Vita:Csikamacu Monzaemon

Fordítás enwikiből

A szöveg az enwiki fordítása. Nem tudom, miért hisztizel, elég könnyen bizonyítható. Csak kár, hogy a szerző az általa tudottnak állított japánból semmit sem fordít, pedig jó lett volna az eredeti nyelvből fordítani, ha már japán. Más legalább elismerte, hogy valóban enwiki fordítás, de ha neked ez kell, úgy látom lebecsülsz, de nem ismersz még eléggé. Ha önálló munka lenne, nem hasonlítanának úgy egymásra, mint két tojás. Nézzük tételesen, ha neked ez a cirkusz kell, bár te tudod nagyon jól, hogy fordítás. Eddig 5-öt vizsgáltam, de folytathatom tovább is, ha neked nem elég:

• Ótomo no Tabito
• Andrej Andrejevics Voznyeszenszkij‎
• Cuboucsi Sójó‎
• Csúsingura‎
• Csikamacu Monzaemon

Chikamatsu Monzaemon (Japanese: 近松門左衛門; real name Sugimori Nobumori, 杉森信盛, 1653 – 6 January 1725) was a Japanese dramatist of jōruri, the form of puppet theater that later came to be known as bunraku, and the live-actor drama, kabuki. His most notable plays deal with double-suicides of honor bound lovers.

Csikamacu Monzaemon (japánul: 近松門左衛門, Hepburn-átírással: Chikamatsu Monzaemon), valódi nevén Szugimori Nobumori (japánul: 杉森信盛, Hepburn-átírással: Sugimori Nobumori) (1653 – 1725. január 6.), japán drámaíró, bunraku- és kabuki-darabok szerzője. Legtöbb műve úgynevezett páros szerelmi öngyilkosságokról szól.

Biography

Chikamatsu was born "Sugimori Nobumori"[2] to a samurai family. There is disagreement about his birthplace. The most popular theory[3] suggests he was born in Echizen province, but there are other plausible locations, including Hagi, Nagato province. His father, Sugimori Nobuyoshi, served the daimyo Matsudaira in Echizen as a medical doctor. Chikamatsu's younger brother became a medical doctor, and Chikamatsu himself wrote a book on health care.

Élete

Nem tudni pontosan, hol született, Ecsizen tartományt, illetve a Nagato tartománybeli Hagit szokás említeni. Apja, Szugimori Nobujosi az ecsizeni Macudaira daimjó-család orvosa volt. Csikamacu öccse is orvos lett, sőt maga Csikamacu is írt egy gyógyászati értekezést.

In those days, doctors who served the daimyos held samurai status. But Chikamatsu's father lost his office and became a ronin, or masterless samurai. At some point in his teens, between 1664 and 1670, Chikamatsu moved to Kyoto with his father[4] where he served for a few years as an obscure page for a noble family, but other than that, little is known about this period of Chikamatsu's life. He published his first known literary work in this period, a haiku that appeared in 1671.[4] After serving as a page, he next appears in records of the Chikamatsu Temple (long suggested as the origin of his stage name "Chikamatsu") in Ōmi Province, in present-day Shiga Prefecture.

Abban az időben a daimjók orvosai automatikusan megkapták a szamuráj státust, Csikamacu apja azonban utóbb elvesztette hivatalát, és rónin-ná vált. Valamikor 1664 és 1670 között Kiotóba költöztek, itt Csikamacu néhány évig apródként szolgált egy arisztokrata háznál, és ekkoriban tette közzé első művét, egy haikut. A következő feljegyzés az Ómi tartománybeli Csikamacu buddhista templom nyilvántartásában maradt fenn róla,

With the production in 1683 of his puppet play in Kyoto about the Soga brothers, (The Soga Successors or "The Soga Heir"; Yotsugi Soga) Chikamatsu became known as a playwright. The Soga Successors is believed to have been Chikamatsu's first play although sometimes 15 earlier anonymous plays are contended to have been by Chikamatsu as well. Chikamatsu also wrote plays for the kabuki theatre between 1684 and 1695, most of which were intended to be performed by a famous actor of the day, Sakata Tōjūrō (b. 1647, d. 1709).[2] After 1695, and until 1705, Chikamatsu wrote almost exclusively Kabuki plays, and then he abruptly almost completely abandoned that genre. The exact reason is unknown, although speculation is rife: perhaps the puppets were more biddable and controllable than the ambitious kabuki actors, or perhaps Chikamatsu did not feel kabuki worth writing for since Tōjūrō was about to retire, or perhaps the growing popularity of the puppet theater was economically irresistible.

1683 szeptemberében mutatta be a kiotói Udzsiza színház első bábjátékát vagyis bunrakuját A Szoga-utódok címmel, noha egyesek szerint már korábban is írt 15 darabot névtelenül. 1685-től számos kabukidarabot is szerzett, ezekben többnyire a kor híres színésze, I. Szakata Tódzsúró játszotta a főszerepet, 1705-től azonban ismét csak a bábjátékokra koncentrált, talán azért, mert kedvenc színésze visszavonult, vagy mert a városi polgárság körében egyre kedveltebb lett a bunraku. 1695 körül lett Szakata Tódzsúró kabukiszínházának „szerződtetett” darabírója,

In 1705 or 1706,[5] Chikamatsu left Kyoto for Osaka, where the puppet theater was even more popular.[6] Chikamatsu's popularity peaked with his domestic plays of love-suicides, and with the blockbuster success of The Battles of Coxinga in 1715, but thereafter the tastes of patrons turned to more sensational gore fests and otherwise more crude antics; Chikamatsu's plays would fall into disuse, so even the actual music would be lost for many plays. He died January 6, 1725, in either Amagasaki, Hyogo[1] or Osaka.

1705-ben azonban Kiotóból Oszakába költözött, ahol Takemoto Gidajú bábszínháza, a Takemotoza működött. Haláláig ennek a színháznak maradt a szerzője. Legnagyobb sikereit a szerelmi öngyilkosságokról szóló darabokkal, valamint a Kuo-hszing-je csatái című történelmi kalandjátékkal aratta. 1715-től egyre inkább veszített népszerűségéből, még darabjainak zenéi is feledésbe merültek. Valószínűleg Oszakában halt meg 1725. január 6-án.

Currently, 130 plays have been verified to have been authored by Chikamatsu, with another 15 plays (mostly early Kubuki works) suspected to also have been penned by him.

Bizonyíthatóan 130 darabot írt, és még 15-öt tulajdonítanak neki.

he is "widely regarded as the greatest Japanese dramatist.

Ma a legnagyobb japán drámaírónak tekintik,

Major works

• The Soga Successors or "The Soga Heir" (Yotsugi Soga) (1683)
• Kagekiyo Victorious (Shusse kagekiyo 出世景清) (1685)
• The Love Suicides at Sonezaki (Sonezaki no shinjū 曾根崎心中) (1703)
• The Night Song of Yosaku from Tamba (Tamba Yosaku machiyo no komurobushi 丹波与作待夜のこむろぶし)
• The Courier for Hell (Meido no hikyaku 冥途の飛脚) (1711)
• The Battles of Coxinga (Kokusen'ya kassen 国性爺合戦) (1715)
• The Uprooted Pine (Nebiki no Kadomatsu) (1718)
• The Love Suicides at Amijima (Shinjūten no Amijima 心中天網島) (1720)
• The Woman-Killer and the Hell of Oil (Onnagoroshi abura no jigoku 女殺油地獄) (1721)

• Jocugi Szoga („A Szoga-utódok”) (1683)
• Sussze kagekijo („A diadalmas Kagekijo”) (1685)
• Szonezaki sindzsú („Szerelmi öngyilkosság Szonezakinál”) (1703)
• Meido no hikjaku („A pokol futára”) (1711)
• Kokuszenja kasszen („Kuo-hszing-je csatái”) (1715)
• Nebiki no kadomacu („A kidöntött fenyő”) (1718)
• Sindzsúten no Amidzsima („Szerelmi öngyilkosság Amidzsimán”) (1720)

Kabuki

• The Courtesan on Buddha Plain[1] (Keisei hotoke no hara けいせい仏の原) (1699)

Kabukidarabok

• Keiszei hotoke no hara („A Buddha-mező kurtizánja”) (1699)

A két eredeti szöveg:

Chikamatsu Monzaemon (Japanese: 近松門左衛門; real name Sugimori Nobumori, 杉森信盛, 1653 – 6 January 1725) was a Japanese dramatist of jōruri, the form of puppet theater that later came to be known as bunraku, and the live-actor drama, kabuki. Encyclopædia Britannica writes that he is "widely regarded as the greatest Japanese dramatist."[1] His most notable plays deal with double-suicides of honor bound lovers.

Biography

Chikamatsu was born "Sugimori Nobumori"[2] to a samurai family. There is disagreement about his birthplace. The most popular theory[3] suggests he was born in Echizen province, but there are other plausible locations, including Hagi, Nagato province. His father, Sugimori Nobuyoshi, served the daimyo Matsudaira in Echizen as a medical doctor. Chikamatsu's younger brother became a medical doctor, and Chikamatsu himself wrote a book on health care. Tomb of Chikamatsu at Kousai Temple

In those days, doctors who served the daimyos held samurai status. But Chikamatsu's father lost his office and became a ronin, or masterless samurai. At some point in his teens, between 1664 and 1670, Chikamatsu moved to Kyoto with his father[4] where he served for a few years as an obscure page for a noble family, but other than that, little is known about this period of Chikamatsu's life. He published his first known literary work in this period, a haiku that appeared in 1671.[4] After serving as a page, he next appears in records of the Chikamatsu Temple (long suggested as the origin of his stage name "Chikamatsu") in Ōmi Province, in present-day Shiga Prefecture.

With the production in 1683 of his puppet play in Kyoto about the Soga brothers, (The Soga Successors or "The Soga Heir"; Yotsugi Soga) Chikamatsu became known as a playwright. The Soga Successors is believed to have been Chikamatsu's first play although sometimes 15 earlier anonymous plays are contended to have been by Chikamatsu as well. Chikamatsu also wrote plays for the kabuki theatre between 1684 and 1695, most of which were intended to be performed by a famous actor of the day, Sakata Tōjūrō (b. 1647, d. 1709).[2] After 1695, and until 1705, Chikamatsu wrote almost exclusively Kabuki plays, and then he abruptly almost completely abandoned that genre. The exact reason is unknown, although speculation is rife: perhaps the puppets were more biddable and controllable than the ambitious kabuki actors, or perhaps Chikamatsu did not feel kabuki worth writing for since Tōjūrō was about to retire, or perhaps the growing popularity of the puppet theater was economically irresistible.

In 1705, Chikamatsu became a "Staff Playwright" as announced by early editions of The Mirror of Craftsmen of the Emperor Yōmei. In 1705 or 1706,[5] Chikamatsu left Kyoto for Osaka, where the puppet theater was even more popular.[6] Chikamatsu's popularity peaked with his domestic plays of love-suicides, and with the blockbuster success of The Battles of Coxinga in 1715, but thereafter the tastes of patrons turned to more sensational gore fests and otherwise more crude antics; Chikamatsu's plays would fall into disuse, so even the actual music would be lost for many plays. He died January 6, 1725, in either Amagasaki, Hyogo[1] or Osaka.

Chikamatsu was the first known Japanese playwright who did not act in the pieces he wrote.[citation needed] Currently, 130 plays have been verified to have been authored by Chikamatsu, with another 15 plays (mostly early Kubuki works) suspected to also have been penned by him.

Major works

• The Soga Successors or "The Soga Heir" (Yotsugi Soga) (1683)
• Kagekiyo Victorious (Shusse kagekiyo 出世景清) (1685)
• The Love Suicides at Sonezaki (Sonezaki no shinjū 曾根崎心中) (1703)
• The Night Song of Yosaku from Tamba (Tamba Yosaku machiyo no komurobushi 丹波与作待夜のこむろぶし)
• The Courier for Hell (Meido no hikyaku 冥途の飛脚) (1711)
• The Battles of Coxinga (Kokusen'ya kassen 国性爺合戦) (1715)
• The Uprooted Pine (Nebiki no Kadomatsu) (1718)
• The Love Suicides at Amijima (Shinjūten no Amijima 心中天網島) (1720)
• The Woman-Killer and the Hell of Oil (Onnagoroshi abura no jigoku 女殺油地獄) (1721)

Kabuki

• The Courtesan on Buddha Plain[1] (Keisei hotoke no hara けいせい仏の原) (1699)

Critical work

• Naniwa miyage (1738; written by a friend & preserves a number of statements by Chikamatsu on the art of the puppet theater)

Quotes

• "Art is something that lies in the slender margin between the real and the unreal." -Naniwa miyage[1]

References in Popular Culture

• In the fictional world of Naruto, the first ninja puppeteer is named Chikamatsu Monzaemon, a reference to Chikamatsu's puppet plays.
• A Digimon is named Monzaemon, who is known as the puppet Digimon, in the anime series Digimon.
• Masahiro Shinoda's celebrated 1969 film, Shinjû: Ten no amijima (billed in English as Double Suicide) employs cinematic techniques based on Bunraku conventions and takes its basis in a Chikamatsu play.

Csikamacu Monzaemon (japánul: 近松門左衛門, Hepburn-átírással: Chikamatsu Monzaemon), valódi nevén Szugimori Nobumori (japánul: 杉森信盛, Hepburn-átírással: Sugimori Nobumori) (1653 – 1725. január 6.), japán drámaíró, bunraku- és kabuki-darabok szerzője. Legtöbb műve úgynevezett páros szerelmi öngyilkosságokról szól.

Élete

Nem tudni pontosan, hol született, Ecsizen tartományt, illetve a Nagato tartománybeli Hagit szokás említeni. Apja, Szugimori Nobujosi az ecsizeni Macudaira daimjó-család orvosa volt. Csikamacu öccse is orvos lett, sőt maga Csikamacu is írt egy gyógyászati értekezést.

Abban az időben a daimjók orvosai automatikusan megkapták a szamuráj státust, Csikamacu apja azonban utóbb elvesztette hivatalát, és rónin-ná vált. Valamikor 1664 és 1670 között Kiotóba költöztek, itt Csikamacu néhány évig apródként szolgált egy arisztokrata háznál, és ekkoriban tette közzé első művét, egy haikut. A következő feljegyzés az Ómi tartománybeli Csikamacu buddhista templom nyilvántartásában maradt fenn róla, ahol hosszabb ideig tartózkodott lelkigyakorlaton, bizonyára innen vette írói álnevét is. (A Monzaemont pedig állítólag onnan, hogy egyik korai bábjátékában Fudzsicubo, a Gendzsi szerelmei egyik női főszereplője előbújt a lilaakác-virágok közül, majd nyomban kígyóvá változott, mire az elbűvölt nézők kiabálni kezdtek: „Monzaemon! Monzaemon! Monzaemon!”)

1683 szeptemberében mutatta be a kiotói Udzsiza színház első bábjátékát vagyis bunrakuját A Szoga-utódok címmel, noha egyesek szerint már korábban is írt 15 darabot névtelenül. 1685-től számos kabukidarabot is szerzett, ezekben többnyire a kor híres színésze, I. Szakata Tódzsúró játszotta a főszerepet, 1705-től azonban ismét csak a bábjátékokra koncentrált, talán azért, mert kedvenc színésze visszavonult, vagy mert a városi polgárság körében egyre kedveltebb lett a bunraku. 1695 körül lett Szakata Tódzsúró kabukiszínházának „szerződtetett” darabírója, 1705-ben azonban Kiotóból Oszakába költözött, ahol Takemoto Gidajú bábszínháza, a Takemotoza működött. Haláláig ennek a színháznak maradt a szerzője. Legnagyobb sikereit a szerelmi öngyilkosságokról szóló darabokkal, valamint a Kuo-hszing-je csatái című történelmi kalandjátékkal aratta. 1715-től egyre inkább veszített népszerűségéből, még darabjainak zenéi is feledésbe merültek. Valószínűleg Oszakában halt meg 1725. január 6-án. Bizonyíthatóan 130 darabot írt, és még 15-öt tulajdonítanak neki. Ma a legnagyobb japán drámaírónak tekintik, és – nem csak Romeo és Júlia-szerű cselekményei miatt – gyakran Shakespeare-hez hasonlítják.

Fő művei Bunrakudarabok

A szerző dolga az volt, hogy szövegkönyvet írjon a kántálónak, aki azt egyedül, samiszen (lant) zenekísérettel adta elő. Az anyag teljes cselekményt tartalmazott színleírásokkal, színpadi utasításokkal, vagyis szinte regényként is lehetett olvasni. Csikamacu korai darabjai a háborús krónikákból merítették anyagukat, A Szoga-utódok-ban például két fivér próbálja megbosszulni uraik, a Szoga testvérek halálát. Ami új motívum a régi történetben, az a Szogák kurtizán szerelmeseinek útja a meggyilkoltak anyjához: a micsijuki, a „költői út” a prostituáltak szánni való sorsát, valamint a tragikusan megszakított szerelmet példázza. Hasonló témákat boncolgat A diadalmas Kagekijo is. Ezek, a Kuo-hszing-je csatái-val együtt, az úgynevezett dzsidaimono (történelmi darabok) alműfajt képviselik.

Egészen új, a korabeli városi polgárság életéből vett tematikát vezetnek be szevamono-darabjai, elsősorban a páros szerelmi öngyilkosságokról szólók, elsőül a Szerelmi öngyilkosság Szonezakinál, amelyben Tokubei, a boltos és Ohacu, a prostituált, nem tudván választani a társadalmi előírások parancsa (giri) és a szívük szava (nindzsó) között, menekülésképpen eldobják maguktól az életet. A darab akkora sikert aratott, hogy Csikamacu még 11 hasonló témájút írt. Népszerűségükre mi sem jellemzőbb, mint hogy a városokban ugrásszerűen megnőtt a szerelmi öngyilkosságok száma, és a sógunátus kénytelen volt bűnténnyé nyilvánítani az ilyen előkészületeket.

• Jocugi Szoga („A Szoga-utódok”) (1683)
• Sussze kagekijo („A diadalmas Kagekijo”) (1685)
• Szonezaki sindzsú („Szerelmi öngyilkosság Szonezakinál”) (1703)
• Meido no hikjaku („A pokol futára”) (1711)
• Kokuszenja kasszen („Kuo-hszing-je csatái”) (1715)
• Nebiki no kadomacu („A kidöntött fenyő”) (1718)
• Sindzsúten no Amidzsima („Szerelmi öngyilkosság Amidzsimán”) (1720)

Kabukidarabok

Legtöbb sikeres bunrakuját kabukiszínpadon is előadták, kifejezetten kabukidarabnak szánt művei közül kevés maradt fenn.

• Keiszei hotoke no hara („A Buddha-mező kurtizánja”) (1699)

Peadar ^vita 2010. október 8., 07:37 (CEST)

Válasz Peadarnak

1. Demonstrálásod közvetlenül a koreai ügy után nyilvánvaló. 2. Rágalmazáson a szerkösszefoglalóidnak ezt a részét értettem: "fordítás", "a magyar nyelvű forrás csak illusztráció". Mindegyik esetben megadtam számos más nyelvű forrást is, egyik sem csak illusztráció, ez becsületsértés, amiért a megfelelő wikifórumon elégtételt és szankciót kérhetnék. 3. Ezek a vitalapokra ömlesztett szövegtestek semmit sem bizonyítanak. Ezerszer előfordul, hogy egy-egy alapmondatot vagy akár bekezdést is citálunk az angol, francia, orosz stb. wikiből, a lényeget azonban több napos munkával magunk adjuk hozzá. Ezeket én nem vagyok hajlandó sem részben, sem pláne egészben fordításnak nevezni. Azt meg hadd tudjam én, hogy pl. egy obskúrus 7. századi japán költőről mely 5, azaz ötmondatnyi tényanyaggal bír a világ (vagy éppen én, ellentétben az enwikivel). Ahol ténylegesen fordítottam szócikket (pl. Misima Jukio, Tanizaki Dzsunicsiró), azt gondosan be is sablonoztam. (A Tranströmerről szólónál a tegnapi Nobel-izgalmak közepette elfeledkeztem erről, mindjárt pótolom.) 4. Mindezekért arra kérlek, távolítsd el a fordítássablont a cikkeimről. Üdvözlettel: – Pagony^foxhole 2010. október 8., 14:40 (CEST)