Volscusok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Volscusok területei

A Volscusok ókori itáliai nép volt. Lazio déli, dombos vidékein laktak az auruncusok, hernicusok és szamniszok szomszédságában. Nyelvük az italikus nyelvek szabell (oszk-umber) csoportjába tartozott. A Római Köztársaság legveszélyesebb ellenségei közé számítottak, gyakran szövetkeztek az aequiculikkal. I. e. 338-329 között a rómaiaknak sikerült legyőzniük őket. A volscusok elleni háborút örökítette meg Gaius Marcius Coriolanus római konzul és tábornok legendája, aki bevette Corioli várost i. e. 493-ban, majd a volscusok mellé állt. Innen kapta a Coriolanus cognoment.

Velitrae (ma Velletri) városban találtak egy vésett bronztáblát. A rövid felirat Declunus istennek vagy Decluna istennőnek szóló ajánlás.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Sztrabón: Geógraphika V. könyv
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Volsci című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap