Vita:Lengyelország történelme

Az oldal más nyelven nem érhető el.
Új téma nyitása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Legutóbb hozzászólt Tomeczek 14 évvel ezelőtt a(z) Lengyelország csatái témában

Lengyelország csatái[szerkesztés]

A szócikkből áthozva.Tomeczek Słucham! 2009. május 11., 20:32 (CEST)Válasz

Cronei csata: A grünwaldi ütközetet és Máriavár (Marienburg) ostromát követő csata a lengyel hadak és a Német Lovagrend serege között 1410. október 10-én a porosz Crone (Koronowo) mellett. A lengyel had élén a király II. (Jagelló) Ulászló, Sędziwój Ostroróg pozńani vajda és Piotr Niedźwiedzki álltak 2000 vitézzel. Ellenfelük Michael Küchmeister von Sternberg, később lovagrendi nagymester ezer német lovag és háromezer sziléziai, s cseh zsoldos élén állt. A csata a lovagok ismételt vereségét hozta, állományuk felét elvesztették, ebből félezer ember volt fogoly.

Eylaui csata (1455): A tizenhárom éves háború egyik ütközete a poroszországi Eylaunál (ma Bagrationovszk, Oroszország), 1455. május 25-én.

1455 tavaszán a Német Lovagrend nagyszabású hadjáratba kezdett, Alsó-Poroszország visszahódítására. Az ottani lakosság nem támogatta a lengyeleket. Ennek ellenére a Kneiphofhoz (ma Knipawa, Lengyelország) közeledő Heinrich Reuss von Plauen komturt, a várost védő porosz kormányzónak megtett Johann von Baysen, a Porosz Szövetség egyik vezetője Eylaunál megverte május 25-én. Júniusban a lengyelek segítségül küldték Andrzej Tęczyńskit, aki azonban nem tett sokat Kneiphofért, s ami így kénytelen volt megadni magát.

A Frisches Haffi csata A tizenhárom éves háború (1454-66) döntő tengeri ütközete a Visztula lagúnánál (német: Frisches Haff, lengy.: Zalew Wiślany), 1463. szeptember 15-én.

A csatában a lengyelekhez állt danzigi és elbingi flotta győzte le a túlerőben levő maradék teuton flottát, amit Ludwig von Erlichshausen nagymester, Heinrich Reuss von Plauen (később nagymestere a rendnek) és Bernard von Zinnenberg morva zsoldosvezér irányított. A létszámban kisebb porosz konföderált flotta legyőzte a németeket.

A győzelem döntő fontosságú volt, hiszen a német lovagok elvesztették a tengeren is az irányítást, ezzel utánpótlásuk került veszélybe és már így is óriási területekről szorultak ki.

Kamienec ostroma 1672. augusztus 14-étől augusztus 26-áig terjedő ostromállapot a podóliai Kamienec-Podolski alatt (ma Kamjanec-Pogyilszkij, Ukrajna). A IV. Mehmed szultán által vezetett nagy oszmán-tatár-román-kozák haderő megostromolta és bevette a várat, amelyet a reguláris katonák mellett a város lakossága is védelmezett. A lengyel főnemesek a vár védelmét alig kétheti védekezés után feladták, ezzel az oszmán-törökök előtt megnyílt az út Ukrajna belseje felé.

A Konitzi csata 1454. szeptember 18-án a történeti Poroszország pomerániai felén lezajlott ütközet Lengyelország és a Német Lovagrend között, a hosszú tizenhárom éves háború keretében, amely háborúnak az első összecsapása volt. Konitz neve ma Chojnice.

A Płowcei csata 1331. szeptember 27-én Lengyelország északi felén, Kujávia tartományban a Német Lovagrend és a lengyel sereg közötti, döntőnek számító ütközet, amelyben I. Ulászló lengyel király győzedelmeskedett.

A Rheini csata 1456. január 30-án a tizenhárom éves háború keretében lezajlott ütközet a mazúr parasztság és német uraik között végbement antifeudális felkelés eredményeképp.

A háború ösztönözte a parasztokat német lovagok elleni felkelésre, mert azok óriási adókat vetettek ki rájuk és német zsoldosaik sanyargatták őket. A megmozdulás 1455 őszén robbant ki Kelet-Mazúriában. A felkelők a német lovagrendi zsoldosokat beszorították Rheinba (ma Rynie, Lengyelország) és éheztetni kezdték őket. A rend csapatokat küldött, akik a parasztság tömegeit szétszórták és irgalmatlan bosszút álltak az embereken, visszaállítva ezzel hatalmukat Kelet-Mazúria felett.

Schippenbeili ostroma 1457-ben szeptemberében lengyel sereg és a német lovagrend zsoldos erőinek összecsapásai Schippenbeil és Wehlau (ma Sępopol és Welawa, Lengyelország) térségében. E két fontos várerősség, melyek a Pregel (Pregoła) és az Alle (Łyną) partján állottak, még mindig lengyel kézben voltak. Visszafoglalásukra egy német zsoldosokból álló sereg offenzívába kezdett, Heinrich Reuss von Plauen komtur irányítása alatt. Ezzel egyidejűleg az eddigre a lengyel fogságból kiváltott Bernard von Zinnenberg, a lovagrend jeles zsoldosvezére elterelő hadműveletekbe kezdett, hogy von Plauen biztosra menjen az akcióval.

Schippenbeil lengyel védői azonban kemény harcban, több ízben visszaverték a német támadásokat. Megsegítésükre a futtában összetoborzott lengyel közfelkelés ellenben csak lassan közeledett. Ezeknek a fegyelmet nem tanúsító, rosszul felfegyverzett erőknek esélyük sem volt a sokkal képzettebb, fegyelmezett német zsoldossereggel szemben, akik könnyűszerrel megfutamították őket a várostól nem messze.

Ennek ellenére a németek további erőfeszítéseik ellenére sem tudták kiűzni a lengyeleket, s két várat még több mint három éven át megtartották. Wehlau 1460-ban, Schippenbeil pedig 1461-ben került újból német kézre, mikor a lovagoknak újabban sikerült összeszedniük ereiket, de a lengyeleknek addigra már sikerült a saját seregeiket is modernizálni.

A Schwetzi csata Német Lovagrend és Lengyelország seregei közt lezajlott ütközett, a Tizenhárom éves háború keretében, 1462. szeptember 17-én, a pomerániai Schwetz mellett, Pucknál, (ma Świecin, Lengyelország), közvetlenül a Zarnowitz (Żarnowiec)-tó mellett, Zarnowitznál (Żarnowiec), ezért a lengyelek Żarnowieci (Zanrowitzi) csatának is hívják. Az ütközetben a jóval kisebb lengyel sereg nagy győzelmet aratott a lovagrendiek zsoldosai felett.


Zbaraż ostroma: A lengyelországi Zbaraż várát illetve városát 1649. július-augusztus között védték a lengyel csapatok Jeremi Wiśniowiecki herceg vezetése alatt Bohdan Hmelnickijjel és szövetségeseivel szemben.