Wargha István
| Wargha István | |
| Született | 1808. július 28.[1] Nádudvar[2] |
| Elhunyt | 1876. március 12. (67 évesen)[1] Nagyvárad |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Hajdúböszörményi és nádudvari Wargha István (Pécska, Arad vármegye, 1808. július 28. – Nagyvárad, 1876. március 12.) az osztrák rendőrség ügynöke az önkényuralom idején, a Szent Korona rejtekhelyének felkutatója.
Élete[szerkesztés]
Nemesi családból származott, családi nemesi előnevük „hajdúböszörményi és nádudvari” volt. Számos helyen járt középiskolába. Papi szemináriumba került, de onnan a másodévesen kilépett. Filozófiai és pedagógiai tanulmányokat folytatott. 28 éves korában nősült, felesége Fejér Borbála lett. Négy gyermekük született. 1840. szeptember 5-én érte a Magyar Tudós Társaság (a Magyar Tudományos Akadémia elődje) a bölcseleti osztály levelező tagjává választotta.[3]
Az 1840-es években Pestre költözött, ahol fiúnevelő-intézetet tartott fenn. 1843-ban tagja, később aligazgatója lett a Kossuth Lajos által alapított Iparegyesületnek. 1846-48-ban ő szerkesztette az Iparegyesület "Hetilap" című újságját.
Jogi tanulmányokat is folytatott, majd a magyar királyi kamara fogalmazója lett. 1848-ban a megszüntetett kamarából átkerült a minisztériumba: a Bécsben működő, a király személye körüli minisztérium fogalmazójaként, később titkáraként dolgozott. A bécsi forradalom nyomán állásából elbocsátották, vizsgálati fogságba került. Csaknem két évet töltött börtönben. Szabadulása után Pesten újra magánnevelőházat nyitott, de vállalkozása megbukott.[3]
Kémkedés az osztrákok szolgálatában[szerkesztés]
Ekkoriban lépett titokban osztrák szolgálatba, lehetséges, hogy már fogsága idején megkörnyékezték. Az ő információi alapján fogták el 1852. november 16-án Noszlopy Gáspárt és később az Arad-környéki csoportot is, akiknél 1851 novemberében Noszlopy ugyancsak megfordult.[4] Noszlopyt 1853. március 3-án Pesten kivégezték.
1853 április közepén Johann Kempen altábornagy, aki 1852 áprilisa óta az újonnan felállított Legfelsőbb Rendőrhatóság vezetője volt, Bécsbe rendelte. Londonba küldte Warghát azzal a megbízással, hogy a Kossuth-emigráció köreibe férkőzve tudja meg a Szent Korona rejtekhelyét.[5][6]
Wargha István útlevelet kapott, és 1853. április 27-én útra kelt Londonba, ahová május 2-án érkezett meg. Kossuth szívesen fogadta, de Wargha tőle csak annyit tudott meg, hogy a korona Magyarországon maradt. Mintegy két hétig forgolódott londoni és párizsi emigráns közökben, majd május 19-én visszatért Bécsbe. Megbízóinak azt jelentette, hogy a londoni utcán egy ismeretlen magyar megszólította, akivel gyorsan barátságot kötött, és ő egy igen nagy összeg ígéretéért hajlandó volt elárulni neki a korona rejtekhelyét, amiről feljegyzést készített, és az információért előleget adott.[7]
A történet nem nyerte meg bécsi megbízói tetszését, ezért május 24-én Warghát ismét letartóztatták, feljegyzéseit elvették. A hevenyészett rajz alapján négy hónapig kutakodott az osztrák rendőrség Orsova környékén, eredménytelenül. Végül Warghát is kihozatták a börtönből, csatlakozott a kutatókhoz, és néhány nap múlva, 1853. szeptember 8-án megtalálták a korona rejtekhelyét.[8]
Wargha megkapta az általa megjelölt összeget, 60 000 osztrák forintot, és családjával azonnal Londonba távozott.[3]
További élete[szerkesztés]
Londonban a Wargha család eleinte „nagy házat vitt”, de fokozatosan, több sikertelen üzleti vállalkozás és az azt követő végrehajtás után, egyre rosszabb körülmények közé kerültek. 1860-ban tért haza Magyarországra. 1864-ben Nagyváradon telepedtek le. A városban közismert volt a története, csak a „koronás Wargha”-ként emlegették. Ennek ellenére 1872 áprilisában közfelkiáltással megválasztották közigazgatási tanácsnoknak és árvaszéki ülnöknek. 1876-ban halt meg, sok levelet, iratot hagyott maga után.[3]
Művei[szerkesztés]
- Mi kell a' magyarnak?; Werfer Ny., Kassa, 1834
- A szegény ember és gyermekei. Elbeszélések a magyar köznép számára; Landerer-Heckenast, Pest, 1843 (Magyar nép-barát)
- Terv a kisdedóvó-intézetek terjesztése iránt a' két magyar hazában; Heckenast, Bp., 1843
- Beke Kristóf: A lélektudomány viszonya a neveléshez / Wargha István: A lélektudomány hatása a nevelésre; Egyetemi Ny.–Eggenberger, Buda–Pest,1845 (Philosophiai pályamunkák)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Osztrák Életrajzi Lexikon 1815-1950 (német nyelven). Osztrák Tudományos Akadémia. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
- ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum névtér. (Hozzáférés: 2022. december 22.)
- ↑ a b c d Asztalos
- ↑ Andrássy
- ↑ Benda-Fügedi 212. oldal
- ↑ Katona 293-328. oldal
- ↑ Benda-Fügedi 212. oldal
- ↑ Benda-Fügedi 216. oldal
Források[szerkesztés]
- ↑ Asztalos: Asztalos Péter családkutatása. [2016. március 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 28.)
- ↑ Andrássy: Andrássy Antal (1981. november 1.). „A kormánybiztos”. Magyarország (44).
- ↑ Benda-Fügedi: Benda, Kálmán. A magyar korona regénye, Fügedi Erik, Magvető (1979). ISBN 963 14 0305 x
- ↑ Katona: Katona, Tamás. A korona kilenc évszázada (dokumentumgyűjtemény), Györffy György, Helikon (1979). ISBN 963 207 198 0
További információk[szerkesztés]
- Keresztes Bence: A kettős ügynök, aki a szabadságharc után elárulta a Szent Korona rejtekhelyét (HTML). Telex.hu. Van Másik Kft., 2022. január 10.
- Deák Ágnes: A koronás Wargha. Egy kettős ügynök Kossuth és a császári rendőrség szolgálatában; Akadémiai, Bp., 2010