Vizsla
A leggyakrabban használt vadászkutyák.
Mindegyikükre vonatkozik, hogy a vadásznak megmutatják az általuk észlelt vadat. Ezt angolul „pointing”-nak (jelentése: mutatás) nevezzük. Némán felveszik a jelzőpózt. Ez a jelzőpóz általában az egyik mellső láb felemelését jelenti, a fej és a farok mozdulatlanul a hát vonalával van egy síkban. A testbeszédükkel a vad felé mutatnak.
Miután a kutya megmutatta a vadat, a vadász előkészülhet a lövéshez. Célba veheti a vadat. A vizslák speciálisan csak erre lettek kiképezve. Nekik nem szabad a vadat elejteni. Ezt csak a vadász teheti meg. Ez a képesség egy született adottságuk. Ez nem jelenti azt, hogy nem kell kiképezni őket. Igen sokoldalúak, jól dolgoznak vízi vadászatokon is. Középtermetűek, arányosak, szikárak, nagy, lelógó fülük van. Élénkek, mégis kiegyensúlyozottak, szaglásuk kiváló, intelligensek és tanulékonyak. Számtalan fajtájukat tenyésztik.
[szerkesztés] Fajta beosztása
Az FCI szerint: 7.csoport vizslák és szetterek
A vizslákat két alcsoportra osztjuk
Kontinentális vizslák
- Belga vizsla
- Cseh szálkásszőrű vizsla
- Dán vizsla
- Drenti vizsla
- Francia vizslák
- Magyar vizsla
- Német vizsla
- Olasz vizslák
- Olasz vizsla vagy rövidszőrű olasz vizsla (bracco)
- Olasz griffon vagy drótszőrű olasz vizsla (spinone)
- Portugál vizsla
- Spanyol vizslák
- Burgosi vizsla
- Navarrai vizsla (perdiguero navarro)
- Szlovák drótszőrű vizsla (ohar)
- Török vizsla (çatalburun)
Angol vizslák
