William Miller (prédikátor)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk az adventista prédikátorról szól. Hasonló címmel lásd még: William Miller (egyértelműsítő lap).
William Miller
Született1782. február 15.[1][2]
Pittsfield
Elhunyt1849. december 20. (67 évesen)[1][3]
Hampton[3]
Állampolgárságaamerikai
HázastársaLucy Miller[4]
SzüleiPaulina Miller
Capt. William Miller, II
Foglalkozása
SírhelyeWilliam Miller Cemetery[3]
William Miller aláírása
William Miller aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz William Miller témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

William Miller (Pittsfield, Massachusetts, 1782. február 15. – Hampton, New York, 1849. december 20.) amerikai baptista prédikátor, az adventizmus úttörője.

Kezdetek[szerkesztés]

Az amerikai Massachusetts állambeli Pittsfieldben született. Négyéves korában költöztek a New York-i Low Hampton[5] kis falvába. Kilencéves koráig az anyja tanította, majd a frissen alapított East Poultney District Schoolba íratták. Nincs adat arról, hogy 18 éves kora után tovább tanult volna, de sokféle könyvet elolvasott; több könyvtárban volt bérlete (Judge James Witherell és Matthew Lyon kongresszusi képviselő Vermont-beli fairhaveni magánkönyvtára, Alexander Cruikshanks New York-i, Whitehall-beli könyvtára).

1803-ban feleségül vette Lucy Smitht; felesége szülővárosa, a vermonti Poultney közelébe költözött, ahol farmerként tevékenykedett. Több civil hivatal betöltésére is megválasztották itt, mint a helyi rendőr-parancsnoknak . 1809-ben helyettes seriff, majd valamikor békebíró lett. A Vermonti Hadseregcsoportban is szolgált; 1810. július 21-én zászlóssá léptették elő. Viszonylag tehetős embernek számított, mivel saját háza, földje és legalább két lova is volt.

Nem sokkal Poultneybe költözése után, felhagyott baptista gyökereivel és deista lett. A naplójába így ír erről: „Megismerkedtem a falu (Poultney) elöljáróival, akik meggyőződéses deisták voltak; de ennek ellenére jó polgárok és erkölcsös, komoly emberek. Kezembe adták Voltaire, [David] Hume, [Thomas] Paine, Ethan Allen és más deista író könyvét.” (Apology and Defence, William Miller, p. 24).

Tevékenysége[szerkesztés]

H. Y. Smith és W. S. Rann úgy említik, mint egyike annak az ötvenegy embernek akik irányítják a várost.[6] Miller Kapitány bejegyzés feltűnik a Morning Star Páholy – ami állítólag az 1800-as években jött létre Poultneyben – korai mesterei között.[7] 1832. november 17-i Truman Hendryxnek írt levelében egy szabadkőműves-ellenes személy halálának örvendezett.[8] Az 1816.-i megtérése után jól dokumentáltak a kőműves-ellenesekről tett kijelentései, és nem talált ellentmondást a baptista vallásos hit és a Szabadkőműves világlátás között. A Poultney környéki páholyok azonban 1832-ben bezártak egy Szabadkőműves-ellenes megmozdulás következtében. 1833. szeptember 12-én már a Baptista egyház ministránsaként tevékenykedett; ezután úgy tűnik, hogy a kőművességben nem töltött be aktív szerepet. Egyes bizonyítékok arra mutatnak, hogy 1834 vagy még később fordult csak el a mozgalomtól.[7]

Az 1812-es háború kitörésekor a vermonti Burlingtonba utazott egy csapat helybelivel együtt, ahol csatlakozott a XXX. Gyalogos Ezredhez, mint az Amerikai Egyesült Államok hadseregének zászlósa. Toborzótisztként tevékenykedett a háború legnagyobb részében, 1814. február 1-jén kapitányi rangra emelték. A Plattsburgi Csata volt az első akciója, az amerikaiak megfutamították a sokszoros túlerőben lévő briteket; ezt isteni csodának látta, és kételkedni kezdett a deizmusban.

A háború véget ért, majd 1815. június 18-án őt is leszerelték. William Miller visszatért Poultneybe, de nem sokkal később családjával visszaköltözött Low Hamptonba. Ebben az időben elsősorban a halállal és a halál utáni élettel kapcsolatos dolgok érdekelték. Nagy hatást gyakorolt rá apja és nővére halála, és a háborúban átélt borzalom. Úgy találta, hogy csak két lehetőség merülhet fel a halál után: megsemmisülés vagy elszámoltatás – egyik lehetőség sem tetszett Millernek.

Megpróbálta visszanyerni a baptizmusba vetett hitét; először össze kívánta egyeztetni a deista és baptista tételeket. Versről versre elemezte a Bibliát, úgy találta, hogy a posztmillennializmus (Jelenések 20. fejezetében leírt 1000 év után jön el Jézus Második Eljövetele; ellentéte a premillennializmus) nem Bibliai tanítás, azt állította, hogy az eljövetel dátuma megtalálható a bibliai próféciákban.

Megállapításai[szerkesztés]

Jézus az ezeréves millennium előtt fog eljönni (pre-millenium). A Dániel 8:14 versre alapozta az időpont számítását („És monda nékem: Kétezer és háromszáz estvéig és reggelig, azután kiderül a szenthely igazsága.” – Károli Gáspár – Dániel könyve (Dán). A napok és az évek egymásba helyettesíthetőségének doktrínáját („day-year principle”) fogalmazta meg ő is, mint előtte sok bibliakutató, tanító. A szentély (szanktuárium) megtisztítása a Föld tűzzel való megtisztítását jelképezi, ami Jézus Második Eljövetelekor fog bekövetkezni. A 2300 napos időszak i. e. 457-ben kezdődött, amikor a Perzsa Artaxerxész elrendelte Jeruzsálem újjáépítését. Így 1843-ban telik le a 2300 év, és teljesedik be a prófécia, és akkor tér vissza Jézus.

1823.-ig csak egyedül tanulmányozott, hogy meggyőződjön számításának helyességéről, majd terjeszteni kezdte. Már 1822-ben összeállította 20 pontból álló füzetét. Csak 1831. augusztus 7-én, a hónap első vasárnapján a New York-i Drezdában kezdett el publikálni.

Tanainak terjedése[szerkesztés]

1832.-ben egy 16 részből álló cikksorozatot tett közzé a Vermont Telegraph baptista lapban. Elárasztották a levelek és az érdeklődő vendégek. 1834.-ben már nem tudott személyesen eleget tenni a hitszónoki meghívások sokaságának és a kérdések megválaszolásának, így kiadta tanításainak 64 oldalas vázlatát, a traktátus Evidence from Scripture and History of the Second Coming of Christ, about the Year 1843: Exhibited in a Course of Lectures címen jelent meg. 1840.-re a helyi kétes hírű, zavaros vallási mozgalom nemzeti méreteket öltött. Joshua Vaughan Himes – A montanabeli bostoni Chardon Street Chapel lelkipásztora – lett az egyik kulcsfigurája ennek az időszaknak, aki publikációs tapasztalattal és lehetőségekkel rendelkezett. Himes csak 1842.-ben fogadta el teljes mértékben Miller tanait. Ennek ellenére Himes a Signs of the Times kéthetente megjelenő folyóiratot biztosította Miller számára, melynek első száma 1840. február 28-án jelent meg.

Krisztus Második Eljövetelére várva[szerkesztés]

A támogatóinak nyomása ellenére sem jelentett ki határozott dátumot az Úr Második Eljövetelének bekövetkezésére vonatkozóan; azonban 1843. március 21. és 1844. március 21. közé (rabbinikus judaizmus naptár szerinti egy év) szorította ezt az intervallumot.[9] 1844. március 21. elmúlt minden incidens nélkül, 1844. április 18. lett az új dátum a karaita zsidók naptára alapján.[10] Azonban ez a dátum is elmúlt Krisztus visszatérése nélkül. Beismerte, hogy tévedett, de továbbra is hirdette, hogy Jézus Második Eljövetele már a kapuban van.

1844 augusztusában a New Hampshire-i Exeterben tartott összejövetelen Samuel S. Snow közvetítette az új dátumot. Beszédét "Heted-havi Üzenet" vagy "Igazi Éjféli Siralom" néven emlegetik, amiben 1844. október 22-t jelölte meg.

Október 23-án is ugyanúgy kelt fel a nap, mint bármely más napon; ez lett a millerita mozgalom követőinek nagy kiábrándulása. A legtöbb millerita egyszerűen felhagyott a hittel, de burjánzani kezdtek az új nézőpontok is. Miller továbbra is várta a második eljövetelt, de úgy gondolta, hogy emberi eredetű és téves a felállított kronológia.

1849. december 20-án bekövetkezett haláláig várta az eljövetelt, Low Hampton közelében temették el. Háza ma múzeumként működik,[11] egy bejegyzett amerikai Nemzeti Történelmi Mérföldkő(wd).

Hatása[szerkesztés]

A milleriták 50 000 és 500 000 közötti főt számláltak, Miller hagyatékát az Adventista Keresztény Egyház (61 000 taggal), Hetednapi Adventista Egyház (14 000 000 taggal) viszi tovább. Számos közösség a nagy kiábrándulás megrázkódtatásából emelkedett ki, mint a Bibliakutató mozgalom.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b c 60532213
  4. ↑ Find a Grave (angol nyelven)
  5. ↑ Hampton északi külső tanyasi része Low Hampton
  6. ↑ History of Rutland County Vermont with Illustrations & Biographical Sketches of Some of Its Prominent Men & Pioneers, 1886
  7. ↑ a b RUTLANDhistorypage02
  8. ↑ Quoted in The Burned-over District: A Social and Intellectual History of Enthusiastic Religion in Western New York, Whitney R. Cross, p. 123
  9. ↑ Quoted in William Miller and the Advent Crisis, Everett N. Dick, p. 96-97
  10. ↑ Millennial Fever, George R. Knight, p. 163-164
  11. ↑ William Miller's Home. [2009. január 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. szeptember 29.)

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=William_Miller_(prédikátor)&oldid=25842710”