Vita:Cuboucsi Sójó

Az oldal más nyelven nem érhető el.
Új téma nyitása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Legutóbb hozzászólt Pagony 13 évvel ezelőtt a(z) Válasz Peadarnak témában

Fordítás angol wikiről[szerkesztés]

Ha neked ez kell, össze lehet vetni a két szöveget. Alul a teljes szövegek, de közben a mondatok párhuzamosan. Én tudom bizonytani. Teljesen az enwiki utánzata, azt a sorrendet, tematikát követi, akinek van szeme, és tud angolul, láthatja. Az, hogy nem mindenhol szó szerinti fordítás, nem von le semmit abból,hogy az enwiki volt az alapja a szövegének. Csak kár, hogy a szerző az általa tudottnak állított japánból semmit sem fordít, pedig jó lett volna az eredeti nyelvből fordítani, ha már japán. Más legalább elismerte, hogy valóban enwiki fordítás, de ha neked ez kell, úgy látom lebecsülsz, de nem ismersz még eléggé. Ime a szövegek összehasonlítása, mindenki meggyőződhet a saját szemével, hogy a napnál is világosabb, úgyhogy ne hisztizz, ne állítgasd vissza, jogos a fordítás sablon, örülj, hogy csak fordításnak neveztem és nem ferdítésnek. Eddig ez az 5, de folytathatom:


Tsubouchi Shōyō (坪内 逍遥?, born May 22, 1859 - February 28, 1935) was a Japanese author, critic, playwright, translator, editor, educator, and professor at Waseda University. He was born Tsubouchi Yūzō (坪内 雄蔵), in Gifu prefecture. He also used the pen name Haru no Yaoboro (春 の やおぼろ).

Cuboucsi Sójó (japánul: 坪内 逍遥, Hepburn-átírással: Tsubouchi Shōyō) (1859. május 22. – 1935. február 28.) japán regény- és drámaíró, műfordító, esszéista. Eredeti neve Cuboucsi Júzó, írói álneve Harunoja Oboro. A Nagoja melletti Óta faluban született, 1883-ban végezte el a Tokiói Császári Egyetemet, és a mai Vaszeda Egyetem elődjének professzora lett.

His book of criticism, Shōsetsu Shinzui (The Essence of the Novel), helped free novels and dramas from the low opinion that the Japanese had of such literature. Tsubouchi's writings on realism in literature influenced Masaoka Shiki's ideas about realism in haiku. Tsubouchi's novel, Tōsei Shosei Kishitsu (Portraits of Contemporary Students), was one of the earliest modern novels in Japan.

Esszéi, melyeket Sószecu sinzui („A regény lényege”, 1885–86) című kötetében adott közre, nagy hatással voltak a modern japán regény és dráma fejlődésére (mesterének tekintette Futabatei Simei is), realizmuselmélete pedig Maszaoka Siki újfajta haiku-felfogására is hatott. Tószei soszei kisicu („Mai diákok portréi”, 1885–86) című regénye az első modern japán regények egyike.


His Kabuki play Kiri Hitoha (A Paulownia Leaf) was influenced by his studies of both the famous Kabuki and Jōruri (puppet theater) dramatist Chikamatsu Monzaemon and Shakespeare. The play, in turn, influenced modern Kabuki. He also did a complete translation of the plays of Shakespeare, written in the old-fashion language of Kabuki.

Kiri hitoha („A császárfalevél”) című darabja Csikamacu Monzaemon és Shakespeare hatását tükrözi, és nagy befolyást gyakorolt a modern kabuki kialakulására.

His modern play, Shinkyoku Urashima, incorporating traditional dance and music, was a popular and critical success. The play was a retelling of a familiar Japanese folk-tale with a Rip Van Winkle-like protagonist, Urashima Tarō.

Közönségsikert aratott nyugati típusú drámája (sokak szerint mesterműve), a Sinkjoku Urasima („Újmódi Urasima”, 1904), amely az egyik legismertebb japán népmesét dolgozza fel

Besides Shakespeare, he also translated a number of other works from English into Japanese, including Sir Walter Scott's The Bride of Lammermoor and Bulwer-Lytton's novel Rienzi, the Last of the Roman Tribunes.

Hatalmas teljesítménye a teljes Shakespeare-életmű lefordítása a klasszikus kabuki veretes nyelvére. Lefordította ezenkívül Walter Scott A lammermoori nász című regényét is.



Az eredeti angol és magyar a teljességében alább:

Tsubouchi Shōyō (坪内 逍遥?, born May 22, 1859 - February 28, 1935) was a Japanese author, critic, playwright, translator, editor, educator, and professor at Waseda University. He was born Tsubouchi Yūzō (坪内 雄蔵), in Gifu prefecture. He also used the pen name Haru no Yaoboro (春 の やおぼろ).

His book of criticism, Shōsetsu Shinzui (The Essence of the Novel), helped free novels and dramas from the low opinion that the Japanese had of such literature. Tsubouchi's writings on realism in literature influenced Masaoka Shiki's ideas about realism in haiku. Tsubouchi's novel, Tōsei Shosei Kishitsu (Portraits of Contemporary Students), was one of the earliest modern novels in Japan.

His Kabuki play Kiri Hitoha (A Paulownia Leaf) was influenced by his studies of both the famous Kabuki and Jōruri (puppet theater) dramatist Chikamatsu Monzaemon and Shakespeare. The play, in turn, influenced modern Kabuki. He also did a complete translation of the plays of Shakespeare, written in the old-fashion language of Kabuki.

His modern play, Shinkyoku Urashima, incorporating traditional dance and music, was a popular and critical success. The play was a retelling of a familiar Japanese folk-tale with a Rip Van Winkle-like protagonist, Urashima Tarō.

Besides Shakespeare, he also translated a number of other works from English into Japanese, including Sir Walter Scott's The Bride of Lammermoor and Bulwer-Lytton's novel Rienzi, the Last of the Roman Tribunes.

Tsubouchi founded and edited the periodical Waseda Bungaku (Waseda Literature), which published from 1891 to 1898. Tsubouchi is also noted for the long running ronsō (literary dispute) that he carried on with Mori Ōgai.

Cuboucsi Sójó (japánul: 坪内 逍遥, Hepburn-átírással: Tsubouchi Shōyō) (1859. május 22. – 1935. február 28.) japán regény- és drámaíró, műfordító, esszéista.

Eredeti neve Cuboucsi Júzó, írói álneve Harunoja Oboro. A Nagoja melletti Óta faluban született, 1883-ban végezte el a Tokiói Császári Egyetemet, és a mai Vaszeda Egyetem elődjének professzora lett.

Esszéi, melyeket Sószecu sinzui („A regény lényege”, 1885–86) című kötetében adott közre, nagy hatással voltak a modern japán regény és dráma fejlődésére (mesterének tekintette Futabatei Simei is), realizmuselmélete pedig Maszaoka Siki újfajta haiku-felfogására is hatott. Tószei soszei kisicu („Mai diákok portréi”, 1885–86) című regénye az első modern japán regények egyike. Filozófiai mélységű realista ábrázolásra buzdította a Meidzsi-kor íróit, arra, hogy „világosan tárják fel az emberi szív legapróbb rezdülését is”, s a viktoriánus regényírókat meg Shakespeare-t állította eléjük példaként.[1]

Kiri hitoha („A császárfalevél”) című darabja Csikamacu Monzaemon és Shakespeare hatását tükrözi, és nagy befolyást gyakorolt a modern kabuki kialakulására. Közönségsikert aratott nyugati típusú drámája (sokak szerint mesterműve), a Sinkjoku Urasima („Újmódi Urasima”, 1904), amely az egyik legismertebb japán népmesét dolgozza fel – Urasima, a halász 300 évet tölt a tengermélyi királynő palotájában, s amikor visszatér a falujába, egy egészen más világot talál.

Hatalmas teljesítménye a teljes Shakespeare-életmű lefordítása a klasszikus kabuki veretes nyelvére. Lefordította ezenkívül Walter Scott A lammermoori nász című regényét is.

Korabeli elismertségére jellemző, hogy 1912-ben elsőként kapta meg az akkoriban alapított legfontosabb irodalmi díjat, a Bungei szensó-t, olyan hírességeket ütve el tőle, mint Nacume Szószeki, Nagai Kafú és Tanizaki Dzsunicsiró.

Peadar vita 2010. október 8., 07:39 (CEST)Válasz

Válasz Peadarnak[szerkesztés]

1. Demonstrálásod közvetlenül a koreai ügy után nyilvánvaló. 2. Rágalmazáson a szerkösszefoglalóidnak ezt a részét értettem: "fordítás", "a magyar nyelvű forrás csak illusztráció". Mindegyik esetben megadtam számos más nyelvű forrást is, egyik sem csak illusztráció, ez becsületsértés, amiért a megfelelő wikifórumon elégtételt és szankciót kérhetnék. 3. Ezek a vitalapokra ömlesztett szövegtestek semmit sem bizonyítanak. Ezerszer előfordul, hogy egy-egy alapmondatot vagy akár bekezdést is citálunk az angol, francia, orosz stb. wikiből, a lényeget azonban több napos munkával magunk adjuk hozzá. Ezeket én nem vagyok hajlandó sem részben, sem pláne egészben fordításnak nevezni. Azt meg hadd tudjam én, hogy pl. egy obskúrus 7. századi japán költőről mely 5, azaz ötmondatnyi tényanyaggal bír a világ (vagy éppen én, ellentétben az enwikivel). Ahol ténylegesen fordítottam szócikket (pl. Misima Jukio, Tanizaki Dzsunicsiró), azt gondosan be is sablonoztam. (A Tranströmerről szólónál a tegnapi Nobel-izgalmak közepette elfeledkeztem erről, mindjárt pótolom.) 4. Mindezekért arra kérlek, távolítsd el a fordítássablont a cikkeimről. Üdvözlettel: – Pagonyfoxhole 2010. október 8., 14:41 (CEST)Válasz