Wenzel Anton Eusebius von Kaunitz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wenzel Anton Eusebius von Kaunitz
Wenzel Anton Graf von Kaunitz.PNG
Wenzel Anton Eusebius von Kaunitz
Született
1711. február 2.
Bécs
Elhunyt
1794. június 27. (83 évesen)
Bécs
Foglalkozása politikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Wenzel Anton Eusebius von Kaunitz témájú médiaállományokat.

Wenzel Anton Eusebius von Kaunitz (Bécs, 1711. február 2. – Bécs, Mariahilf (ma: Bécs 6. kerülete), 1794. június 27.): osztrák államférfi, diplomata. 1764-től Rietberg hercege (Reichsfürst von Kaunitz-Rietberg).

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tudatosan készült a hivatali pályára, tanulmányai során a felvilágosult abszolutizmus híve lett. 1741-től lépett diplomáciai szolgálatba. 1750-től az Habsburg Birodalom párizsi követe volt egészen 1753-ig, ekkor építette ki kiváló francia kapcsolatait. 1753-tól közel 40 éven keresztül kancellárként irányította Ausztriát, főként Mária Terézia alatt volt korlátlan befolyása, mind a bel-, mind a külpolitika irányításában. Jelentős szerepet játszott a Habsburgok magyarországi és erdélyi központosító törekvéseinek megvalósításában; elképzeléseinek többsége II. József és II. Lipót német-római császárok uralkodása alatt vált gyakorlattá.

A külpolitikában a fő ellenségnek Poroszországot tartotta, ezért 1756-ban létrehozta az osztrák–francia szövetséget, és ezzel előkészítette az Ausztria és a Porosz Királyság között 1756-ban kitört, Szilézia birtoklásáért folyó hétéves háborút, amelynek során Ausztriának azonban nem sikerült visszaszereznie a gazdag tartományt a poroszoktól.

A háborút lezáró hubertusburgi békeszerződés megkötése után 1772-ben közreműködött Lengyelország első felosztásában, megszerezve Galíciát a Habsburg Birodalom számára. A francia forradalom 1789-es kitörése izán 1791 júliusában szövetségi szerződést kötött II. Frigyes Vilmos porosz királlyal, amely Franciaország ellen irányult. II. Lipóttal már nem volt harmonikus a kapcsolata, ezért 1792-ben, II. Ferenc császár trónra lépésekor visszavonult a politikai életből.

A 18. század európai eseményeit jelentősen befolyásoló államférfi visszavonulása után röviddel, 1794-ben hunyt el.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mitták Ferenc: Képes magyar história; Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., 2006; ISBN 978 963 596 629 5