Wigan Athletic FC
 |
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölés szükséges az ellenőrizhetőség érdekében. Ez önmagában nem minősíti a tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása igaz. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
| Wigan Athletic | |||
 |
|||
| Csapatadatok | |||
| Teljes csapatnév | Wigan Athletic Football Club | ||
| Becenév | The Latics | ||
| Székhely | Wigan, Anglia | ||
| Alapítva | 1932 | ||
| Stadion | DW Stadium (1999 és 2009 között JJB Stadium) | ||
| Vezetőedző |  Roberto Martínez |
||
| Elnök |  David Whelan |
||
| Bajnokság | Premier League | ||
| 'Nemzeti sikerek | |||
| Bajnokcsapat |
Championship : ( 1 ),The Football League: ( 1 ) alkalommal | ||
| Kupagyőztes |
FA-kupa: ( 1 ) , Football League Trophy bajnok: ( 2 ) alkalommal | ||
| ' | . alkalommal | ||
| Csapatmezek | |||
|
|||
A Wigan Athletic Football Club egy angol futballcsapat Wiganben, Lancashire-ben. Jelenleg a Premier League-ben, az angol labdarúgás második legmagasabb osztályában szerepelnek. 2005 és 2013 között a Premiership tagja volt. Stadionjuk a DW Stadium, melyet a Wigan Warriors nevű rögbicsapattal együtt használnak. A Latics 1932-es alapításával a legfiatalabb klub a Premier League-ben.
Tartalomjegyzék |
Története [szerkesztés]
Élet a regionális bajnokságokban [szerkesztés]
A Wigan Athletic 1932-ben alakult, amikor a város addigi csapata, a Wigan Borough tönkrement. Korábban a Wigan County, a Wigan United, a Wigan Town és a Wigan Rovers is csődöt jelentett, majd bezárta kapuit. Megalakulása után az Athletic megvásárolta a Borough stadionját, a Springfield Parkot majd belépett a Cheshire County League-be.
Már az első éveikben felállítottak egy új rekordot az FA Kupában. Az 1934/35-ös sorozatban az első körben 6-1-re verték a Carlisle Unitedet, ami máig rekord különbség egy ligán kívüli és egy ligacsapat között. Ezt az eredményt eddig két csapatnak, a Boston Unitednek (1955) és a Hereford Unitednek (1957) sikerült megismételnie.
1945-ben a Latics belépett a Lancashire Combinationbe, 1950-ben pedig közel kerültek hozzá, hogy felvételt nyerjenek a Labdarúgó Ligába, de a szavazáson végül a Scunthorpe United győzött. Az FA Kupa 1953/54-es kiírásában 27 526 néző volt kíváncsi a Hereford United elleni meccsükre, ami máig klubrekord és a ligán kívüli csapatok között is rekordnak számít. 1961-ben a csapat visszalépett a Cheshire Football League-be.
Belépés a ligába [szerkesztés]
|
|||||||||
| A Wigan első meze a ligában. | |||||||||
1968-ben a Wigan alapító tagja lett a Northern Premier League-nek. 34 sikertelen próbálkozás után aztán 1972-ben beléptek a Skót Labdarúgó Liga másodosztályába. 1978-ban pedig az Angol Labdarúgó Ligába is bejutottak, a negyedosztályban utolsó helyen végző Southportot váltva. Bár a Boston United nyerte meg az ötödosztály küzdelmeit, stadionjuk nem felelt meg a liga követelményeinek, így a második helyen végző Athletic juthatott fel. A negyedosztályban első szezonjukban hatodikok lettek, majd két évvel később feljutotta a Division Three-be, ahol tíz évet töltöttek. 1985-ben megnyerték első trófeájukat, a Football League Trophyt, mely a kis ligacsapatok számára kiírt kupasorozat.
1993-ban a gárda kiesett a harmadosztályból, majd elérte története legrosszabb eredményét a ligában, amikor a negyedosztályban csak 19. lett. Az 1994/95-ös idényben aztán stabil középcsapattá váltak.
Száguldás fölfelé [szerkesztés]
1995-ben egy helyi milliomos, Dave Whelan felvásárolta a klubot, mely akkoriban a negyedosztályban játszott. Az új tulajdonos célja az volt, hogy feljuttassa a gárdát a Premiershipbe. Akkor sokan kinevették, de 10 év múlva álma valóra vált.
Az első előrelépés 1997-ben következett be, amikor John Deehan menedzser irányítása alatt bajnokként jutottak fel a harmadosztályba. Deehan utódja, Ray Mathies 1999-ben rájátszásig vezette csapatát, de az elődöntőben 2-1-re kikaptak a Manchester Citytől 2-1-es összesítéssel. A másodosztályba való felkerülés tehát még váratott magára. John Benson lett az új vezetőedző, aki alatt szinte végig a harmadosztály első két helyén álltak, a rivális Preston North Endet 4-1-re verték idegenben. A szezon második felére azonban leromlott a formájuk és automatikus feljutás helyett osztályozó várt rájuk, ahol ismét elvéreztek. A teljesítmény romlása főként annak köszönhető, hogy a gárda leggólerősebb támadója, Stuart Barlow távozott, helyére pedig jóval gyengébb játékosok érkeztek.
Ezután Benson sportigazgató lett, a kispadra pedig Bruce Ricoh ült le. Ricoh-nak sok fontos játékos sérülése nehezítette meg a dolgát, így nem csoda, ha nem a tervek szerint alakultak a dolgok. Így a mester 2001 februárjában távozott. Helyét ideiglenesen Colin Greenall vette át, majd Steve Bruce érkezett a Latcshez. Az új menedzser érkezésével ismét javult a teljesítményük, de a rájátszásban ismét vereséget szenvedtek, ezúttal a Readingtől. Ezután Bruce a Crystal Palace-hoz szerződött.
2001-ben a Wigan egyik korábbi játékosa, Paul Jewell lett a menedzser, aki egy hullámzó első szezon után megnyerte a harmadosztályt a 2002/03-as évadban. Első másodosztályú szezonjukban hetedikek lettek, kis híján bejutottak a rájátszásba, de az utolsó mérkőzésükön az utolsó pillanatban kaptak egy gólt a West Hamtől, így a Crystal Palace végzett a hatodik helyen.
A következő szezonban másodikként végeztek a Championshipben a Sunderland mögött, így feljutottak a Premier League-be. A legtöbb szurkoló 2005. május 8-át tartja a Latics legemlékezetesebb napjának, hiszen ekkor dőlt el végleg a feljutás.
A Wigan a Premier League-ben [szerkesztés]
Az eddigi legnagyobb kihívásra készülődő Wigan a nyári átigazolási időszakban leszerződtette Henri Camarát, Damien Francist, Ryan Taylort, Josip Skokót, Michael Pollittot, Stephane Henchoz-t, David Connollyt és Arjan De Zeeuw-öt. Ekkor érkezett az addig mindenki számára ismeretlen Pascal Chimbonda is a Bastiától 500 000 fontért. Szerencsétlen módon azonban az eddig rendkívül fontos gólokat szerző Nathan Ellington távozott a West Bromwich Albion kedvéért.
A Latics már az első meccsén történelmet írhatott volna, hiszen a bajnoki címvédővel, az akkor szinte verhetetlennek tartott Chelsea-vel játszottak. Veszélyesebb helyzeteket alakítottak ki, mint ellenfelük, de végül Hernan Crespo 92. percben lőtt gólja a Kékek javára döntött. A meccs után a londoniak akkori menedzsere, José Mourinho azt mondta, csapata nem érdemelt győzelmet.
2005 novemberére a gárda mindenki megdöbbenésére a második helyen állt, akkora már elmondhatták magukról, hogy megverték az Evertont, a Bolton Wandererst, a Newcastle Unitedet, az Aston Villát, a Fulhamet és a Portsmouth-t.
Az Athletic remek formája továbbra is kitartott és 2006 januárjában az Arsenalt legyőzve bejutottak a Ligakupa döntőjébe. Ez volt az első komolyabb kupadöntőjük, de itt már nem termett babér a számukra, 4-0-s vereséget szenvedtek a kirobbanó formában lévő Wayne Rooney által vezérelt Manchester Unitedtől.
Januárban a klubhoz érkezett Paul Scharner, aki hamar közönségkedvenc lett remek teljesítményei és fontos góljai miatt. Az addig ismeretlen Chimbonda pedig helyet kapott a franciák keretében a 2006-os VB-n. A szezon végén 10. lett a csapat, Chimbonda pedig a Tottenham Hotspurhöz igazolt 5,5 millió fontért.
Nyáron több tapasztalt játékost is eladtak, így nem volt meglepő, hogy gyengén kezdték a 2006/07-es szezont. Később aztán javult a teljesítményük és sorozatban négy győzelmet arattak a Manchester City, a Bolton Wanderers, a Fulham és a Charlton Athletic ellen. 2006. december 13-án 1-0-s vereséget szenvedtek az Arsenaltól, ezzel egy újabb rossz sorozat vette kezdetét és utána sorozatban hét meccset vesztettek el.
2007. május 13-án került sor a bent maradást eldöntő csatára a Wigan és a Sheffield United között. A 10 emberrel játszó Latics végül 2-1 arányban győzedelmeskedett egy drámai meccsen, így bent maradt. Egy nappal később Paul Jewell lemondott, helyére Chris Hutchings érkezett.
Hutchings tapasztalt, jól ismert játékosokat igazolt (Titus Bramble, Antoine Sibierski, Mario Melchiot, Carlo Nash, stb.), de 2007. november 5-én kirúgták, mert a gárda a kiesőzónába került. Frank Barlow vette át ideiglenesen az irányítást, de rögtön első meccsén a csapat 4-0-s vereséget szenvedett a Tottenham Hotspurtől.
November 19-én Steve Bruce visszatért a kispadra és vezetésével végül a 14. helyet szerezte meg az Athletic.
2009-ben a klub korábbi játékosát, Roberto Mártinezt nevezte ki menedzseri posztra. egymás után három évad során benntartotta a kiesőjelölt csapatot, mindig emlkezetes hajrákat produkálva. 2012-ben, az utolsó fordulók egyikében a bajnokesélyes Manchester Unitedet hazai pályán megverték, érdekesség, hogy pontegyenlőséggel bukta el a United a bajnokságot a városi rivális City ellen.
2013 májusában a Manchester City ellen győzött 1-0-ra az FA Kupa döntőjében, a rendes játékidő leteltét követően fejelt góllal. A Wigan első jelentős trófeáját nyerte.
Az öröm nem tartott sokáig; pár nappal ezután az Arsenal ellen 4-1-re kikaptak az Emiratesben. A Wigan nyolc élvonalbeli szezon után a második osztályban folytatja.
Stadion [szerkesztés]
A Wigan Athletic jelenlegi stadionja a DW Stabium, melyet az 1999/00-es szezon előtt vettek használatba. Építése 30 millió fontba került és közösen használják a Wigan Warriors nevű rögbicsapattal. Korábban a Springfield Park volt az otthonuk, melyet a város korábbi csapata, a Wigan Borough "hagyott rájuk".
A JJB-ben 2008. május 11-én regisztrálták a legtöbb nézőt, akkor 25 133-an voltak kíváncsiak a Manchester United elleni találkozóra.
A modern, minden szabálynak megfelelő létesítményt hivatalosan 1999. augusztus 4-én nyitották meg egy Manchester United elleni barátságos meccsel.
Sikerlista [szerkesztés]
Liga
- Győztes (1): 2004-05
- Győztes (1): 2002-03
- Győztes (1): 1996-97
Kupa
- Győztes (1): 2012-13
- Második (1): 2005-06
- Győztes (2): 1984-85, 1998-99
- Második (1): 1972-73
Egyéb cimek
Északi Premier League bajnokság
- Győztes (2): 1970-71, 1974-75
Northern Premier League Challenge Cup
- Győztes (1): 1971-72
- Győztes (3): 1933-34, 1934-35, 1935-36
Klubrekordok [szerkesztés]
- A legnagyobb győzelem a bajnokságban: 7-1 a Scarborough ellen, 1997. március 11-én.
- A legsúlyosabb vereség a bajnokságban: 0-6 a Bristol Rovers ellen, 1990. március 3-án.
- A legnagyobb nézőszám: 25,023 a Liverpool ellen, 2006. február 11-én.
- A legtöbb bajnoki mérkőzés: 317, Kevin Langley 1981-től 1994-ig
- A legtöbb bajnoki gól: 70, Andy Liddell 1998-től 2003-ig
- A legtöbb gól egy szezonban: 31, Graeme Jones, 1996/1997
Jelentős játékosok [szerkesztés]
Peter Atherton- Jimmy Bullard
Roy Carroll
Pascal Chimbonda
Peter Corr
Arjan de Zeeuw- Nathan Ellington
- David Fairclough
John Filan
Archie Gemmill- Colin Greenall
- Matt Jackson
- Paul Jewell
- Andy Liddell
- David Lowe
Roberto Martínez- Stephen McMillan
- Lee McCulloch
- Colin Methven
- Joe Parkinson
Jason Roberts- Allen Tankard
- David Unsworth
Jelentős edzők [szerkesztés]
- Roberto Martínez
- Steve Bruce
- Bobby Charlton
- Bryan Hamilton
- Paul Jewell
- Larry Lloyd
- Gordon Milne
- Bruce Rioch
Szakmai stáb [szerkesztés]
- Manager: Steve Bruce
- Másodedző: Frank Barlow
- Általános igazgató: John Benson
- A tartalék csapat managere:: Mark Seagraves
- Vezető játékosmegfigyelő: David Hamilton
- Vezető játékosmegfigyelő Európában: Bill Green
- Az ificsapat edzője: David Lowe
- Kapusedző: Nigel Spink
- Fitness edző: Joey Gallanagh
- Vezető orvos: Alan Tomlinson
- Csapatorvosok: Alex Cribley és Neil Fitzhenry
- Szertáros: Alan Jackson
Játékosok [szerkesztés]
2010. augusztus 31. szerint.
Jelenlegi keret [szerkesztés]
|
|
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Hivatalos honlap
- Premierleague.com – Wigan Athletic
- Premier League rajongói oldal
- PremierLatics.net
- Ye Olde Tree and Crownb – Online TV
- Wigan.no – A Wigan norvég fanklubja
- A klub mezeinek történelme
- Wiganer.net – Rajongói oldal
|
|||||||||
