Vita:Jogállam

Joguralom

A szócikk tartalma finoman szólva "helytelen", a közeljövőben kibővítem és átírom. (pl.: joguralomnak semmi köze a jogállamhoz!)--Talmann 2006. október 8., 16:49 (CEST)

A jogállam definíciója

Mivel nem én vagyok a legbölcsebb egy nálam bölcsebb definícióját citálom:

„	ÁLLATI JOGOK Törvényről és jogról vijjogott a héja, és ettől égnek állt a jérce taréja. Mert tudta, hogy ebből származnak a bajok, ez a törvény vérzik, és ez a jog sajog.	”
– Romhányi József

– Aláíratlan hozzászólás, szerzője Radice (vitalap | szerkesztései) 2012. augusztus 14., 09:39‎

Másolmány idemásolva

"Mit jelent a jogállamiság?

A jogállamiság a legáltalánosabb értelemben a közhatalom jognak való alávetettségét jelenti.

A jogállamiság egyik – Európában a liberálkapitalizmus idején kialakult – értelmezése szerint az állam szervei csak jogi felhatalmazás alapján járhatnak el, csak azt tehetik meg, és csak úgy, amire a jogszabályok feljogosítják. Ebben az időszakban vált gyakorlattá, hogy a parlament által hozott törvények a legfőbb jogforrások, amelyek végrehajtása a közigazgatás feladata, más szóval, a közigazgatás csak a törvények alapján, és annak kereti között alkothat rendeleteket.

A jogállamiság ebben az értelmezésben a joghoz kötöttséget és a törvényességét jelentette. Szokás ezt a jogállami koncepciót liberális jogállam elnevezéssel illetni.

Az állam tevékenysége – a köz- és magánjog kettősségéből következően – közjogi szabályok alá került, amelynek funkciója egyfelől a közérdek érvényesítése volt, másfelől pedig az egyének autonómiájának védelme az állami beavatkozással szemben.

A közjogi szabályozással szemben elvárás volt, hogy az állam szerveinek tevékenysége részletes jogi szabályozás alá tartozzon, annak érdekében, hogy a joghoz kötöttség elve minél következetesebben érvényesíthető legyen. A közjogi szabályozást - a közigazgatási jogdogmatika alapján - tovább finomították, a cél a jogi normák minél pontosabb körülírása és alkalmazása volt. Ennek a törekvésnek az eredményeként a közigazgatás egy idő után túlszabályozottá, a jogi szabályozás pedig öncélúvá vált, mert szem elől tévesztette, hogy a közigazgatás célja, végső soron, a közérdekű problémák megoldása.

Az amerikai közigazgatásban a jogállamiságnak ez a felfogása nem alakult ki – ellentétben az európai közjogi fejlődéssel – mivel nem volt olyan központi hatalom, mint Európában a feudális abszolutizmus, amelynek ellenében szükség lett volna az állam szerepének meghatározására, azaz az állami beavatkozás jogi eszközökkel történő korlátozására. Az amerikai felfogás központi hatalomtól való idegenkedését mutatja mégis, hogy az amerikai közigazgatás kezdettől fogva decentralizált volt, az önigazgatás és az önszerveződés hagyományaira épült, és nem alakult ki a közjog-magánjog kettőssége sem.

A parlament, mint a népszuverenitás gyakorlójának hatalma az európai liberális jogállami felfogásban semmilyen eszközzel nem volt korlátozható. A jogállamiságnak ez a liberális megközelítése formális, mivel a jogszabályoknak való alávetettség önmagában nem lehet jogállami, ha az állam – a parlamenti szuverenitásra hivatkozással - a jogi szabályozás tartalmának meghatározásában korlátlan hatalommal rendelkezik.

Az alkotmányos jogállam – amely a jogállamiság kritériumaként bizonyos elveket is felállít – az általánosabb értelmezésben azt a követelményt jelenti, hogy a törvényeknek az alkotmány rendelkezéseihez kell igazodnia. Az alkotmány, mint alaptörvény, a kor követelményeinek megfelelő értékeket fogalmaz meg, alapjogok, és alapelvek formájában.

A legtöbb európai alkotmány, mint egyik alapelvet, maga is tartalmazza a jogállamiság követelményét, amelynek az alkotmányjog-tudomány és az alkotmánybírói jogértelmezés többféle értelmet tulajdonít. A közhatalom korlátozása szempontjából azonban az alkotmányos jogállamiság az alapjogok és a hatalommegosztás alkotmányban történő szabályozását jelenti.

A liberálkapitalizmus idején az uralkodó gazdaságfilozófia az állam gazdaságba történő be nem avatkozása mellett érvelt, amelyhez az alkotmányban a tőkés gazdasági rend alapjait lefektető gazdasági alapjogok szolgáltak biztosítékként. Ebben az időszakban az egyént az ugyancsak a közhatalom korlátozását jelentő politikai és szabadságjogok alkotmányos szabályozása védte a túlzott állami beavatkozástól.

A közhatalom államszervek közötti megosztásának szükségessége - mint az alapjogok mellett a jogállamiság másik intézménye - már a liberálkapitalizmus idején is felmerült.

Azonban a legtöbb európai kormányzati rendszerben fennáll a hatalomkoncentráció veszélye.

A választásokon győztes párt, vagy pártok – a parlament és a kormány választási és kinevezési jogának gyakorlásán keresztül - ténylegesen uralhatják a parlament és a kormány mellett a többi közhatalmi szervet is, különösen azokat, amelyek nem testületként, hanem egyszemélyi vezetés alapján működnek. Ha egy párt kétharmados többséggel rendelkezik a parlamentben, a közhatalom koncentrálódásának még inkább fennáll a lehetősége, különösen akkor, ha a kétharmados többség az alkotmány módosítását is lehetővé teszi.

A hatalmi ágak szétválasztása Európában nem tudta betölteni a közhatalom korlátozásának szerepét, mivel közöttük az egyensúly nem volt megteremthető. Felismerést nyert, hogy a törvényhozás, végrehajtás és az igazságszolgáltatás valójában az állam funkcióit, és nem hatalmi ágait jelenti. Az igazságszolgáltatás, eltérő jellege miatt (jogalkalmazó és nem jogalkotó szerv) nem tekinthető a közhatalom olyan súlyú gyakorlójának, mint a törvényhozás és a kormányzás. A közhatalom valódi korlátozója csak a törvények megsemmisítésének jogával rendelkező alkotmánybíróság lehet.

A kormány hatalma a parlamenttel szemben is túlsúlyossá válhat. Kezdetben az uralkodó álláspont az volt, hogy a végrehajtás a törvényhozásnak alárendelt, mert csak a törvények keretei között, annak végrehajtásaként, alkothat rendeleteket. Később azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a kormány ténylegesen nem korlátozható a törvényhozó szerv által, mivel a gazdasági-társadalmi viszonyok bonyolulttá válásával a parlament egyre kevésbé rendelkezik azzal a szaktudással, amellyel a kormány szakértő apparátusa. Ráadásul a törvények mellett a kormány hatáskörébe tartozó rendeleti jogalkotásnak is egyre nagyobb jelentősége van.

A törvényhozásban tehát ténylegesen a kormánynak van meghatározó szerepe, más okból is: a kormány és a parlament közötti politikai összefonódás miatt a parlament nem érdekelt abban, hogy a kormány közhatalmának valódi korlátozója legyen, és a törvények előkészítése során a kormány valójában meghozza azt a politikai döntést, amelyet törvényi formában már csak szabályozni kell a jog eszközeivel. Vannak rendkívüli időszakok , amikor túlnyomó részben képviselői indítványok és nem kormány-előterjesztések alapján kerül sor a törvények megalkotására, azonban konszolidált társadalmi viszonyok között nem ez a tipikus, a már említett szakmai szempontok miatt.

Politikai szempontból az ellenzéki pártok, a média, a lobbyk, a civil szervezetek és a népszavazás jelentős ellensúlyozó szerepet képviselnek a közhatalom gyakorlóival szemben, azonban a jogállamiság – más szóval, a közhatalom korlátozása – szempontjából alapvető szerepe azoknak a szerveknek – különösen az Alkotmánybíróságnak - van, amelyek közhatalmi jogosítványokkal rendelkeznek a parlamenttel és a hatalmilag túlsúlyos kormánnyal szemben.

A hatalom megosztásának elve helyett a hangsúly a közhatalmi rendszerben ezért egyre inkább a fékek és egyensúlyok elvére helyeződött.

A parlament és a kormány közhatalmi túlsúlya a legeredményesebben alkotmányossági felülvizsgálattal korlátozható , amely az alkotmányban szabályozott alapelvek, és alapjogok alapján megsemmisíti azokat a jogszabályokat, amelyek az alkotmány rendelkezéseivel ellentétesek. Ilyen értelemben az alkotmánybíróság a parlament és a kormány közhatalmának legfőbb hatalmi ellensúlya.

Az amerikai kormányzati rendszerben a hatalmi ágak elválasztása, valamint a fékek és egyensúlyok rendszere következetesen érvényesül. Ennek lényege, hogy a törvényhozói, a végrehajtói és a bírói szervek mindegyike rendelkezik bizonyos hatalommal a többi hatalmi ág fölött. A törvényhozó szerv például végrehajtó funkciót gyakorol, amikor leszavazza az elnöki vétót, és bírói funkciót teljesít, amikor vád alá helyez. Az elnök megvétózhatja a törvényeket, bírákat nevezhet ki, a bírói hatalom pedig értelmezheti, felülvizsgálhatja a törvényeket, valamint ellenőrizheti a végrehajtó ág lépéseit. A törvényhozás és a végrehajtás között az amerikai kormányzati rendszerben politikai szempontból sincs szoros összefonódás, mert egymástól függetlenül, más időpontban választják az elnököt egyfelől, a kongresszus szenátorait és képviselőit másfelől. Ezért a hatalommegosztás kérdése – ellentétben az európai gyakorlattal – nem koncentrálódott két közhatalmi szerv közötti kapcsolatra."

Ezt kár lenne kidobni. Viszont nem látszik szerkesztői teljesítménynek, hogy sikerült ide bemásolni.----Linkoman ^vita 2014. március 13., 17:39 (CET)

Újabb kivágott szöveg

Komoly forrás nélküli szöveg, íme_

Alapmércéje

A jogállamiság alapmércéje, hogy ne csak jogszolgáltatás, de igazságszolgáltatás történjék.^[forrás?] Az igazságszolgáltatás olyan állami feladat, melynek igen nagy hatása van az állampolgárok mindennapi életére, ezért gyors jogérvényesítés és jogbiztonság szükséges. Az alapvető jogok szempontja, ha a jog nem alapozza meg, ne lehessen rendészeti fellépésre lehetőség, ne lehessen eljárni úgy, hogy eljárása nem felel meg a törvényeknek.

Az állami szervek feladata jogerősen eldönteni azokat a vitákat, melyet a felek nem tudnak maguk között rendezni. Az állami szervek azok, akinek jogukban áll üldözni és elítélni a bűnelkövetőket. Csak az állami szervek hozhatnak ezekben az ügyekben olyan döntéseket, melyeket az egyes állampolgárok kötelesek elfogadni, hiszen ez az egyetlen erő, mely saját döntéseinek elfogadását végső esetben rá is kényszerítheti az állampolgárokra.

Az állami szervek és az emberek közötti hatékony együttműködésért részben az igazságszolgáltatás szervei (bíróság, ügyészség és egyes ellenőrző szervek), részben a rendészeti igazgatás szervei (rendőrség és egyéb rendvédelmi szervek) felelnek. A bíróságok az igazságszolgáltatást gyakorló, más hatalmi ágaktól független, politikailag és világnézetileg semleges, önálló hatóságok.{{forrás}----Millisits ^vita 2014. április 8., 21:13 (CEST)