Wilson's Creek-i ütközet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wilson's Creek-i ütközet
Battle of Wilsons Creek.png

Konfliktus Amerikai polgárháború
Időpont 1861. augusztus 10.
Helyszín Missouri
Eredmény Konföderációs győzelem
Szemben álló felek
US flag 34 stars.svgAmerikai Egyesült Államok CSA Flag 2.7.1861-28.11.1861.svgAmerikai Konföderációs Államok
Parancsnokok
Nathaniel Lyon
Franz Siegel
Ben McCulloch
Sterling Price
Szemben álló erők
6 200 fő 10 175 fő
Veszteségek
1 235 fő
223 elesett
721 megsebesült
291 eltűnt
1 095 fő
265 elesett
800 megsebesült
30 eltűnt
é. sz. 37° 05′ 44″, ny. h. 93° 24′ 36″Koordináták: é. sz. 37° 05′ 44″, ny. h. 93° 24′ 36″

A Wilson's Creek-i ütközetet (ismert még Oak Hills-i csataként is) 1861. augusztus 10-én vívták az Unió-pártiak és az Amerikai Konföderációs Államok csapatai Springfield közelében. Az amerikai polgárháborúban ez volt az első nagyobb csata a nyugati hadszíntéren, és ez volt az első olyan ütközet, amelyben hősi halált halt egy északi tábornok.[1]

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1861-ben az Unió azzal a követeléssel fordult a két oldal között ingadozó Missouri kormányzójához, hogy csapatai szabadon mozoghassanak az állam területén. Claiborne Fox Jackson kormányzó ezt visszautasította, és konföderációs katonaságot kért Arkansasból, Louisianából és Texasból. A csapatok érkezésére fellángoltak az összecsapások a rabszolgatartók és a rabszolgaságot ellenzők között. Július elején az állam északi részén két megye Unió-párti lakosságát elkergették, míg Kansasból a rabszolgaságot ellenző aktivisták (jayhawkerek) érkeztek az államba. Nathaniel Lyon unionista képviselő és dandártábornok betöltetlennek nyilvánította a kormányzói posztot, és oda az Egyesült Államokat támogató politikust ültettek. Az események következményeként Missouri államban is kirobbant a polgárháború.[2]

Előkészületek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nathaniel Lyon úgy döntött, hogy a konföderációs csapatok főerejét támadja meg Springfield közelében, a Wilson's Creek-i táborhelynél. A terep hullámzó, dombokkal tarkított volt. Az Unió-párti sereg 6200 főt számolt, közülük 500 képzetlen, hiányos felszerelésű népfelkelő volt. A katonákat három dandárba osztották. A konföderációs egységek létszáma 10 175 volt. A katonák jelentős része szintén képzetlen volt, és fegyverzetük is gyengének számított. Őket két hadosztályba szervezték. A déli katonaság parancsnoka Ben McCulloch dandártábornok volt, őt Sterling Price vezérőrnagy segítette.[2]

A csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az északiak terve az volt, hogy két oldalról támadják meg a táborhelyet: Lyon északról, Sigel délről. Hajnalban először Siegel támadott, majd Lyon is megkezdte az előrenyomulást a patak nyugati partján. Az északiak egészen a később Véres Dombként elhíresült magaslatig jutottak, de ott tüzérségi tűz fogadta őket. Az északiak meghátráltak, az addig menekülő déliek viszont megtartották a domb gerincét. Sigel tüzérsége eközben a tábort lőtte, aminek következtében pánik tört ki a déliek között. Sigel előrenyomult a Véres Domb felé, ahol már javában tartott az ütközet.

Joseph Plummer százados gyalogsága keletre indult, hogy fedezze az északi arcvonal balszárnyát, és tűz alá vegye a déli tüzérséget. A konföderációs csapatok válaszul két gyalogezredet indítottak feléjük. A két csapat egy kukoricamezőn ütközött meg, ahonnan a déliek kiszorították az Unió-pártikat, akik kénytelenek voltak átmenekülni a patak másik oldalára. Ezzel utat engedtek a konföderációsoknak, hogy teljes erejükkel a Véres Dombnál folyó ütközetre összpontosítsanak.

Növelte az északiak hátrányát, hogy Sigel egy előrenyomuló déli csapatot összetévesztett a sajátjaival, és a váratlanul érkező ellenség összezavarta katonáit. Az alakzat felbomlott, az Unió-pártiak menekülni kezdtek. Ezután a konföderációs erők háromszor támadta Lyon katonáira. Az egyik rohamban az uniós parancsnok halálos mell-lövést kapott. A konföderáció végül egy hatezer emberből álló arcvonallal támadott, de az északiak visszaverték őket. Ezután az Unió-párti csapatok megkezdték a visszavonulást Springfieldbe.[2]

Következmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel az északiak hagyták el a csatateret, a déliek magukénak mondhatták a győzelmet. Ugyanakkor a csata megingatta a konföderációt pártolók helyzetét Missouriban, így az Unió meg tudta tartani az államot.

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. National Park Service: The Second Major Battle of the Civil War. (Hozzáférés: 2012. november 1.)
  2. ^ a b c John Keegan: Az amerikai polgárháború (180-185. oldal), ISBN-978-963-05-9203-1