Wankel-motor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Wankel-motor szerkezeti felépítése
A Wankel-motor mechanizmusa

A Wankel-motor a belső égésű motorok egyik fajtája, amelyben a dugattyú a hagyományos belső égésű motoroktól eltérően nem alternáló mozgást végez, hanem vízszintes tengely körül forog egy speciális alakú hengerben.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A forgótárcsás motorok története korántsem olyan fiatal, mint azt gondolhatnánk. A meghajtás elvét Felix Wankel német mérnök dolgozta ki a 20. század első negyedében. A tömítés és a megbízhatóság problémáit ugyan sikerült megoldania, de a mai napig nem használják széles körben. Bár nem az egyetlen forgódugattyús motortípus, de a Wankel-motort sorozatban gyártották autókhoz, és így vált a legismertebbé. Az új technika hosszas fejlesztés és hányattatás után az 1950-es években, az NSU-nál vették elő ismét.

Macuda Cunedzsi, a Mazda akkori vezetője 1959-ben hallott először egy furcsa, új meghajtásról, mely azonnal felkeltette az érdeklődését, és megpróbált licenc-jogot szerezni a Wankel-motorra az NSU-tól. Az NSU elsőre bizalmatlanul tekintett a japánokra, de Macudát teljesen rabul ejtette az új technológia. Végül 1961-ben sikerül hozzájutnia egy licenchez, mely lehetővé teszi a Mazda számára, hogy Wankel-motorral szerelt gépkocsikat áruljon Japánban.

A technológia korántsem tökéletes: keverékolajozás, füstölés, gyakori szerviz, a Mazda mégis bízik a sikerben. Külön kutatóközpont épült a forgótárcsás motor fejlesztésére, aminek vezetését Jamamoto Kenicsire bízzák. Mindezt akkor, amikor minden más gyár, aki licencet vásárolt az NSU-tól, feladta a motorral kapcsolatos terveit. A magyarázat egyszerű: a japán kormány akkoriban össze akarta vonni az autógyártásban érdekelt vállalatokat. A Mazda (illetve akkori nevén Toyo Kogyo) arra a következtetésre jutott, hogy ha sikerül valami különlegeset felmutatniuk, talán elkerülhetik a más cégekkel történő egybeolvasztást.

Működése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A motor előnyei a dugattyús motorokhoz képest:

  • A súly/teljesítmény aránya sokkal jobb, egy harmadakkora Wankel-motor elegendő ugyanakkora teljesítményhez.
  • A vibráció lényegesen kisebb.
  • Szélesebb üzemi fordulatszám-tartomány.
  • A dugattyús motoroknál lényegesen kevesebb alkatrész.
  • Egyszerűbb és olcsóbb tömeggyártás a kevesebb alkatrész miatt.
  • A benzin oktámszáma szélesebb tartományban változtatható.

A technológia hátrányai: keverékolajozás, füstölés, gyakori szerviz.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]