Vucsangi felkelés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vucsangi felkelés
1911-es kínai forradalom
Xh1.jpg
Dátum 1911. október 10.
Helyszín Hupej, Vucsang
Eredmény A felkelők győzelme
Casus belli Csing uralom
Harcoló felek
Chinese-army Wuhan flag (1911-1928) 18 dots.svg Tungmenghuj (más néven Kínai Forradalmi Szövetség) China Qing Dynasty Flag 1889.svg Csing-dinasztia
Parancsnokok
Chinese-army Wuhan flag (1911-1928) 18 dots.svg Huang Hszing
Chinese-army Wuhan flag (1911-1928) 18 dots.svg Li Jüan-hung
China Qing Dynasty Flag 1889.svg Jüan Si-kaj
China Qing Dynasty Flag 1889.svg Feng Kuo-csang
Haderő
2000 fő 10 000 fő
Veszteségek
kb.: 1000 fő kb.: 4000 fő

A vucsangi felkelés egy lázadás volt Hupej tartományban, ahol a vucsangi Új Hadsereg fellázadt a Csing-dinasztiabeli vezetőség ellen, és elfoglalta a várost. Másnap a forradalmárok Li Jüan-hungot kiáltották ki alkirálynak, aki bejelentette a Kínai Köztársaság létrejöttét. Ez a felkelés vetette el a szikráját az országos lázadásnak, amely a nagy 1911-es kínai forradalomba torkollott, és végül kivívta a Csing-dinasztia trónfosztását és a Kínai Köztársaság létrejöttét.

Előzmények és a felkelés előkészítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az európai hatalmak kezükbe akarták ragadni a vasútépítés kizárólagos jogát Kínában, ezért utasítást adtak a mandzsu vezetésnek, hogy jelentse be a vasutak államosítását. Ez a rendelet általános ellenállással találta magát szembe a nép felől, különösen Szecsuánban, Hunanban, Hupejben és Kuangtungban - a döntés által közvetlenül érintett tartományokban. Az utasítás ellen kérvényeket gyűjtöttek és sztrájkokat szerveztek. A szecsuani alkirály gyorsan reagált: parancsot adott a vasúti részvénytulajdonosok küldöttjeinek letartóztatására, a kérelmezőket lemészároltatta és a tartományban terrort vezetett be a lázongók ellen. A csengtui mészárlás felbőszítette a lakosokat, környékbeli városokban, megyékben több lázadás is kitört, a nép gyorsan lerohanta és elfoglalta Hszincsin, Zsunghszien, Vejjüan és Csienvej megyék székhelyeit. A Hupejben állomásozó Új Hadsereg katonáit irányították a felkelők ellen, akik kíméletlenül leverték a lázadásokat, és megpróbálták elnyomni a mozgalmakat. 1911-ben a vasúti jogok megőrzéséért folytatott mozgalom a tetőfokára hágott Szecsuánban. A Ven-hszüe sö (Irodalmi Társaság) és a Kung-csin huj (Haladjunk együtt Liga) hupeji forradalmi szervek közös vezetőséget hoztak létre a lázadás előkészítésére. A forradalmárok dolgát könnyítette, hogy a Hupejben tartózkodó Új Hadsereg katonái közül több egységet Szecsuánba vezényeltek, a vuhani helyőrség jelentősen meggyengült, a városban kevés katona maradt. Azonban az új hadseregben számos forradalmár is szolgált, és fokozatos elszállításuk a lázadó erők szétszóródását is jelentette, ezért meggyorsították az előkészületeket.

A felkelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Li Jüan-hung, a lázadók által szecsuáni alkirállyá kiáltott parancsnok, a forradalmárok vezetője
A Forradalmi Hadsereg katonái a csatában

Október elején a szervezkedésre fény derült, mivel az egyik forradalmár által készített bomba véletlenül felrobbant. A Csing hivatalnokok nyomozást indítottak a lázadók kézre kerítésére, és sikerült találniuk egy listát, amelyben a szervezkedő lázadó csoportok tagjainak a névsora volt leírva – a helyzet kritikussá vált, gyorsan kellett cselekedni. Október 10. éjjelén a kínai Új Hadsereg lázadó katonái a forradalmi vezetőséggel az élen fellázadtak. Elfoglalták a lőszerraktárat és megtámadták az alkirály rezidenciáját. Komolyabb ellenállásba nem ütköztek, a nagyobb tűzharcok elmaradtak, a város a lázadók kezére került. Másnap a forradalmárok katonai kormányzatot vezettek be, és alkirálynak az egyik brigádvezetőt Li Jüan-hungot választották meg. Ő bejelentette a Kínai Köztársaság létrejöttét, csatlakozásra szólította fel az ország népét és arra, hogy támogassák a forradalmat.

Csata Janghsziánál[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Csing udvar gyorsan értesült a történtekről, a lázadók ellen sereget küldtek Jüan Si-kaj kínai tábornok irányításával. A lázadók a csing erőkkel a Jangce folyó mellett találkoztak és ütköztek meg egymással. A forradalmárokhoz a csata közben katonai erősítés is érkezett, emellett a lakosok is a forradalmárokat támogatták, ennek ellenére több száz ember halt meg a csata végére. A Csing támadóerők parancsnoka, Jüan Si-kaj azonban egyezséget ajánlott a lázadóknak, miszerint a császár ellen fordul, ha cserébe megkapja a mandzsuk elűzése után a köztársasági elnöki pozíciót. A két fél megegyezett. Így hát a legnagyobb akadály elhárult a forradalom sikere előtt és a csatát összességében a felkelők nyerték meg, akik elfoglalták Hanjangot és Hankout.

Hatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dr. Szun Jat-szen szobra Vucsangban, a volt alkirályi palota előtt

A vucsangi felkelés kitörése és győzelme országszerte lelkesedéssel töltötte el a népet. Munkások, katonák, öregek és fiatalok tömegesen jelentkeztek a forradalmi hadsereghez. A hadsereg létszáma folyamatosan, megállíthatatlanul emelkedett. Az ugrásszerűen megnőtt, hatalmassá vált hadsereg gyorsan szétverte a helyi csing hű urak és tartományok erőit. Néhány hét alatt a tartományok zöme már kinyilvánította függetlenségét. A forradalom a vezető személyek sok tagját is megszédítette. Ahelyett, hogy megszervezték volna az ellenállást, inkább átálltak a forradalmárok oldalára. Ily módon a tisztviselők egész sora csatlakozott a lázadókhoz, igaz többségük csak a felszínen rokonszenvezett a forradalom ügyével. Nemsokára a függetlenedett tartományi vezetők kikiáltották a Köztársaságot és ideiglenes elnöknek Dr. Szun Jat-szent választották. A harcok még eltartottak egy kis ideig, de hamarosan végleg a forradalmi erők győzedelmeskedtek.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kína rövid története (eredeti kiadás: An outline history of China, Foreign Languages Press, Peking 1958.), Gondolat kiadó, Budapest, 1960.