Vladimir Horowitz
| Vladimir Horowitz | |
 |
|
| Született | Ukrajna, Kijev 1903. október 1. |
| Elhunyt | New York 1989. november 5. |
| Nemzetisége | orosz-amerikai |
| Foglalkozása | zongoraművész |
 |
Ez a szócikk szaklektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi. Ha nincs indoklás a vitalapon, bátran távolítsd el a sablont! |
Vladimir Horowitz (Владимир Самойлович Горовиц) (magyar fonetikus átírásban Vlagyimír Szamojlovics Horovic) (Kijev, 1903. október 1. – New York, 1989. november 5.) orosz zongoraművész.
A 20. század egyik legkiemelkedőbb zongoraművésze; az ő színre lépésével nagyban átalakult a zongorázás egésze; elképesztő virtuozitásával, játékának tónusával sokat formált a zenei gondolkodáson is.
Élete[szerkesztés]
Már kilencévesen a kijevi konzervatóriumban tanult, és már nagyon fiatalon, az 1917-es forradalom után segélykoncerteket adott, ezzel is támogatva a körülötte élőket. A Szovjetunióból először Berlinbe, majd Párizsba ment, végül 1940-ben az Egyesült Államokban telepedett le. Egy legenda szerint feleségét, aki mellesleg Arturo Toscanini lánya volt, egy, a Fehér házban adott koncertje után ismerte meg, aki azonnal beleszeretett Chopin egyik mazurkájának játéka közben [1].
Karrierje[szerkesztés]
Már a húszas évektől kezdve koncertezett világszerte; New Yorkban, illetve Berlinben egyaránt; játékának egyedisége egyrészt a sebességben volt szembeötlő, illetve hogy improvizatív jelleggel interpretált olyan műveket, mint Csajkovszkij b-moll zongoraversenye, vagy például Liszt Ferenc h-moll szonátája. Repertoárján a teljes romantikus zeneirodalom megtalálható volt; több mint 150 hanglemezt készített. Utolsó koncertjét Hamburgban adta, 1987-ben. Még életében legenda lett.
