Vita:Luther Márton kis kátéja

Kiskáté, vagy Kis Káté, vagy kis káté, de így nem sok értelme van helyesírási szempontból. SyP 2008. április 16., 20:57 (CEST)

Én abból indultam ki, hogy a cím maga az, hogy Kis káté. De kell a szerző is, mert sok ilyen című mű van, és általában így emlegetik, a legtöbb kiadásának a címlapján így szerepel. Általában két szóban írják. A csupa nagy betű számomra anglicizmusnak tűnik. Mikor kell valamit csupa nagy betűvel írni az újságcímeken és intézményneveken kívül? (Ezt nem gúnyos vagy szónoki kérdésnek szánom, tényleg nagyon szívesen fogadok helyesírási tanácsokat.) Az OSZK katalógusa 6 esetben K k, 13 esetben k k, 1 esetben K K formában írja. A MOKKÁ-ban is hasonló arányok vannak. Szóval szerintem minden formában használják. Nekem ez tűnt a legkorrektebbnek. Szerinted milyen szempontok dominálnak? Üdv – Tkarcsi ^vita 2008. április 16., 21:55 (CEST)

Intézményneveknek (AkH.¹¹ 187., folyóiratok (periodikák) állandó címének (AkH.¹¹ 197.), államneveknek (AkH.¹¹ 180.) lesz minden kezdőbetűje nagy (a személyneveket nem számítva). Egyedi címeknek nem (AkH.¹¹ 198.).

Ami a kiskátét illeti, az az OH.-ban csakis egybeírva szerepel (926–927. o.), akárcsak a kiskatekizmus. Ádám ✉ 2008. április 17., 08:43 (CEST)

Az lehet, hogy ezt a közhasználatú fogalmat egybe írják, de mint Luther művének a címét: külön. Az összes általam ismert magyar nyelvű kiadás két szóban hozza. (Esetleg meg lehetett volna beszélni az átnevezés előtt.) A legtöbb mai komoly könyv külön írja. (Pl. Heussi: Az egyháztörténet kézikönyve; Prőhle: Luther Márton négy hitvallása) És az összes komolyabb könyvtári katalógus is, mint azt fent írtam. (Attól még, hogy köznevesült egy ferencjóska nevű ruhadarab, nevezett király-császár nevét azért még nem kéne egybeírni.) Neked mi a véleményed? Üdv – Tkarcsi ^vita 2008. április 17., 09:31 (CEST)

Ja, még egy dolog: Nem arról van szó, hogy Luther alkotott valamit a „kiskatekizmus” műfajában, hanem írt két kátét, az egyik jelzője kis, a másiké nagy. – Tkarcsi ^vita 2008. április 17., 09:42 (CEST)

Az az érzésem, nem pusztán méretbeli különbségről van szó, hanem típusokról, fajtákról, ami már indokolhatja az egybeírást (l. AkH.¹¹ 107. b)). De majd még megkérdezek mást is; lehet, hogy tévedek. Ádám ✉ 2008. április 17., 09:53 (CEST)

Igen, de nem hiszem, hogy itt köznevesült összetételről lenne szó. Ha elolvasod a szócikkben, akkor ott láthatod, hogy Luther döntött úgy, hogy két kátét ír, egy rövidebbet, és egy hosszabbat. A kiskatekizmus jóval későbbi köznevesülés, és nincs olyan jelentésbeni párja, hogy nagykatekizmus. Tuti, hogy nem típusbeli különbségekről van szó. Szerintem. De én sokkal fontosabb szempontnak tartom, hogy ennek a műnek hagyományosan ez a magyar nyelvű címe. – Tkarcsi ^vita 2008. április 17., 10:02 (CEST)

Nem köznevesülésről beszéltem, csak jelentésváltozásról. De ha nincs, hát nincs. Ádám ✉ 2008. április 17., 10:08 (CEST)

Másik kérdésként viszont még az merül fel bennem, hogy ha a címnek része a szerző neve is, akkor a kiskátét nem is kéne nagybetűvel írni, hiszen nem azzal kezdődik a cím. (Ha pedig nem része a címnek a szerző neve, hanem csak egyértelműsítésre szolgál, akkor jobb lenne zárójelben megadni mögötte.) Ádám ✉ 2008. április 17., 09:58 (CEST)

Na igen, ezen én is gondolkodtam. Nagyon sokat emlegetik önmagában, Kis kátéként. Mégis, a kiadások címlapján mindig így szerepel: Luther Márton Kis kátéja. És ha valahol tágabb összefüggésben hivatkoznak rá, akkor is így írják. – Tkarcsi ^vita 2008. április 17., 10:05 (CEST)

Attól, hogy sokan emlegetik önmagában, még nem lesz ez a címe: a rövidült alak semmiképp sem befolyásolhatja a teljeset. Akkor legyen egyelőre külön és két kis k-val, aztán majd még igyekszem tájékozódni én is. Ádám ✉ 2008. április 17., 10:08 (CEST)

Azért megbeszélhettük volna az újabb átnevezés előtt. Egy kissé önkényesnek érzem a dolgot. – Tkarcsi ^vita 2008. április 17., 10:13 (CEST)

Értékelhetted volna a kompromisszumkészségemet, hogy elfogadtam a provizórikus érveidet a különírás terén (az OH. ellenében). A kisbetűs döntés alapját az adja, amit fentebb Te magad is írtál: hogy eddig a szakirodalom körében sem találtunk egységes írásmódot. Ennek hiányában viszont miért ne azt a változatot használjuk, amit a meglevők közül a leginkább indokoltnak látunk? Ádám ✉ 2008. április 17., 19:57 (CEST)