Wien Südbahnhof

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wien Südbahnhof
Suedbahnhof wien-2.jpg
Az állomás homlokzata 2005. júliusában
Ország Ausztria
Hely  Ausztria, Bécs
Építési adatok
Építés éve 1841 - 1846
Lebontás éve 2009. december 13.
Építési stílus klasszicista stílus
Építész(ek) Matthias Schönerer, Wilhelm von Flattich, Heinrich Hrdlička, Rudolf Maculan, Kurt Walder
Hasznosítása
Felhasználási terület vasúti pályaudvar
Tulajdonos Osztrák Szövetségi Vasutak
Elhelyezkedése
Wien Südbahnhof (Bécs)
Wien Südbahnhof
Wien Südbahnhof
Pozíció Bécs térképén
é. sz. 48° 12′ 30″, k. h. 16° 22′ 23″Koordináták: é. sz. 48° 12′ 30″, k. h. 16° 22′ 23″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Wien Südbahnhof témájú médiaállományokat.
Wien Südbahnhof, 1875 körül
Az utasforgalmi csarnok 2006-ban. A hídszerű mozgójárda a jobb oldalon a südbahnhofi állomásrészhez vezetett, a kép hátsó részének irányában volt az ostbahnhofi állomásrész. Jobbra alul a személypénztárak sora látható.
Az állomás südbahnhofi részének egyik peronja (2006) egy bécsi S-Bahn szerelvénnyel, egy EuroCity vonattal és egy regionális vonattal. A bal oldalon jól látható a személygépkocsik bevagonírozására szolgált rakodórámpa.

Wien Südbahnhof a 2009. december 13-án kezdődött átépítéséig Bécs legnagyobb vasúti fejpályaudvara volt, mely egyúttal multimodális tömegközlekedési csomópontként is működött. A pályaudvar másfél évszázadnál is hosszabb története az osztrák vasutak fejlődését követi. A bontásra ítélt épületegyüttes jelentős része az 1960-as években fejlődött ki, magán hordozta a korszak jellegzetes stílusjegyeit. A megkezdődött átépítés során a pályaudvar túlnyomó részét lebontották, és csak bizonyos viszonylatok forgalma maradt itt átmeneti kialakítású állomásépületben. Az állomás szerepét 2012-től a helyén felépülő Wien Hauptbahnhof veszi át.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mostani állomás legkorábbi előzményei a Gloggnitzer Bahnhof, mely a SüdBahn végállomása volt, és a Raaber Bahnhof, mely az Ostbahn kezdete volt. A két állomás kb. 90 fokban van elforgatva egymáshoz képest. Az épületet Matthias Schönerer építette 1841 és 1846 között klasszicista stílusban.

Az állomás szerepe az átépítés megkezdése előtt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2000-es években a Südbahnhof a bécsi városi és elővárosi közlekedésben játszott meghatározó szerepe mellett a nemzetközi vasúti forgalomban is fontos volt.

A többszintes állomás alsó, felszín alatti állomásrészben (21-es és 22-es vágányok) a bécsi S-Bahn egyes vonalainak állomása található, itt napközben 3-5 percenkénti menetsűrűséggel követik egymást a szerelvények. A vonatok itt az S-Bahnra jellemző módon balra tartás szerint közlekednek, azaz a két sín közül a menetirányba eső bal oldali sínen futnak.

A földszinten, ahol az épületegyüttes csatlakozik a városi villamos- és buszforgalomhoz, volt található a tágas légterű, jellegzetesen 60-as évekbeli építészeti stílusú utasforgalmi csarnok, ahol a jegyárusító automaták, pénztárak, utastájékoztatás és üzletek kaptak helyet, továbbá az állomásépület előtt itt volt a Schwechatra induló reptéri busz megállója is. Az épület jelentős üvegfelületeinek köszönhetően napközben jól bevilágított volt, ekkorra azonban ez már hátrányokat is hordozott magában: a tetőszerkezet az állomás bezárása előtt már olyannyira megrongálódott, hogy esős időben számos helyen befolyt a víz.

A földszintről érdekes térbeli megoldással elrendezett mozgójárdák és mozgólépcsők vezettek az Ostbahnhof (1-9 vágányok) peronjára, illetve az ennél is magasabban fekvő, tulajdonképpeni "Südbahnhof" peronjaira.

A pályaudvar Ostbahnhof része szolgálta ki az S60-as S-Bahn-vonalat Bruck an der Leitha felé, mely Hegyeshalmon át Győrbe, illetve Neusiedl am Seen keresztül Fertőszentmiklósra menő Eurorégió-vonalakban folytatódik Magyarország, illetve Kittseen keresztül Pozsony (Bratislava-Petrzalka) felé, de ugyancsak innen indultak Marcheggen át a pozsonyi főpályaudvar felé a vonatok, biztosítva ebben az irányban is Szlovákia és tovább Csehország, Lengyelország és Németország egyes részei felé a nemzetközi vasúti összeköttetést.

Ugyancsak a Südbahnhofról indultak Wien Meidling állomáson át a mödlingi vonal járatai, illetve Bécsújhely és Sopron (és tovább Sopronkeresztúr) felé a GYSEV-vonatok, a Semmeringi vasúton át pedig Mürzzuschlag, Graz felé belföldi, illetve Maribor, valamint Olaszország felé a nemzetközi expresszek.

Ideiglenes forgalmi megoldások az átépítés idejére[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Már 2009 közepén elkezdődtek a bontási munkálatok, amint az időközben átépített Wien Meidling állomás teljesen üzemszerűen tudott már működni. A tároló- és rendezővágányokat, és a nem közvetlenül az utasforgalmat szolgáló épületeket már 2009 novemberére elbontották, az Ostbahnhof peronjait két vágány kivételével megrövidítették. 2010 elején a megrövidített vágányokból (1-9 vágányok) és két másik, korábban más célra használt vágányból (új, 10-11 vágányok) egy ideiglenes fejpályaudvart és utasforgalmi zónát alakítottak ki a korábban is innen induló vonalak nagy részének kiszolgálására. A mélyszinti S-Bahn-állomáshoz pedig új kijáratokat nyitottak a korábbi (immár jórészt elbontott) állomásépülettel átellenben, közvetlenül a villamosmegálló felé. A két állomásrész egymásból jelenleg hosszabb gyalogúttal érhető csak el. Az ideiglenes fejpályaudvar kijáratánál gyalogátkelőt is létesítettek, mivel a korábbi ostbahnhofi oldalon az építkezés miatt ilyen mérvű gyalogosforgalom veszélyes lenne.

A szűk értelemben vett südbahnhofi részt gyakorlatilag teljesen elbontották, az átépítés alatt az érintett vonatok Wien Meidling állomásra érkeznek és onnan indulnak. Ezzel az átépítés idejére a Südbahnhof megmaradó részeinek a közvetett metrócsatlakozása (U1 Südtiroler Platz) is megszűnt.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Wien Südbahnhof témájú médiaállományokat.