Welland-csatorna

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Welland-csatorna (A kép bal oldalán)

A Welland-csatorna 43,3 kilométer hosszan húzódik az Erie-tó és az Ontario-tó között. A csatorna az észak-amerikai Nagy-tavakat az Atlanti-óceánhoz kapcsoló tengeri hajózóút része. A csatornát azért építették, hogy a hajók a Niagara-vízesést kikerülvén az észak-amerikai kontinens szívében fekvő Nagy-tavakig juthassanak fel.

A évente 3000 tengerjáró, illetve tavi hajón összesen 40 millió tonna áru halad át a csatornán. Megépülte óta nem szükséges az árut folyami hajókon vagy vasúton a montreali kikötőbe szállítani, az óceánjáró hajók közvetlenül érhetik el Chicago, Detroit, illetve a Nagy-tavak ipari központjainak kikötőit.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lengyel óceánjáró halad az Erie-tó irányába a Szent Katalin-magashíd alatt

A Welland Csatorna Társaságot 1824-ben William Hamilton Merritt amerikai vállalkozó alapította, hogy vizet vezessen malmához. A csatorna szakaszosan épült meg, és kezdetekben nem is szándékozták nagyobb méretű hajók átbocsátására használni. Az 1833-ban megnyílt 44 kilométeres csatornát 40, fából ácsolt zsilip tagolta. A csatornán áthaladni képes leghosszabb hajó 33,5 méter hosszú és 2 méteres merülésű volt.
1839-ben Felső-Kanada kormánya felvásárolta a csatornatársaságot és nekikezdtek a meder mélyítésének, hogy az egyre nagyobb hajók számára is átjárható legyen a létesítmény. A zsilipek számát 27-re csökkentették, a lehetséges hajóhosszt 45,7 méterre növelték.

Az igyekezet azonban hiábavalónak mutatkozott. 1854-ben megnyílt a csatornával párhuzamosan futó vasútvonal, amely gyorsaságával és hatékonyságával elcsábította a csatorna ügyfeleit. A hajók mérete tovább növekedett, így a csatornát újból mélyíteni és nagyobbítani kellett. 1859-ben már 89 méter volt a lehetséges hajóhossz, a vízmélység pedig 4,3 méter, de még így is kevés volt. 1913-ban a csatorna nyomvonalát egy helyen megváltoztatva nagyszabású munkálatok kezdődtek. A zsilipeket 235 méteresre növelték, a hajózóút mélysége pedig elérte a 7,3 métert.

Az utolsó nagy csatornaépítés az 1950-es években zajlott. A csatorna alatt alagutakat építettek, a vízmélységet 8,2 méterre növelték. A csatornát keresztező nagyszámú, alacsonyabb rendű közutat felnyíló hidakkal látták el. Egy 13,8 kilométer hosszú új csatornaszakasz megépítésével kikerülték Welland belvárosát, ezzel a hajók lehetséges hossza 225 méteresre növekedett.

Technikai adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hossz 44 km
A víztükör szélessége változó
A hajóút szélessége 100 méter
Mélység 8,2 m
Áthidalt szintkülönbség
Áthaladási idő 11 óra

A 8 csatornazsilip adatai:

Kamra hossza 268 m
Kamra szélessége 24,4 m

Lehetséges legnagyobb hajóméretek a csatornán:

Hossz 225,5 méter
Magasság víztükör felett 35,5 méter
Merülés 8,2 méter

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Welland-csatorna témájú médiaállományokat.

Nagy-tavak
Szent Lőrinc-folyó
Szent Lőrinc-víziút
[1] – A csatorna műholdképe a Google Earth-ön
[2] – Egy tengerjáró hajó érkezik a zsilipbe a Google Earth műholdfelvételén