Vombat
|
|
||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
| Nem fenyegetett |
||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Vombatus ursinus (Shaw, 1800) |
||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Vombat témájú médiaállományokat. |
A vombat vagy más néven csupaszorrú vombat (Vombatus ursinus) erszényes alosztályába és a vombatfélék (Vombatidae) családjába tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
Előfordulása [szerkesztés]
Ausztrália és Tasmánia nagyobb erdőségeinek lakói.
Alfajai [szerkesztés]
A vombatnak három alfaját különböztetik meg:
- Az alapfaj (Vombatus ursinus ursinus), amely a Bass-szoros szigetein él. Mára betelepítették a Flinders-szigetre is. Ez a legkisebb a három alfaj közül.
- Az ausztrál vombat (Vombatus ursinus hirsutus), mely az ausztrál kontinensen él.
- A tasmán vombat (Vombatus ursinus tasmaniensis), mely Tasmániában fordul elő.
Megjelenése [szerkesztés]
Külső megjelenése a medvefélékre emlékeztet: robusztus felépítésű, csökevényes farkú állat. Szőrzete igen dús, talpa széles és csupasz, karmai lapítottak és erősek, ásásra alkalmasak. A hím testhossza 100-110 cm, a kifejlett állatok testtömege akár a 30 kg-ot is elérheti, a nőstény kisebb.
Életmódja [szerkesztés]
Tág üregeket, és hosszú folyosókat ásnak, a nappalt ezekben töltik. Csak az est beállta után bújnak elő odújukból.
Mozgása lassú, nehézkes. Egy vombatot igen nehéz szándékától eltéríteni. Ha akadály kerül elébe, azon fáradságot és időt nem kímélve hatol át. Tápláléka elsősorban kemény, szívós levelű fűfélékből áll, de kiásott gyökereket is szívesen fogyaszt. Fogai és karmai alkalmasak védekezésre is, de erre ritkán használja. Állatkertben könnyen tartható, gyorsan megszelídül.
Szaporodása [szerkesztés]
Erszényes emlősök. Vemhességi idejük rövid, 4-6 hét. Az anya egyszerre 3-4 utódot ellik. Az utódok igen fejletlenül jönnek világra, ezért sokáig maradnak anyjuk hátrafelé nyíló erszényében.
Képek [szerkesztés]
Forrás [szerkesztés]
- Ronald M. Nowak: Walker's Mammals of the World. Johns Hopkins University Press, 1999 ISBN 0-8018-5789-9
- Ronald Strahan: The Mammals of Australia. Australian Museum – Reed New Holland, 2000 ISBN 1-876334-01-0
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. július 7.)

