Weibull-eloszlás
A valószínűség-számítás elméletében és a statisztika területén a Weibull-eloszlás egy folytonos valószínűség-eloszlás.
Ezt az eloszlást Waloddi Weibullról nevezték el, aki 1951-ben írta le részletesen.
Az eloszlást Maurice Fréchet (1927) fedezte fel, és 1933-ban alkalmazták először granulált részecskék (granulátumok) eloszlására.
Tartalomjegyzék |
Meghatározás[szerkesztés]
A Weibull x valószínűségi változó valószínűség-sűrűségfüggvénye:[1]
ahol k > 0 az alakparaméter és λ > 0 a skálaparaméter. A komplementer kumulatív eloszlásfüggvénye a nyújtott exponenciális függvény. A Weibull-eloszlás több más valószínűségi eloszlással is kapcsolatos, különösen az exponenciális eloszlással (k = 1), és a Rayleigh-eloszlással (k = 2). A Weibull-eloszlás ez utóbbi kettő közötti interpolációjának tekinthető. Ha x az az érték, mely a meghibásodásig eltelt időt jelzi, akkor a Weibull-eloszlás az idővel arányos meghibásodási gyakoriságot jelzi. A k alakparaméter értelmezése a következő:
- k<1 azt jelenti, hogy a meghibásodási gyakoriság idővel csökken. Ez akkor fordul elő, ha a kezdeti meghibásodás jelentős, és idővel ezért csökken a meghibásodás, mert a potenciálisan hibás elemek már kiestek a rendszerből.
- k=1 esetén a meghibásodási gyakoriság időben állandó. Ez azt jelenti, hogy a hibákat véletlenszerű külső események okozzák.
- k>1 azt jelzi, hogy a meghibásodási gyakoriság időben növekszik. Ez akkor fordulhat elő, amikor a vizsgálat tárgya az öregedési tartományba kerül, a rendszer alkotóelemei az elöregedés, és az elhasználódás miatt egyre gyakrabban hibásodnak meg.
Az anyagtudományok területén a k alakparaméter Weibull-modulusként ismert.
Tulajdonságok[szerkesztés]
Sűrűségfüggvény[szerkesztés]
A Weibull-eloszlás sűrűségfüggvénye drasztikusan változik a k értéktől függően.
0 < k < 1 tartományban a sűrűségfüggvény ∞ felé tart, ha x tart a zéróhoz.
k = 1 esetében a sűrűségfüggvény az 1/λ felé tart, amikor x közelít a zéróhoz.
k > 1 esetén a sűrűségfüggvény zéróhoz tart, ha x zéróhoz tart, és monoton nő a maximumig, majd csökkenni kezd. Érdemes megjegyezni, hogy a sűrűségfüggvény negatív meredekségű x=0-nál, ha 0 < k < 1; monoton pozitív meredekségű x= 0-nál, ha 1 < k < 2, és lapos x= 0-nál, ha k > 2.
k= 2 esetén a sűrűség monoton pozitív meredekségű x=0-nál.
Ha k tart a végtelenbe, a Weibull-eloszlás a Dirac delta eloszláshoz konvergál x= λ középértékkel.
Eloszlás függvény[szerkesztés]
A Weibull-eloszlás kumulatív eloszlásfüggvénye:
x ≥ 0, és F(x; k; λ) = 0 x < 0.esetén. A meghibásodási gyakoriság h (vagy hazárd ráta):
Momentumok[szerkesztés]
A Weibull-eloszlású valószínűségi változók logaritmusának a momentum-generáló függvénye:[2]
ahol
a gamma-függvény. Hasonlóan a log X karakterisztikus függvénye:
Az X n.-ik nyers momentuma:
Egy Weibull valószínűségi változó középértéke és szórásnégyzete:
és
A ferdeség:
ahol
a középérték és
a szórás. A többletlapultság:
ahol
. A lapultság még kifejezhető így is:
Momentum-generáló függvény[szerkesztés]
Számos kifejezés ismert a X momentum-generáló függvényre: sorozatként:
Integrálként:
Ha k racionális szám, k = p/q, ahol p és q integer, akkor ezt az integrál analitikus módon kiértékelhető.[3].Ha t–t helyettesítjük –t-vel, akkor:
ahol G a Meijer G-függvény. A karakterisztikus függvény is kiszámítható Muraleedharan és társai által kidolgozott módon.[4]
Az információ entrópiája[szerkesztés]
Az információ entrópiája (Shannon-entrópiafüggvény):
ahol
az Euler–Mascheroni állandó.
Weibull-plot[szerkesztés]
A Weibull-eloszlást vizuálisan a Weibull-plot jelenítheti meg.[5] A Weibull-plot a tapasztalati kumulatív eloszlásfüggvény megjelenítése. Egy Q-Q plot-ban speciális tengelyeket használva az
adat ábrázolható. A tengelyek
, és
. A változók megváltozástatásának az oka a kumulatív eloszlásfüggvény linearizálása:
Ha az adat a Weibull-eloszlásból származik, akkor a Weibull-plotban egy közel egyenes vonal várható. Számos megközelítés létezik arra, amikor a tapasztalati eloszlásfüggvény generálása történik. Az egyik módszer, amikor minden egyes pont függőleges koordinátája a következő összefüggésből származik:
ahol
az adat rangsora és
az adatpontok száma. .[6] A Weibull-eloszlás paramétereinek kiértékeléséhez a lineáris regresszió módszere is alkalmazható. A gradiens a
alak paraméterről ad információt közvetlenül, és a
paraméterre is lehet következtetni.
Alkalmazás[szerkesztés]
A Weibull-eloszlást a következő területeken alkalmazzák:
- Túlélés-analízis[7]
- Hibananalizis
- Megbízhatósági számítások
- Ipari termelésnél (szállítási idők stb.)
- Időjárás-előrejelzés (szélsebesség-eloszlás) [8]
- Extrémérték-elmélet
- Kommunikációban (radar képek kiértékelésénél, mobil kommunikációban a csatornák áthallás vizsgálatánál)
- Általános (nem élet-) biztosításoknál
- Technológiaváltozásoknál
- Hidrológiában (egynapos esők maximális mennyisége, folyó áradások becslése)
- Granulált részecskék méretének becslésénél
Kapcsolódó eloszlások[szerkesztés]
A kiegészített Weibull-eloszlás egy járulékos paramétert tartalmaz.[2]
Ennek a valószínűség-sűrűségfüggvénye:
és f(x; k, λ, θ) = 0 x < θ-re, ahol,
is az alakparaméter ,
a skálaparameter és a
a helyparaméter . Ha θ=0, akkor ez 2 paraméteres eloszlásra redukálja az eloszlást.
A Weibull-eloszlás úgy is jellemezhető, mint egy X valószínűségi változó eloszlása:
mely az exponenciális eloszlás 1 intenzitással, .[2]
A Weibull-eloszlás egy interpoláció az exponenciális eloszlás (1/λ intenzitással, ha k = 1) és a Rayleigh-eloszlás között, amikor a Rayleigh eloszlásnál
ha k = 2. A Weibull-eloszlás jellemezhető az állandó eloszlással is. Ha X eloszlása állandó (0,1),tartományban, akkor a valószínűségi változó
Weibull-eloszlású k és λ paraméterekkel. Ez egy egyszerüen implementálható numerikus sémát ad a Weibull-eloszlás szimulációjára.
A Weibull-eloszlás a három paraméteres hatványozott Weibull-eloszlás egy speciális esete, ahol a járulékos kitevő =1. A hatványozott Weibull-eloszláshoz tartozik az „unimodális fürdőkádgörbe” és a monoton hiba ráta.[9]
A Weibull-eloszlás az általánosított extrémérték-eloszlás egy speciális esete. Ebben a kapcsolatban azonosította először Maurice Fréchet 1927-ben a Weibull-eloszlást. Az ezzel szoros kapcsolatban lévő Fréchet-eloszlás (Fréchet-ről elnevezve), a következő valószínűség sűrűség eloszlással rendelkezik:
A Weibull-eloszlást a 3 paraméteres hatványozott Weibull-eloszlásra is lehet általánosítani. Ez az az eset, amikor a meghibásodási ráta több tényezőtől függ, és időnként nő, máskor meg csökken (lásd: fürdőkádgörbe). Azt az eloszlást, melyet minimálisan több valószínűségi változó határoz meg, és mindegyiknek különböző Weibull-eloszlása van, azt poli-Weibull-eloszlásnak hívják.
Irodalom[szerkesztés]
- Obádovics J. Gyula: Valószínűségszámítás és matematikai statisztika. Scolar Kft. 2009. 334. o. ISBN 9789632440675
- Fréchet, Maurice: Sur la loi de probabilité de l'écart maximum. Annales de la Société Polonaise de Mathematique,. 1927. 93–116. o.
- Johnson, Norman L.; Kotz, Samuel; Balakrishnan, N: Continuous univariate distributions. Vol. 1, Wiley Series in Probability and Mathematical Statistics: Applied Probability and Statistics (2nd ed.). New York: John Wiley & Sons. 1994. ISBN ISBN 978-0-471-58495-7
- Weibull, Waloddi: A statistical distribution function of wide applicability. J. Appl. Mech.-Trans. ASME 18 (3),. 1951. 293–297. o.
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
- Fisher–Tippett–Gnedenko elmélet
- Valószínűség-számítás
- Statisztika
- Rayleigh-fading
- Matematikai statisztika
- Normális eloszlás
- Exponenciális eloszlás
- Szórás
- Gamma-eloszlás
- Valószínűségi változó
- Szórásnégyzet
- Shannon-entrópiafüggvény
- Entrópia
- Karakterisztikus függvény:
- Lapultság
- Fürdőkádgörbe
- poli-Weibull-eloszlás
- Fréchet-eloszlás
- Általánosított extrémérték-eloszlás
- Hatványozott Weibull-eloszlás
- Extrémérték-elmélet
- Nyújtott exponenciális függvény
Források[szerkesztés]
- ↑ Papoulis, Pillai, "Probability, Random Variables, and Stochastic Processes, 4th Edition
- ^ a b c Johnson, Kotz & Balakrishnan 1994
- ↑ See (Cheng, Tellambura & Beaulieu 2004) for the case when k is an integer, and (Sagias & Karagiannidis 2005) for the rational case.
- ↑ http://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0378383907000452
- ↑ The Weibull plot
- ↑ Wayne Nelson (2004) Applied Life Data Analysis. Wiley-Blackwell ISBN 0471644625
- ↑ Survival/Failure Time Analysis
- ↑ http://www.reuk.co.uk/Wind-Speed-Distribution-Weibull.htm Wind Speed Distribution Weibull
- ↑ System evolution and reliability of systems. Sysev (Belgium), 2010. január 1





![E\left[e^{t\log X}\right] = \lambda^t\Gamma\left(\frac{t}{k}+1\right)](http://upload.wikimedia.org/math/0/9/f/09f9eb866b30f9e927f35eebf4029827.png)
![E\left[e^{it\log X}\right] = \lambda^{it}\Gamma\left(\frac{it}{k}+1\right).](http://upload.wikimedia.org/math/a/6/2/a62a6b02fb7e0b1a86dc3de44799454e.png)


![\textrm{var}(X) = \lambda^2\left[\Gamma\left(1+\frac{2}{k}\right) - \Gamma^2\left(1+\frac{1}{k}\right)\right]\,.](http://upload.wikimedia.org/math/f/7/c/f7c95c93bf51d2722a76916f81377acb.png)

![\gamma_2=\frac{-6\Gamma_1^4+12\Gamma_1^2\Gamma_2-3\Gamma_2^2
-4\Gamma_1\Gamma_3+\Gamma_4}{[\Gamma_2-\Gamma_1^2]^2}](http://upload.wikimedia.org/math/6/4/2/642e218125f24368120e15265357cdc1.png)

![E\left[e^{tX}\right] = \sum_{n=0}^\infty \frac{t^n\lambda^n}{n!}\Gamma\left(1+\frac{n}{k}\right).](http://upload.wikimedia.org/math/9/1/c/91cc955f8bacc3a11e478ed925256ae3.png)
![E\left[e^{tX}\right] = \int_0^\infty e^{tx} \frac{k}{\lambda}\left(\frac{x}{\lambda}\right)^{k-1}e^{-(x/\lambda)^k}\,dx.](http://upload.wikimedia.org/math/4/0/4/404beeb55e8dae10aca381fbf1324f74.png)
![E\left[e^{-tX}\right] = \frac1{ \lambda^k\, t^k} \, \frac{ p^k \, \sqrt{q/p}} {(\sqrt{2 \pi})^{q+p-2}} \, G_{p,q}^{\,q,p} \!\left( \left. \begin{matrix} \frac{1-k}{p}, \frac{2-k}{p}, \dots, \frac{p-k}{p} \\ \frac{0}{q}, \frac{1}{q}, \dots, \frac{q-1}{q} \end{matrix} \; \right| \, \frac {p^p} {\left( q \, \lambda^k \, t^k \right)^q} \right)](http://upload.wikimedia.org/math/f/8/0/f802b86cb572a45d69a85cfab2222ea4.png)




