Voroneți kolostor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Észak-Moldva templomai
Világörökség
Voronet templombelső.jpg
A voroneți kolostor egyik belső faliképe
Adatok
Ország Románia
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok I, IV
Felvétel éve 1993
Elhelyezkedése
Voroneți kolostor  (Románia)
Voroneți kolostor
Voroneți kolostor
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 44′, k. h. 25° 56′Koordináták: é. sz. 47° 44′, k. h. 25° 56′
Külső falkép a templom keleti apszisáról
Jessze fája az északi falról

A voroneți kolostor Gura Humorului város mellett található, Románia északkeleti részén, egyike az Észak-Moldva templomai néven a Világörökség listájára került hét templomnak. A települést először 1472-ben említik oklevelek. A hagyomány szerint Daniil (Dániel) remete fatemploma és a remetelak állott a falu mellett (ma ezeknek már nyoma sincs). A valamikor itt állott egykori nagy tekintélyű kolostornak, erődítésnek nagy része már szintén hiányzik. A területen régészeti feltárás és a templom műemléki helyreállítása 1963-65 között történt.

A Szent György-kolostortemplom (Biserica Sfântul Gheorghe a fostei mănăstiri Voroneț) Moldva fénykorának egyik legnevezetesebb történeti emléke. Ion Neculce (1672-1746) krónikájának adatközlése szerint ezt a szerzetestemplomot – amelyet talán a korábbi fatemplom helyén, 1488-ban alapítottak – Ștefan cel Mare fejedelem a törökökön aratott győzelem után hálából emeltette, Daniil remete korábbi jóslatára visszaemlékezve. Alapítási felirata a templom bejáratánál olvasható, ebből kitűnik, hogy építése alig néhány hónapig tartott.

Az épület külső festése csak 1547-ben, a bejárati előcsarnok hozzáépítésével egyidőben készült el. Ezek a munkálatok a kolostor második alapítójának tekintett Mitropul Grigore Roșca metropolita (Petru Rareș fejedelem unokaöccse) támogatásával folytak. Hálából a templomban Daniil remete sírja mellett az ő halottkultuszának is teret engedtek.

A templom 29,5 x 7,7 méteres. Az 1488-beli térrendszere a mainál egyszerűbb volt. Az egy évvel korábban alapított Pătrăuți Szent Kereszt-templommal rokon módon, csegelyes-kupolás előtéren (a jelenlegi pronaos) át lehetett az athoszi alapelvű, alul három karéllyal kiegészülő naosz-részbe jutni. Efölött kétszintes, egymáshoz képest 45 fokkal elforgatott csegely-támaszokon emelkedett a kívülről toronyköpenybe foglalt kupola. 1547-ben ezt a térsort a nyugati oldalon egy főtengelyre merőleges és harántdongával fedett előtérrel egészítették ki.

Még mindig vita folyik arról, hogy a belső falfestés már az első építési periódusban elkészült-e. Kétségtelen ugyanis hogy ezek képkompozíciós rendszere a bizánci hagyományok erőteljes tiszteletére vall. A főhajó liturgikus súlypontjában – a kupola kozmikus magasságában – a Mindenség ura, "Krisztus Pantokrátor" ábrázolása látható. E mennyei szférából az újtestamentumi jelenetek: Jézus életének eseményei, vagyis a megváltás gondolatköre vezet át az alsó szintre, a mindennapi földi élet színpadára. A pronaosz festményein áMária tisztelete sugárzik át. Az előtér dongaboltozatát – vöröses színű keretezéssel – az egyházi kalendárium szinte miniatúra-szerű jelenetei töltik ki.

A templomfalak külső falfestésének összhatása kifejezetten pittoreszk, az építmény összhatásában alapvetően meghatározó jelentőségű. Keleten, a szentély-záródás tengelyére szervezett vakárkádok mezőiben – egymás felett hat sorban – helyezkedik el a CIN, a „Mennyei és Földi Hierarchia”. Az északi oldal falfelületein az erények paradicsomba vezető küzdelmes utat szimbolizáló „Mennyei Létra” látható, ábrái az időjárás viszontagságai miatt ma már erősen megviseltek. A déli falszakaszokon ábrázolt „Jessze Fája” (Jézus Nemzetségfája) lenyűgöző szépségű. Ugyanilyen hatást keltenek a megmaradt nyugati homlokzaton ábrázolt „Utolsó Ítélet” víziójának jelenetei. Ez a kolostortemplom leghíresebb freskója, amely a teljes nyugati falat borítja. A jelenetek ábrázolásánál a környékbeli művészek a bizánci stílust saját moldvai világukhoz igazították: a mennybe készülő lelkek moldvai kendőket, a kárhozatra jutók török turbánokat viselnek, a feltámadást pedig a havasi kürt (románul bucium) hangja jelzi.

Korunk művészettörténészei jogosan feltételezik, hogy ezeknek a falfestményeknek ismeretlen mestere széles kultúrájú és önálló gondolatait bátran kifejező, nagy művészegyéniség volt. A falfestményeken található a világhírű és mindmáig sikertelen anyagelőállítási kísérletnek bizonyuló "voroneți kék" szín alkalmazása.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A világ természeti csodái és kultúrkincsei, 1. (Délkelet-Európa) kötet, 8. számozat: p. 60-66. Alexandra Kiadó (1997), ISBN 963-367-245-7
  • A művészet története: A korai középkor. Corvina Kiadó, 1986, ISBN 963-13-2393-5
  • Kádár Zoltán: Művészettörténet 14. sz. Ókeresztény és kora bizánci művészet. Gondolat K. 1959.
  • Kádár Zoltán: Művészettörténet 15. sz. Bizánci művészet. Gondolat K. 1959.
  • Ulea, S.: Voroneț. Bukarest, 1968.
  • Szentkirályi Zoltán – Détshy Mihály: Az építészet rövid története I-II., Műszaki Könyvkiadó, 1964/2000, ISBN 963-16-3059-5
  • Cs. Tompos Erzsébet – Czellár Katalin: Moldvai utazások. Panoráma K. 1978.ISBN 963-243-099-9
  • J. M. Roberts: A szétváló hagyományok kora. Képes világtörténelem IV. kötet. Officina Nova-Magyar Könyvklub 1999. ISBN 963-548-774-6.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Voroneți kolostor témájú médiaállományokat.