Kalendáriuma alapján: ,, Huszonegy templom lett Szent Edith-ről elnevezve Angliában, ebből nyolc Lincolnshire-ben, három pedig Warwickshire-ben. " A 11. századtól vált elterjedt szokássá Angliában, hogy a nép egyházi ünnepnapokat szentelt Edith-nek is, akárcsak a többi, általuk tisztelt, jelentős szentnek. Szent Edith ünnepe és névnapja minden évben szeptember 16-án van, egy nappal az apáca halálának évfordulója után. (Egyes feltételezések szerint a szentéletű hölgy ünnepe valójában szeptember 15-én van.) Szerencsére fennmaradt számunkra Edith egyedi pecsétje, melyen egy portré található a lányról, ami körülbelül 975 és 984 között készülhetett. A képen ő látható, amint egyik kezével az ég felé mutat, a másikkal pedig épp egy könyvet tart, talán pont egy korabeli imakönyvet. Egy felirat is található a pecséten: Regalis Adelpha, vagyis A Királyi Nővér. Ezzel arra akartak utalni, hogy apáca volt, s hogy két későbbi angol király, Eduárd és Ethelred is Edith öccse volt.

Ez a pecsét igen értékes történelmi és művészettörténeti lelet, ugyanis fogantyúja míves kézműves munka eredménye, egy acanthus nevű virág (medveköröm) mintázatával díszítve. A pecsét érdekessége, hogy ez az egyetlen olyan angolszász korabeli tárgy, mely ilyen egyedi mintázattal megmaradt az utókornak.