Vita:Láthatatlan kéz
Új téma nyitásaBernard Mandeville[szerkesztés]
 |
Tartalmi segítségre van szükség! • A vitalapnak ebben a szakaszában a cikk olyan tartalmi problémáját tette szóvá valaki, ami igényelné hozzáértő/érdeklődő szerkesztők közreműködését, mert amíg nincs megoldva, ront a cikk minőségén. | Ha nem jön elég gyorsan a válasz, érdemes szóvá tenni a dolgot a Kocsmafal általános szekciójában.
Szerkesztőknek: ha a kért segítséget megadtad, a sablont cseréld le erre: {{sl|tartalmi segély}}(?) ; ha 1 hónapon belül nem érkezik segítség, használd a hosszú paramétert: {{tartalmi segély|hosszú=igen}}(?) formában. |
Tomas Sedlacek cseh közgazdász szerint (A jó és a rossz közgazdaságtana, 2012, ISBN: 9789633040997) a láthatatlan kéz elméletét Bernard Mandeville holland filozófus-közgazdász írta le először (Private vice, public benefit). Adam Smith munkáiban mindösszesen hromszor szerepel ez a kifejezés, ebből egyszer irreleváns környezetben, kétszer Mandeville kritikájaknt. Smith kifejezetten nem értett egyet a később neki tulajdontott elmélettel. A "láthatatlan kéz" azt mondja ki, hogy az egyéni vétkek végsősoron a közjót szolgálják. – Aláíratlan hozzászólás, szerzője Monostory (vitalap | szerkesztései) 2013. július 30., 19:41
a láthatatlan kéz Smith műveiben[szerkesztés]
jelenleg nincs időm kifejteni, de majd visszatérek: Sedlacek helyett érdemes magához Smith-hez fordulni. az "invisible hand" Madarász Aladár előadása és megjelenés előtt álló tanulmánya szerint háromszor fordul elő Smith írásaiban. Egyszer egy levelében, csillagászati szövegösszefüggésben, egyszer az Erkölcsi érzelmek elméletében a Gondviselés képi megfelelőjeként, egyszer pedig a Nemzetek gazdagságában. Az utóbbi két előfordulás könnyen visszakereshető Smith digitalizált műveiben. Szemben a magyar nyelvű Wikipédia Smith szócikkének állításával, a két műbeni előfordulások nem mondanak egymásnak ellent, a 1776. évi Nemzetek gazdagsága-beli szóhasználat értelmezhető az 1752. évi Erkölcsi érzelmek … érvrendszere alapján. Az Erkölcsi érzelmek … érve mai szavakkal úgy szól, hogy az emberek nagy része szegény, de – még ha elvtelen, esetleg erkölcstelen úton is – gazdag szeretne lenni. Ez a törekvésük nem jelent veszélyt a közösségre, mert még ha gazdagok lesznek is, a nagy vagyoni egyenlőtlenségek nem okoznak végzetes torzulást a jövedelmek újraelosztásában, hiszen a gazdag ember fogyasztási határhajlandósága csökkenő, tehát nem tudja minden jövedelmét fölemészteni (a gazdag ember gyomra sem nagyobb a szegény emberénél), tehát megrendelést kell adnia embertársainak, akik így, a munkamegosztás révén ugyanúgy hozzájutnak betevő falatjukhoz, mintha önálló termelők volnának. hinterleitner vita 2013. augusztus 22., 20:30 (CEST)