Vén Emil
| Vén Emil | |
| Született | 1902. április 9.[1] Fiume |
| Elhunyt | 1984. július 17. (82 évesen) Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | festőművész |
| Kitüntetései | Munkácsy Mihály-díj (1950) |
| Sírhelye | Budafoki temető |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vén Emil témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Vén Emil (született: Weisz Emilió) (Fiume, 1902. április 9. – Budapest, 1984. július 13.) Munkácsy-díjas (1950) magyar festőművész.
Életútja, munkássága[szerkesztés]
Előbb Triesztbe, majd Budapestre, azután Sátoraljaújhelyre költöztek. 1919-ben Uitz Béla szabadiskolájában tanult. 1922-ben lerajzolta Krúdy Gyulát; a portré eljutott Rippl-Rónai Józsefhez, majd Lyka Károlyhoz is. E rajz alapján került be – felvételi nélkül – a Képzőművészeti Főiskola hallgatói közé. 1927-ben végzett a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Benkhardt Ágoston és Rudnay Gyula növendéke volt. Nevét 1925-ben magyarosította Weiszről Vénre. Tanársegédként 1925-ben vitte először Makóra a főiskola nyári művésztelepét. Két évvel később – mivel politikai magatartása miatt kitiltották a fővárosból – hosszabb időre Makóra költözött, ahol Lyka Károly „menlevelével” dr. Espersit János ügyvéd, a makói szellemi élet egyik vezetője fogadta be. Segítségével megismerkedett József Attilával, Juhász Gyulával, s az itt kiállító Endre Bélával.
Hódmezővásárhelyen 1931. decemberében állította ki először jellegzetesen egyéni hangú, mediterrán derűt árasztó képeit. Majd tagja lett a hazatelepülő Tornyai János köré csoportosuló körnek. Az ugyancsak itt otthonra találó Kohánnal alapító tagjai voltak a Tornyai Társaságnak, a Mártélyi Művésztelepnek. A fővárosban, Budafokon talált otthonra, itt élt haláláig.
1956-os tevékenysége miatt bebörtönözték, de a művészek szolidaritása miatt – többen nem vették fel a Kossuth-díjat – azonnal kiengedték Vilt Tibor és Vígh Tamás szobrászokkal egyetemben. Az impresszionizmus jeles magyar képviselője minden rangos kiállításon szerepelt a fehér, a tüzes korszakának egyéni hangulatú, szigorú formákba rendezett tájképeivel, csendéleteivel, portréival. Önálló kiállításainak Toulon városa, Bécs, az Ernst Múzeum és a Műcsarnok adtak helyet. Vándorkiállításával Makóra és Hódmezővásárhelyre még egyszer visszatért a 80 éves művész.
Családja[szerkesztés]
Magyar apának, olasz anyának fia. Édesanyjának nagybátyja püspök volt. Édesapja szerencsi születésű szanómester volt.
Önálló kiállításai[szerkesztés]
- 1927 Makó, Gazdasági Egyesület díszterme
- 1929, 1931 Makó
- 1930, 1933-1934, 1974 Hódmezővásárhely
- 1954, 1972 Budapest, Ernst Múzeum
- 1959 Budapest, Csók Galéria
- 1967, 1974 Budapest, Fészek Klub
- 1971 Nagytétény, Kastélymúzeum
- 1973, 1982 Makó, József Attila Múzeum
- 1975 Bécs
- 1976 Budapest, Mednyánszky Terem
- 1982 Budapest, Műcsarnok
- 1985 Budapest, Gulácsy Terem
- 1992 Budapest, Várszínház Galéria
Festményei[szerkesztés]
- Csendélet
- Csenei Magduska
- Majális
- Espersit Mária (Caca)
- Önarckép
Emlékezete[szerkesztés]
- A Klauzál Gábor Budafok-Tétényi Művelődési Központban 2009-ben nyílt meg a Vén Emil Galéria.
- Hagyatékának gondozója özvegye, Vén Ágnes, akivel 1975-ben kötött házasságot.[3]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC16241/16635.htm, Vén Emil, 2017. október 9.
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. július 7.)
- ↑ http://bornegyed.hu/hir/szazhusz-eves-lenne-ven-emil
Források[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Kortárs magyar művészeti lexikon III. (P–Z). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2001. ISBN 963-8477-46-6 Online elérés
- Tóth Ferenc: Makói képzőművészek – képzőművészek Makón; Bába Kiadó, Makó–Szeged, 2010. ISBN 978-963-9881-76-1
További információk[szerkesztés]
- Losonci Miklós: Vén Emil; Képzőművészeti, Budapest, 1984 (Mai magyar művészet)
- Laczó Katalin: Vén Emil élete és művészete; Városi Tanács, Makó, 1984 (A makói múzeum füzetei)
- Feledy Balázs: Vén Emil, Vigadó Galéria, Budatétény Galéria, 2002
