Wilhelm Emmanuel von Ketteler

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wilhelm Emmanuel von Ketteler
A ház, amelyben Ketteler hopsteni plébánossága idején lakott
Emlékműve Hopstenben

Wilhelm Emmanuel von Ketteler (Münster, 1811. december 25.Burghausen, 1877. július 13.) báró, mainzi püspök.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jezsuitáknál nevelkedett, 1829-ben Münsterben a jogi pályára készült. 1835-37-ben előadó volt Münsterben. A kölni érsek elfogatása után elhagyta az állami szolgálatot és a papi pályára lépett. 1844. június 1-jén szentelték pappá, 1847-ben hopsteni plébános volt. Mint ilyen kiküldték a frankfurti nemzeti gyűlésre, amelyen különösen őszinte beszéde a meggyilkolt Lichnovski és Auersvald sírjainál, valamint az egyház szabadságáról és a szociális krízisről és a szociális kérdésről a mainzi dómban tartott beszédei nevét egész Németországban ismeretessé tették. 1849-ben berlini prépost lett, 1850-ben mainzi püspökké nevezte ki IX. Pius pápa. Mint püspök kiváló és erélyes tevékenységet fejtett ki. Kettelernek legfőbb törekvése arra irányult, hogy az egyházat függetlenítse az államtól. Ő neki tulajdonították az 1851-53-as püspöki emlékiratok szerzőségét. Sikerült is neki a hesseni kormánnyal Dalwigh miniszter alatt 1854. augusztus 23-án egyezséget kötni, amelyről azonban az 1866-os hadjárat után a fejedelem kivánságára lemondott. Az új német birodalom alapításakor, 1870. október 1-jén terjedelmes iratot intézett Bismarckhoz, amelyben az egyház és állam közti viszonyról szóló porosz határozatoknak a német birodalmi alkotmányba való felvételét ajánlotta. 1875-ben megülte 25 éves püspöki jubileumát. 50 püspöki körlevelen és néhány rövid körözvényen kívül 7 nagyobb iratot intézett Ketteler papjaihoz és híveihez, amelyek közül kiemelendők: Soll die Kirche allein rechtlos sein? (1861); Die Jesuiten in Mainz (1864); Der Culturkampf gegen d. katholische Kirche etc. (1874) stb. Ezenkívül 30 terjedelmesebb röpiratot adott ki, melyeknek néhánya számos (7) kiadást ért el és több nyelvre lefordították. Ezek közül nevezetesebbek: Das Recht und der Rechtsschutz der katholischen Kirche in Deutschland (1854); Freiheit, Auctorität und Kirche (1862, magyarra Katinszky Gyula fordította, Kalocsa, 1863); Die Arbeiterfrage und das Christenthum (1863, magyarra ford. Katinszky Gy., Eger, 1863); Kann ein gläubiger Christ Freimaurer sein? (1865, magyarra ford. a pécsi növendékpapság, Pécs, 1866); Die wahren Grundlagen des religiösen Friedens (1868); Das unfehlbare Lehramt des Papstes (1871); Liberalismus, Socialismus und Christenthum (1871) stb. Ezeken kívül sok szentbeszédet írt, melyeket Raich adott ki két kötetben (Mainz, 1878).[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. V. ö. Wetzer és Welte, Kirchelexikon (7. köt., 402-406. l.).

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]