Wanda Landowska

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wanda Landowska
Életrajzi adatok
Születési névWanda Alexandra Landowska
Született1879. július 5.
Varsó, Lengyelország
Származáslengyel
Állampolgársága
Elhunyt1959. augusztus 16.
(80 évesen)
Lakeville, Connecticut, USA
SírhelyTaverny cemetery
Családja
HázastársHenry Lew
Pályafutás
Tevékenységcsembaló- és zongoraművész
zenepedagógus
Műfajokkomolyzene
Hangszercsembaló, zongora
DíjakLengyelország Újjászületése érdemrend tisztje
A Wikimédia Commons tartalmaz Wanda Landowska témájú médiaállományokat.

Wanda Alexandra Landowska (Varsó, 1879. július 5.[1] – Lakeville (Connecticut), 1959. augusztus 16.) lengyel csembaló- és zongoraművész, zenepedagógus. Hangversenyei, felvételei, pedagógusi tevékenysége és írásai nagy szerepet játszottak abban, hogy a csembaló újra népszerűvé vált a 20. század első évtizedeiben. Ő volt az első, aki lemezre vette Johann Sebastian Bach Goldberg-variációit, 1931-ben.

Élete[szerkesztés]

Wanda Landowska 1907-ben

Landowska Varsóban született, ahol édesapja ügyvéd volt, édesanyja pedig nyelvész, aki Mark Twain műveit fordította lengyelre. Négyéves korában kezdett zongorát tanulni, majd a Varsói Konzervatóriumban (ma: Fryderyk Chopin Zeneakadémia) folytatott tanulmányokat az idősebb Jan Kleczyńskinél és Aleksander Michałowskinál. Később, Berlinben zeneszerzést is tanult Heinrich Urbannál és leckéket vett Párizsban Moritz Moszkowskitól. 1900-ban, Párizsban feleségül ment a lengyel néprajztudóshoz, Henry Lew-hoz és zongorát tanított a Scola Cantorumban 1900-tól 1912-ig.

Később csembalót tanított a Berlini Zeneművészeti Főiskolán (ma: Universität der Künste Berlin), 1912 és 1919 között. Erősen érdekelte a zenetudomány, különösen Bach, Couperin és Rameau művészete. Eredeti billentyűs hangszerek után kutatott Európa múzeumaiban; régi hangszereket szerzett és újakat is készíttetett, a saját kívánalmainak megfelelően, a Pleyel et Cie cégnél. Ezek nagyméretű, nehéz építésű csembalók voltak, amelyek 16 lábas regisztert (az alaphúrokhoz képest egy oktávval mélyebb húrkészletet) is tartalmaztak, és erősen emlékeztettek a zongora konstrukciójára. A másik nagy Bach-specialista, Pablo Casals kritikájára válaszolva egyszer ezt mondta: Ön Bachot az Ön módján játssza, én pedig az „Ő” módján.[2]

Számos új művet írtak a számára: Manuel de Falla Pedro mester bábszínháza (El retablo de maese Pedro) című műve jelezte, hogy a csembaló visszatért a modern zenekarba. De Falla később egy csembalóversenyt is írt neki, Francis Poulenc pedig a Falusi concertóját (Concert champêtre) komponálta Landowska számára.

Wanda Landowska hangversenye Moszkvában (1907), Leonid Pasternak pasztell képe a Tretyakov Képtárban

Ő alapította az École de Musique Ancienne-t (Régi Zene Iskola), 1925-ben, Párizsban, otthona pedig Saint-Leu-la-Forêt-ben a régi zene előadásának és tanulmányozásának központja lett, 1927-től.[3]

Amikor a német hadsereg a II. második világháborúban megszállta Franciaországot, a zsidó származású Landowska – asszisztense és egyben élettársa, en:Denise Restout[4] társaságában – 1940-ben elmenekült Saint-Leu-ből. Egy ideig Dél-Franciaországban tartózkodtak, majd Lisszabonban hajóra szálltak és az Egyesült Államokba utaztak. 1941. december 7-én érkeztek New Yorkba, éppen a Pearl Harbor elleni japán támadás napján. Közben saint-leu-i házát kifosztották, hangszereit és kéziratait ellopták, így lényegében vagyontalanul érkezett meg az Államokba.[4]

Lakeville-ben (Connecticut, USA) telepedett le 1949-ben, újra felépítette magát, mint előadóművész és tanár, intenzíven turnézva az Egyesült Államokban. Társa, Denise Restout volt zenei tárgyú írásainak fordítója és kiadója, köztük a Musique ancienne (Régi zene) és a Landowska on Music (Landowska a zenéről) című könyveké is.

Tanítványai közé tartozott egyebek közt: Ruggero Gerlin, Ralph Kirkpatrick, Rafael Puyana, Clifford Curzon, Aimée Van de Wiele, Isabelle Nef, Max Drischner és Erwin Jacobi.[5]

Wanda Landowska 1959. augusztus 16-án hunyt el Lakeville-ben.[6] A Nemzetközi Csillagászati Unió a tiszteletére egy krátert nevezett el róla a Vénuszon.[7]

A Camera Three program[szerkesztés]

A Camera Three sorozat keretében, 1963. március 17-én a CBS műsort sugárzott az emlékére, Reminiscences of Wanda Landowska (Visszaemlékezések Wanda Landowskára) címmel,[8] amely Landowska írásainak dramatizált változata volt, a neves színésznő, Agnes Moorehead előadásában.

Kritikák, vélemények[szerkesztés]

Landowska kedvenc hangszere, a Pleyel Grand Modèle de Concert (1927) Berlin: Musikinstrumentenmuseum
  • „Mondanom sem kell, hogy játékát az erőteljes gesztusok és az egyéni ötletek jellemezték. Nem tisztelte a leírt anyagot, és alig fedezhettünk fel itt-ott olyan ismétlést, amely a szükségesnél kevésbé lett volna kívánatos. Mégis, ezek a dolgok lényegtelenek, mivel csupán azt a felfogást tükrözik, amelyet a csembaló 20. századi újjászületésében úttörő szerepet játszó ünnepelt művész képvisel. Ami engem elbűvöl Landowska játékában, az az ő megindító költői beleérzése Scarlatti muzsikájába; ő nem csupán újra felfedezi a zeneszerző és a hangszer kapcsolatát: ő hisz benne és mélyen át is érzi azt.”[9][10]
  • „Ő mindig úgy játszotta a darabokat, »ahogy le van írva«, aminek az lett a következménye, hogy a gyors futamok nem úgy szólaltak meg, mint a »hangok kötegei«, hanem mint a varrógép. Erőteljes befolyásának köszönhetően, ez a métely napjainkig felfedezhető a tanítványainak játékában is.”[11]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Wanda Landowska életrajza a encyclopedia.com
  2. ↑ GG and Landowska's famous misquoted remark.
  3. ↑ Vintage Wanda Landowska Harpsichord Home Movie 1927. YouTube
  4. ↑ a b Smith, Patricia Juliana: Landowska, Wanda (1879-1959). GLBTQ Encyclopedia. [2012. szeptember 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 9.)
  5. ↑ Forrás: Vie et œuvre de Wanda Landowska
  6. ↑ Salter, Lionel: Landowska, Wanda. Grove Music Online. Oxford Music Online. (Hozzáférés: 2012. augusztus 25.) (előfizetéses oldal)
  7. ↑ Forrás: Venus Craters Named After Famous Women in Music Archiválva 2014. április 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
  8. ↑ Wanda Landowska az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  9. ↑ Gramophone[halott link] August 1994; p. 112
  10. ↑ Wanda Landowska Plays Scarlatti Sonatas K 380 K 397. YouTube
  11. ↑ The Landowska approach by Sol Babitz; March 11, 1965

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Wanda Landowska című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Wanda_Landowska&oldid=26607077”