Wien-híd
A Wien-híd egy RC tagok impedanciájának precíziós meghatározására is szolgáló hídkapcsolás, amelyet Max Wien 1891-ben dolgozott ki.f [1] Megfelelő módosítással LR tagok mérésére is alkalmassá tehető (Maxwell–Wien-híd).
A Wien-híd egy sávzáró szűrő, amelynek f0 frekvencián a kimeneti feszültsége 0, fáziseltolódása 0.f [2]
A híd táplálása ismert frekvenciájú váltakozó feszültséggel történik.
Valamint:
Ahol ω = 2·π·f (f a hidat tápláló váltakozófeszültség frekvenciája).
Tartalomjegyzék |
Wien–Wagner-híd segédföldeléssel [szerkesztés]
Szükség lehet arra, hogy a mérés során a környezetből (például a mérést végző személy ruhájából) felvett töltést a földbe tudjuk vezetni. Erre kínál megoldást a Wien–Wagner-híd segédföldeléssel. Ezt a megoldást elterjedten használják a vezetékes híradástechnikában és az erőátvitelben.
A kapcsolás segítségével a kondenzátorok arányát 0,1% pontossággal lehet meghatározni.
A híd kiegyenlítése [szerkesztés]
A mérendő C1 veszteséges kondenzátor szöghibáját az R41 (kis értékű) ellenállással egyenlíti ki.
A kiegyenlítést el kell végezni az R2 és R3 ellenállásokkal a kapcsoló S állásában, valamint az R41 és R31 ellenállás segítségével a kapcsoló F állásában.
A híd sikeres kiegyenlítésekor a műszer kitérése a kapcsoló mindkét állásában 0. Ekkor 
A Wien-híd mint sávzáró szűrő (Wien–Robinson-híd) [szerkesztés]
Amennyiben a Wien-híd bemenetére (Uwe) különböző frekvenciájú jeleket kapcsolunk, a kimenetén (Uwy) vizsgálva a jeleket sávzáró szűrőként fog viselkedni, amely a rezonanciafrekvencián (a híd kiegyenlített állapota) 0 nagyságú jelet ad. Ezt a tulajdonságát többek között a Wien-hidas oszcillátorban használják.
Karakterisztikája hasonló a kettős T szűrőéhez.f [3]
Lásd még [szerkesztés]
Jegyzetek [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
- ↑ Messung der Inductionsconstanten: "Messung der Inductionsconstanten mit dem "optischen Telephon" (Measurement of Inductive Constants with the "Optical Telephone")" (in German), Annalen der Physik und Chemie 280 (12): 689–712, doi:10.1002/andp.18912801208.
- ↑ Tietze Schenk 36: U. Tietze – Ch.Schenk: Analóg és digitális áramkötök. 4. átdolgozott kiadás.Műszaki Könyvkiadó. 1990. 36. o. ISBN 963 10 8209 1
- ↑ Elektronika I: Elektronika I 40. oldal



