Vértó (Szeged)
| Vértó (Vöröskereszt-tó) | |
 | |
| A tó és a szánkódomb dél felől nézve, még a 2009-es kotrás előtt | |
| Ország(ok) | Magyarország |
| Hely | Szeged-Rókus |
| Típus | mesterséges tó |
| Felszíni terület | 0,027 km2 |
| Települések | Szeged |
| Elhelyezkedése | |
 Vértó
Pozíció Szeged térképén
| |
 é. sz. 46° 16′ 25″, k. h. 20° 08′ 39″Koordináták: é. sz. 46° 16′ 25″, k. h. 20° 08′ 39″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vértó témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Vértó (a köznyelvben nem használt hivatalos nevén Vöröskereszt-tó) egy kis méretű állóvíz Szegeden, Rókus külső részén.
Az elnevezés eredete[szerkesztés]
A Vértó elnevezés nem hivatalos és eredetét is homály fedi. Bálint Sándor szerint egy közeli vágóhídról kifolyó véres víz festette vörösre a tó vizét, így keletkezett a köznyelvben a Vértó elnevezés.[1] (Bár Bálint említi, de a korabeli térképeken nincs nyoma vágóhídnak errefelé, a környéken a 20. század első éveiig csak szőlőskertek és gyümölcsösök voltak, a lakott terület határa pedig több száz méterre délre volt.) Többször fölmerül a név magyarázataként, hogy a gázgyári szennyvíz festette vörösre a tó vizét, ám az egykori rókusi gázgyártól a Vértó 1,2 kilométernyire, míg a Búvár-tó és a Városgazda tó csak 400, illetve 450 méter távolságra fekszik, a szennyvíz bevezetése tehát azokba lett volna kézenfekvő. A köznyelvi elnevezés helyett a 20. század elején már a Vöröskereszt-tó elnevezés tűnik fel a térképeken.[2] A tó hivatalos neve akkor is Vöröskereszt-tó volt, amikor az 1970-es években elkezdődött a tavat körülölelő lakótelep építése. A lakótelep építésekor több a tóhoz közel eső hely is a Vértó elnevezést kapta. A tó nyugati partján futó utca Vértói út lett, ugyanígy Vértói út lett tó közelében létesült trolibusz-végállomás neve is. A tó délnyugati szegletében lévő busz- és trolibuszmegálló is a Vértó nevet kapta és 2012 februárja óta ezt a nevet viseli a 2-es villamos megállója is. Míg a közösségi közlekedés járművei a Vértó elnevezést hordozva közlekedtek városszerte, addig a hivatalos megnevezés alig kapott valamilyen nyilvánosságot. A városi közgyűlés nyilvános irataiban, a sajtóban és köznyelvben is a Vértó fordul elő, a Vöröskereszt-tó elnevezés gyakorlatilag feledésbe merült.
A tó története[szerkesztés]
A Vértó az első katonai felmérés térképein csak kisebb vízfelületként bukkan fel a Csongrád és Öthalom felé vezető utak elágazásánál. Ekkoriban a tó szabálytalan partvonalú, délkelet-északnyugat irányban elnyúló képződményként jelenik meg. Az 1860-as évekre elkészült második katonai felmérés hasonló képet mutat. A harmadik katonai felmérés (1869-'84) térképszelvényein rajzolódik ki a tó korabeli formája a legteljesebben: az Öthalom és a Csongrád felé vezető utak közötti területet majdnem teljesen kitöltő, nagyjából háromszög alakú vízfelület. Mindhárom katonai felmérés térképén feltűnik a tó déli csücskénél álló feszület. Szeged város 1922-es térképén a mai területénél jóval nagyobb, a Csongrádi sugárút mentén 800 méter hosszan elnyúló, észak felé szélesedő háromszög alakú vízfelületként jelenik meg.[2] A kis számú 20. század közepéről fennmaradt fényképen egy növényekkel benőtt, anyagkitermelés nyomait viselő terület látható, amelynek csak a kisebbik része lehetett nyílt vízfelület. A 20. század elején a Vértó kifejezetten rossz hírű területként szerepelt a sajtóban. 1911-ben az újságok a kolerafertőzés potenciális forrásaként jelölték meg a szennyvizet gyűjtő tavat, amelyben a környékbeliek által odadobált állati tetemek bomlottak.[3] 1912-ben a város kormányzata a Vértó feltöltése mellett döntött, a munkálatok 1913-ban megkezdődtek. A Vértó területének nagyobb részét feltöltötték, a megmaradt mederben továbbra is hulladékot raktak le.
A 20. század második felében nyerte el a tó végleges formáját. (Az 1960-as és '67-es városi térképen még egy mainál nagyobb tómeder látható.[4][5]) A következő években a tó környékét korábban jellemző gyümölcsöskerteket és apróbb falusi házakat Magyarország egyik legnagyobb lakótelepével váltották fel. Ezekben az évtizedekben építették föl az egykor tómederként jelölt helyeken a panelházakat. A tó végül az újonnan kialakított Rókusi körút külső vonala és a Ipoly sor közötti területen maradhatott meg, bár a Körúttól északra lévő medence keleti fele is áldozatul esett egy nagy szánkódomb építésének.
A teljesen szabályozott partvonalú, kikotort medrű mesterséges tó ettől kezdve záportározóként működött.: ide vezették be a környékbeli lakótelepekről összegyűjtött csapadékvizet, bizonyos időnként pedig a ivóvíz és a csatornahálózat átmosásához használt vizeket is a Vértó nyelte el. A 2000-es évek végére a tó állapota igen leromlott.[6][7] A meder nagyobb részét növények nőtték be, a csapadékhiányból következő alacsony vízállás miatt a tó halállománya is pusztulásnak indult, rendszeressé váltak a lakótelepiek panaszai a környéken terjengő bűz miatt. A tó kezelőjeként a Szegedi Vízmű Zrt. 2009 végén elrendelte a tó leeresztését és mederrendezését. 2009 őszén a leapasztott tó medrét teljesen kikotorták, partját rendezték, az elburjánzott vízinövényeket kitermelték.[8]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Bálint Sándor (1957). „Rókus”. A Móra Ferenc Múzeum évkönyve (1957), 168. o.
- ↑ a b Jakabffy Lajos: Szeged Szabad Királyi Város Belsőségének Térképe (magyar nyelven). Délmagyarország (Szent István Társulat), 1922. (Hozzáférés: 2013. április 4.)[halott link]
- ↑ Védekezés a kolera ellen; Délmagyarország; 1911. október 14. p3.
- ↑ Mészáros György (felelős kiadó): Szeged megyei jogú város térképe 1960 (magyar nyelven). Délmagyarország (Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal – Kartográfiai vállalat), 1960. (Hozzáférés: 2013. április 4.)[halott link]
- ↑ dr. Hegyi Gyula (felelős kiadó): Szeged város térképe 1967-'68 (magyar nyelven). Délmagyarország (Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal – Kartográfiai vállalat), 1967. (Hozzáférés: 2013. április 4.)[halott link]
- ↑ Döglött halak tömege a Vértóban (magyar nyelven). Délmagyarország, 2009. január 26. (Hozzáférés: 2013. április 4.)
- ↑ Dombai Tünde: Büdös a Vértó, mint a döglött hal (magyar nyelven). Délmagyarország, 2009. március 1. [2009. március 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 4.)
- ↑ Özönvíz Szegeden: egy lánctalpas gyalugépet nyelt el a Vértó (magyar nyelven). Délmagyarország, 2009. október 13. [2010. június 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 4.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Vértó témájú kategóriát.
