Waczak szálló

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Waczak szálló
Műfaj helyzetkomédia

Alkotó(k) John Cleese
Connie Booth
Főszereplő(k) John Cleese
Connie Booth
Prunella Scales
Andrew Sachs

Ország Egyesült Királyság
Epizódok 12
Gyártás
Részenkénti játékidő 30 perc (epizódonként)
Sugárzás
Eredeti adó BBC
Eredeti sugárzás 1975. – 1979.
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap
PORT.hu-adatlap

A Waczak szálló (eredeti címe: Fawlty Towers) egy angol helyzetkomédia, melyet a BBC készített és először a BBC2 sugárzott 1975-ben. A történet a kitalált Waczak szálló nevű hotelben játszódik, mely egy devonshire-i városban, Torquay-ben található, az „angol riviérán”. Annak ellenére, hogy csak 12 rész készült, a későbbi hasonló sorozatokra gyakorolt hatása máig tart. A sorozatot John Cleese és Connie Booth írta, akik a főbb szerepeket is játszották. A 12 részt két szériában adták le: az elsőt 1975-ben, melynek producere és rendezője John Howard Davies volt; a másodikat 1979-ben, ennek a producere Douglas Argent, rendezője pedig Bob Spiers volt.

Háttér és inspiráció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sorozat létrejöttét megelőzően az angol tengerpart panziói és tulajdonosaik vonalasságukról és meg nem alkuvásukról voltak ismertek. Cleese a cégén keresztül több személyiségfejlesztő videokazettát is megjelentetett, amelyeken a céges szigor és a vendégbarát kiszolgálás között feszülő ellentétet parodizálta.

A Waczak szálló ötlete akkor született meg, amikor a Monty Python csoport egy ízben megszállt a torbay-i Gleneagles Hotelben. Cleese és Booth a Python műsor felvétele után a hotelben maradt. A tulajdonos, Donald Sinclair nagyon modortalan volt, a kérdésre, hogy mikor érkezik a következő városba induló busz, odahajított egy menetrendet, Eric Idle ottfelejtett bőröndjét pedig a kerti fal mögött helyezte el, attól tartva hogy esetleg bombát rejt (egy ketyegő ébresztőóra volt benne). Kritizálta az amerikai Terry Gilliam étkezési szokásait is, aki szerinte túlságosan is amerikai módon evett (előre felvagdosta a húst, majd a darabokat villával felcsipegette[1]). Feltehetőleg ez utóbbi incidens adta az ötletet ahhoz, hogyan viselkedjen Basil a "Waldorf Saláta" c. epizódban az amerikai vendéggel.[2]

Sinclair 1981-ben halt meg Angliában. (Érdekesség, hogy Basil Waczak többször is hivatkozik kanadai rokonságára, azzal is viccelődik, hogy egyszer oda szökik majd meg a felesége elől. Ehhez fűződően terjedhetett el a szóbeszéd, miszerint Sinclair kivándorolt Kanadába, pedig valójában sosem hagyta el Torbay-t). Mr. Sinclair és rokonai nem örültek túlságosan annak, ahogyan a sorozatban ábrázolták őket, de a stáb tagjai és a korábbi vendégek állításai szerint nála is hasonlóan nevetséges események zajlottak le, mint amilyenek a műsorban is láthatók. Donald Sinclair két lánya úgy véli hitelesen ábrázolták édesapjukat. Idősebb lánya Beatrice (Ann) 17 éves korában Amerikába menekült a szülei elől, akik 12 évesen kivették őt az iskolából, hogy egész nap a szállodában dolgoztathassák.

Bill Cotton, a BBC szórakoztató részlegének vezetője szerint az első szezon volt a legelső példája annak a törekvésnek, amely szerint a BBC az új ötleteket bátorítva új szórakoztatási formákkal kezdett kísérletezni. Állítása szerint, amikor elolvasta az első forgatókönyveket, semmi mulatságosat nem talált bennük, de bízott abban, hogy Cleese tudja mit csinál és zöld utat adott a sorozatnak. Szerinte a nézettségi adataikra nagy figyelmet fordító kereskedelmi csatornák, a forgatókönyvek alapján sosem engedték volna legyártani a műsort.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sorozat Magyarországon eleinte feliratosan került bemutatásra, így nálunk is a színészek eredeti hangja volt hallható, 2008 januárjában azonban az m2 csatorna egy szinkronizált változatot tűzött műsorára, melyet a rajongók az internetes fórumokon többnyire kemény kritikával illettek.[3][4]

Basil Waczak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(Eredeti neve: Basil Fawlty) Basil sznob, fukar, idegengyűlölő, emellett jellemző rá a prűdség és a paranoia is. Kétségbeesetten próbál a felsőbb társadalmi rétegekhez tartozni. Úgy érzi, szállójába jobban illenének e csoport tagjai, de munkája során gyakran kényszerül arra, hogy kedves legyen az általa lenézett emberekkel is.

Felesége gyakran áll elő olyan kívánságokkal, amelyek keresztülhúzzák a terveit. Párja a vitáik során gyakran sértegeti őt (például öregedő, brillantinozott botsáskának nevezi), és gyakran tölti ki rajta a haragját, szóban vagy ütlegek formájában. Terveinek megvalósításához rendszerint Manuel vagy Polly segítségét kéri, miközben megpróbál mindent elkövetni azért, hogy Sybil ne jöjjön rá semmire.

Basil hadtáposként szolgált a Brit Hadseregben, de úgy állítja be a dolgot, mintha a fronton állomásozott volna. Azt állítja: "Harcoltam a koreai háborúban, négy embert öltem meg", a felesége azonban a fenyegetést viccesen úgy kommentálja, hogy "a konyhán dolgozott, megmérgezte őket". Katonásra vágott bajuszt és gyakran katonai nyakkendőt hord. Rendszeresen emlegeti háborús sérülését (srapnel), főleg hogy elterelje a figyelmet egy-egy kínos tévedéséről.

John Cleese szerint Basil úgy érzi, hogy a vendégek alkalmatlankodása nélkül tudná a legjobban működtetni a szállodáját.

Sybil Waczak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(Eredeti neve: Sybil Fawlty) Basil felesége és üzlettársa. Általában úgy tűnik, hogy ő a jobb a szálloda vezetésében. Ellenőrzi Basil munkáját és ő foglalkozik a problémás vendégekkel is. Ennek ellenére ritkán vesz részt közvetlenül a szálloda üzemeltetésében, a munka nagyját férjére hagyja; inkább csak a forgalmas bejelentkezési vagy étkeztetési időszakokban van jelen, mikor a többieknek sok a dolga. Rendszerint akkor látható, amikor valamelyik barátnőjének (leginkább a "Házassági évforduló" című részben szereplő Audrey-nak) telefonál vagy a vendégekkel beszélget. Gyakran flörtöl a szálló férfivendégeivel, még azok látható viszolygása sem tartja vissza. Hangja és nevetése (amely Basil szerint olyan, mintha valaki éppen legéppisztolyozna egy fókát) egyaránt idegesítő. Basil számos jelzővel illeti, amelyeket időnként a szemébe is mond, például: "sárkány", "mérgező törpe", "golfozó puffogó vipera", "kis viperafészkem", "kis piranha-m", "kis parancsnokom" és az emlékezetes "gonosz, fésült vén anyadisznó".

Polly Sherman[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pincérnőként dolgozik, de emellett más feladatokat is ellát. Józan gondolkodású, de mindig segít Basil baklövéseit leplezni, egyben Mr. Waczak leplezésre szőtt képtelen terveinek szerzőtársa és lelkes kivitelezője.

Polly elvileg részmunkaidős, feltételezhetően azért, mert képzőművészetet tanul; az egyik részben látható, amint egy vázlatot készít, amely valószínűleg egy Basilt impresszionista stílusban ábrázoló karikatúra, és amelyet a modellen kívül ("Mi ez a nyakkendős szemétdomb?") mindenki rögtön fel is ismer. Polly az elkészült műveket (és a szálloda egyéb képeit) olykor el is adja a hotel vendégeinek, hogy ezzel egészítse ki pincérnői fizetését.

Manuel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Manuel a hotel jó szándékú és zavaros beszédű pincére, aki Barcelonából érkezett és nehezen érti az angol nyelvet. Ingerlékeny főnöke folyamatosan inzultálja emiatt, szóban és tettleg egyaránt. Retteg Mr. Waczak haragjától és erőszakos kirohanásaitól, de emellett hálás is a tőle kapott állásért. Gyakran spanyolul kérdez vissza, amikor nem ért valamit ("¿qué?"), illetve így is nyugtázza a kapott feladatot, amikor végre sikerül megértenie ("").

Mivel nem fest túl jó képet a spanyolokról, ezért Spanyolországban [5] és Katalóniában [6] a szereplő nemzetiségét mexikóira, Baszkföldön pedig olaszra változtatták (ez utóbbi esetben át is keresztelték Manolóra).

A szereplő népszerűségét tanúsítja, hogy a londoni Madame Tusseaud Panoptikum vendégeit érkezéskor Manuel viaszszobra fogadja.

Más állandó szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gowen őrnagy egy kissé szenilis öreg katona, aki a hotel állandó lakója. Szívesen társalog a külvilág dolgairól (különösen a kriketteredményekről és a munkássztrájkokról). A Waczakkal való társalgást két állandó témával nyitja: a., az újság megérkezett-e (akkor is megkérdezi, ha éppen a hóna alatt van), illetve b., Waczak észrevette-e, hogy már 6 óra, és ideje kinyitni a bárt, hogy az őrnagy megihasson egy "gyümölcslevet" ("Vén piás" mondja rá Waczak). A második világháború veteránjaként rossz emlékeket őriz a németekről. Bár Basil gyakran türelmetlenül és durván bánik vele, nyilvánvalóan kedvelik egymást.

Miss Tibbs és Miss Gatsby két kissé bolondos vénkisasszony, akik szintén a hotel állandó (egymástól szinte elválaszthatatlan) vendégei. Láthatóan kedvelik Basilt, aki beszélgetéseik alkalmával jól leplezi modortalanságát.

Terry, a séf a Waczak szálló szakácsa. Nyugodt, kényelmes tempóban szokott főzni, ami Basilt időnként kihozza a sodrából. A második évadban jelenik meg, a német szakács, Kurt helyetteseként. Korábban Dorchesterben dolgozott (nem a Dorchester Hotelben).

Az újságos fiú, nem látható túl gyakran. Ő szokta átcserélni a "FAWLTY TOWERS" ("Waczak szálló") tábla betűit, annak különböző (többnyire vicces vagy durva kifejezést tartalmazó) változataira, mint például "Fatty Owls" ("Dagi Baglyok"), "Flay Otters" ("Nyúzott Vidrák"), "Farty Towels" ("Fingós Törülközők"), "Watery Fowls" ("Vizes Baromfik") és "Flowery Twats" ("Virágos Picsák"), amelyek közül az utolsó a "Fawlty Towers" anagrammája. A főcímben a táblák mindig csak egyszer láthatók.

Audrey Sybil barátnője, akit rendszerint telefonon vigasztal, ha a férje (vagy barátja), George megint elhagyta. Basil egyértelműen utálja, már csak azért is, mert Sybil vigasztaló szövegének alapja a "Tudom" szócska elnyújtott ismételgetése. Személyesen csak egyszer jelenik meg a sorozatban, amikor Sybil szorul vigaszra, egyébként csak megemlítik.

A cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyes részek Basil Waczak sikerre való törekvése, és a kudarcokat követő csalódások körül forognak. A humor általában Basil agresszív viselkedéséből adódik, amelyet a vendégekkel, az alkalmazottakkal és feleségével való dühös, de mégis szellemes vitái kísérnek. Felesége gyakran hasonló vehemenciával válaszol, megfélemlítve ezzel Basilt. Némelyik epizód végére Basilnek sikerül felbosszantania a vendégeket, akiktől szintén megkapja a magáét.

A cselekmények intrikus és komikus elemekből állnak, tartalmaznak véletlen egybeeséseket, félreértéseket, érdekütközéseket, véletlen- és elmulasztott találkozásokat. A szex gyakran jelen van, kiváltva a konzervatív, különc Basil undorodását.

A hotel vendégei jellemzően Basil komikus ellentétpárjai, akiknek időnként elfogadható, időnként pedig lehetetlen kérései próbára teszik Basil türelmét. A sorozatban fellelhető egy kevés fekete humor is. Az egyik részben Basil egy halott vendéget próbál rejtegetni, az eseményeket pedig hozzájuk illő megjegyzései kísérik (a feleségének a következőt mondja: "Láttad már a Hogyan öljük meg a feleségünket? című filmet? …Borzasztó jó, én hatszor is megnéztem.", az egyik vendégnek pedig ezt: "Nem kellene fontolóra vennie, hogy a tengerhez közelebb keressen szállást? Vagy még inkább benne?"). Basil a legapróbb hibákért is ledorongolja a szánalmasan védekezni próbáló Manuelt, gyakran meg is pofozza, de előfordul az is, hogy fejbe vágja egy serpenyővel.

Basil kimondottan elitista, lenézi a hotelben tartózkodó "csőcseléket" és egyre reménytelenebb kísérletek és fájdalmasabb baklövések árán próbálja keresni a gazdagok kegyeit, miközben folyton arra kényszerül hogy az általa megvetett embereket kiszolgálja. Basil törekvései nem érik el céljukat, vendégei undorodva távoznak a hotelből, házassága pedig egyre inkább válságba kerül.

Az epizódok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A műsor legelőször a BBC 2-n került adásba 1975. szeptember 19-én. Az első évadot John Howard Davies, a másodikat pedig Bob Spiers rendezte.

A két utolsó rész készítését megzavarta a BBC technikai személyzetének sztrájkja, amely miatt a "Házassági évforduló" című részben Reget alakító színészt lecserélték, a rész adásidejét pedig egy héttel elhalasztották. A "Basil, a patkány" című rész a kazetta eltűnése miatt csak hat hónappal később (a sorozat megismétlése után) került adásba.

A Not the Nine O'Clock News ("Ez nem a kilenc órás híradó") című vígjátéksorozat eredetileg az egyik Waczak szálló rész után debütált volna. Az első rész tartalmaz egy Cleese által készített jelenetet, amelyben a mérnökök sztrájkjára utalva Basil Waczakként jelenti be, hogy a következő rész nem készült el az adott hétre és helyette egy "topis revüt" láthatnak majd a nézők, azonban az 1979-es brit országos képviselőválasztás miatt politikailag helytelennek ítélték a sorozatot és csak a választások után kerülhetett adásba, amikorra a jelenet már aktualitását vesztette.

Mikor legelőször adásba kerültek, az egyes részek címei még nem voltak kiírva a képernyőre, a címfeliratok csak az 1980-as években kiadott VHS változatnál jelentek meg, a műsorújságokban pedig a részek munkacímei szerepeltek (például a "Waldorf saláta" helyett "USA", a "A hal és a hulla" helyett "Haláleset", a "Basil, a patkány" helyett "Patkányok").

A szóbeszéd szerint létezik egy "elveszett" 13. rész is, "A rablók", ("The Robbers") címmel, amelyben egy áramszünet miatt sötétség borul a szállodára.[5][7] John Cleese a Fawlty Towers Re-Opened című dokumentumfilmben cáfolta ennek az epizódnak a létezését.

Díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1976, BAFTA TV díj, Legjobb helyzetkomédia, John Howard Davies [8]
  • 1980, BAFTA TV díj, Legjobb komikus előadó, John Cleese és Legjobb helyzetkomédia, Douglas Argent és Bob Spiers
  • 2000, a legjobb brit televízióműsorok listáján a szakma képviselői az első helyre sorolták be.[9]
  • 2004, a BBC legjobb brit helyzetkomédiáinak listáján meglepetésre csak az ötödik helyezést érte el.[10]
  • 2006. január, a vígjátékírók The Ultimate Sitcom listáján a második helyezést érte el, a Fraiser mögött.
  • 2006. május 14. A legviccesebb vígjátékszereplők listáján Basil Waczak az ötödik helyezést éri el.

Átdolgozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amerikában három átdolgozás készült a sorozat alapján. Az első, amely 1978-ban készült, a Chateau Snavely címet viselte, az ABC azonban az első rész után leállíttatta a gyártását, mivel az alkotók a tengerparti szállodát egy országúti motelre cserélték. Az ABC második próbálkozása az Amanda's volt, amelyben Basil és Sybil nemét felcserélték, de végül ez a sorozat sem készült el.[11] A harmadik próbálkozás, melynek célja a Payne című sorozat elkészítése lett volna, szintén kudarcba fulladt. Németországban is készült egy Waczak szálló adaptáció.

A "Cheers" című sorozatról is úgy tartják, hogy az alapötlete a diszfunkcionális "család" munkahelyi életének bemutatására a Waczak szállóból származik. Arthur Mathews és Graham Linehan állítása szerint a Waczak szálló nagy hatással volt Father Ted ("Ted atya") című vígjátéksorozatukra.

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Anglia délnyugati részén fekvő Torquayban található Gleneagles Hotel 2009-ben
  • Habár a sorozat főként Torquay-ben játszódik, a nagy részét nem ott vették fel. A külső felvételekhez a buckinghamshire-i Wooburn Grange Country Clubot használták, amely a sorozat befejeződése után egy ideig "Basil's" néven éjszakai mulatóként üzemelt, míg 1991 márciusában le nem égett egy tűzvész során.[12] Az épület maradványait később lerombolták, a telket pedig eladták. Az Észak-Londoni Harrow területén is készítettek felvételeket. Az egyetlen rész, amit Torquay-ben vettek fel, a "Vacsora ínyenceknek" című volt. Az Andre's Restaurant (ahonnan Basil elhozza a kacsát) külső felvételét egy helyi étteremnél készítették.
  • Cleese és Booth az első sorozat készítésének idején (1975-ben) még házasok voltak. A második sorozat idejére (1979-re), Cleese és Booth tíz évi házasság után (1968–78) elváltak.
  • A Manuelt alakító Andrew Sachs, két alkalommal is komolyabban megsérült a forgatás során. Először John Cleese véletlenül egy igazi fém serpenyővel ütötte le a gumiból készült helyett az "Esküvői vendégek" felvétele közben, amitől a színész eszméletét vesztette. A második baleset "A németek" című rész forgatásán történt, amelyben a konyhából való kirohanásnál a füstölő ruhát imitáló vegyszer okozott számára égési sérüléseket.
  • Basil és Sybil házassági évfordulója április 17-ére esik.
  • Brian Hall, aki Terry-t a séfet játszotta a második évadban, 1997-ben rákbetegségben elhunyt.
  • Gilly Flower és Renee Roberts, akik Miss Tibbset és Miss Gatsby-t játszották, ismét ezeket a szerepeket alakították 1983-ban, az Only Fools and Horses című sorozatban.
  • Andrew Sachs zsidó menekültként került a náci Németországból, Nagy-Britanniába. Manuel a sorozat német változatában is az ő hangján szólal meg, szintén spanyol akcentussal.
  • John Cleese 27 év után ismét Basil Waczakként tűnt fel, a 2006-os FIFA VB kapcsán ismertté vált dal, a Don't Mention the War címe az első évadbeli "A németek" című részből származik.

Valódi Waczak szállók?[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Számos hotel és panzió vette fel a "Fawlty Towers" nevet, például:

A cím szójáték formájában más létesítmények nevében is felbukkan:

  • Az új-zélandi Christchurch-ben található egy magán diákszálló, amelyet a "Foley Towers" nevet viseli.
  • A cornwalli Newquay-ben, található egy étkezést és szállást biztosító létesítmény, melynek neve "Salty Towers".
  • Számos indiai étterem található Nagy-Britanniában amelyet Balti Towersnek hívnak.

Referenciák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ajánlott irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Televízió adabázisok:

Rajongói oldalak: