Warren Weaver

Warren Weaver
Született	1894. július 17. Reedsburg
Elhunyt	1978. november 24. (84 évesen) New Milford
Állampolgársága	amerikai
Gyermekei	Helen Weaver
Foglalkozása	matematikus egyetemi oktató informatikus statisztikus író
Iskolái	Wisconsin–Madison Egyetem (1912–1921)
Kitüntetései	Amerikai Fizikai Társaság tagja (1944) NAS Public Welfare Medal (1957) Kalinga Prize (1964)
Sablon • Wikidata • Segítség

Warren Weaver (Reedsburg, Wisconsin, 1894. július 17. – New Milford, Connecticut, 1978. november 24.) az Alfred P. Sloan Alapítvány igazgató tanácsának alelnöke volt, nemzetközi hírű matematikus, szakíró és tudományszervező.

Pályafutása

Tanulmányait a wisconsini egyetemen végezte, majd a Throop Főiskolán kezdett matematikát tanítani. 1920-ban a wisconsini egyetem matematika tanszékére került, amelynek 1928-ban lett a vezetője. 1932-ben kinevezték a Rockefeller Alapítvány természettudományi igazgatójának, és 1959-ig számos tisztséget töltött be ebben a szervezetben, többek között természettudományi és orvostudományi alelnök is volt. 1956-ban beválasztották az Alfred P. Solan Alapítvány igazgató tanácsába, ahol 1959 óta játszik aktív szerepet mint alelnök. Weaver egyben a Solan Alapítvány Tudományos Tervező Bizottságának is elnöke volt.

A második világháború idején James B. Conanttal együtt a brit fegyverek fejlesztésén dolgozott. A légelhárító rendszerek és célzókészülékek terén elért eredményeiért 1948-ban megkapta az Egyesült Államok Kormánya Érdemérmét, az Angol Királyi Szabadság Érdemérmet, és a Francia Köztársaság Becsületrendjét.

Az Egyesült Államok több neves kutatóintézetének vezető munkatársaként dr. Weaver a tudományos élet szinte valamennyi fontosabb területén aktív és központi szerepet játszott. Sokoldalú tudományos érdeklődése és tapasztalata révén számos bizottság, tanács és szervezet választotta tagjai sorába. Többek között a Nemzeti Tudományos Alapítvány igazgató tanácsának tagja, a sugárzás biológiai hatását vizsgáló tudományos akadémiai bizottság genetikai tagozatának elnöke, a Tudományos Kutatási és Fejlesztési Hivatal alkalmazott matematikai bizottságának vezetője, a Solan – Kettering Rákkutató Központ igazgatótanácsának alelnöke, a Solan – Kretting Rákkutató Intézet Tudományos Bizottságának vezetője, a New York város Közegészségügyi Kutatóintézetének elnöke, és a Vallási és Pszichológiai Akadémia alelnöke volt. 1928-ban felvették a Tudományos Haladásért Társaság tagjai közé, 1950-től volt a végrehajtó bizottság tagja, 1954-től pedig annak elnöke. A Biológiai Tudományok Salk Intézetének élére is kinevezték.

A valószínűségszámítás mellett fő szakterülete az információelmélet volt. 1949-ben Claude E. Shannonnal közös könyvet írtak erről a témáról. Ez a könyv alapvető szerepet játszott az információelmélet megismertetésében a tudósok között, és jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy közelebb hozza a tudományt az átlagemberhez, aki a tudományos kutatások költségeiből olyan jelentős részt vállal. További könyvei: az Elemi matematikai analízis (társszerzővel); Az elektromágneses tér (társszerzővel) és A tudósoké a szó.

Számos új matematikai eredményt ért el, több általános tudományelméleti munkája jelent meg, és sok szórakoztató cikket írt Lewis Caroll: Alice Csodaországban c. könyvével kapcsolatban.