Widder (segédcirkáló)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Widder
Hajótípus Teherhajó
Segédcirkáló
Üzemeltető A Kriegsmarine zászlaja Kriegsmarine
Pályafutása
Építő Howaldtswerke (Kiel)
Vízre bocsátás 1930. (Neumark néven)
Szolgálatba állítás 1939. december 9.
Szolgálat vége 1941.
Sorsa 1955-ben, Bergen közelében elsüllyedt
Általános jellemzők
Vízkiszorítás 16 800 t
Hossz 152 m
Szélesség 18,2 m
Merülés 8,3 m
Sebesség 14 csomó
Hatótávolság 63 000 km 10 csomós sebesség mellett
Fegyverzet
  • 6 db 150 mm-es ágyú a Schleswig-Holstein csatahajóról
  • 1 db 75 mm-es ágyú
  • 1 db 37 mm-es ágyú
  • 2 db 20 mm-es ágyú
  • 4 db 533 mm-es torpedóvető cső
  • 92 db akna
Repülőgépek 2 db Heinkel He114B hidroplán

Legénység 364 fő

A Widder a német Kriegsmarine egyik segédcirkálója volt a második világháború idején. A hajót főként a szövetségesek kereskedelmi hajói ellen használták. A Brit Királyi Haditengerészetnél a hajót "Raider D"-nek, azaz "D-támadó"-nak hívták. A Widder név magyar jelentése: Kos.

Építése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Widdert eredetileg a HAPAG teherszállító vállalat számára építették szállítóhajónak, ami a Neumark nevet viselte. A hajót a kieli Howaldtswerke hajógyárban építették, majd 1930-ban vízrebocsátották. Eseménytelen kereskedelmi szolgálat után a Kriegsmarine jelezte igényét a hajóra, így 1939 telén a Blohm and Voss hajógyárában a Neumarkot segédcirkálóvá alakították. 1939. december 9-én a hajót Widder néven hadrendbe állították. Első és egyetlen portyájára 1940 májusában indult.

Portyája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Widder a német haditengerészet segédcirkálóinak első hullámában hagyta el a kikötőket 1940. május 6-án, Helmuth von Ruckteschell kapitány irányítása alatt.

A hajó 1940. május 6-án elhagyta a német vizeket, majd a Dánia-szoroson áthajózva kijutott az Atlanti-óceánra. Az öt és fél hónapos portya során a Widder tíz hajót süllyesztett vagy foglalt el, melyek együttes vízkiszorítása 58 644 tonna volt.

Küldetése befejezése után, 1940. október 31-én visszatért a németek által megszállt Franciaországba.

Későbbi története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel a Widdert alkalmatlannak tartották a kereskedelmi hajók elleni portyára, a hajó visszakapta régi nevét, a Neumarkot, és ezentúl javítóhajónak használták Norvégiában. A háború után a hajó a britek kezébe került, akik Ulysses néven állították szolgálatba, majd 1950-ben eladták Németországnak, akik a Fechenheim nevet adták a visszavásárolt hajónak. 1955-ben, Bergen közelében a hajó elsüllyedt.

A Widder volt az egyetlen német segédcirkáló, mely túlélte a háborút. A hajó kapitányát Helmuth von Ruckteschellt a háború után, háborús bűnök miatt bíróság elé állították, ahol hét év szabadságvesztésre ítélték.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]