Vinkovce
| Vinkovce | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Horvátország |
||
| Megye | Vukovár-Szerém | ||
| Rang | város | ||
| Polgármester | Mladen Karlić (HDZ) | ||
| Irányítószám | 32100 | ||
| Körzethívószám | (+385) 032 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 35 912 fő (2001) +/- | ||
| Népsűrűség | 383 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 78 m | ||
| Terület | 94 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Vinkovce
Pozíció Horvátország térképén
|
|||
| é. sz. 45° 17′ 25″, k. h. 18° 48′ 19″ | |||
| Vinkovce weboldala | |||
Vinkovce (horvátul Vinkovci) város Horvátországban Vukovár-Szerém megyében.
Tartalomjegyzék |
Fekvése[szerkesztés]
A város a Bosut (Báza) folyó két partján, a szlavóniai síkságon fekszik.
Története[szerkesztés]
Területe már a történelem előtti időkben lakott volt. Az újkőkorban a sopoti és starčevaci kultúra, később a bádeni és vučedoli kultúra, a bronzkorban a vinkovci és vatini kultúra népe lakta. A vaskorból a kelta törzsek nyomai maradtak fenn. A római korban Cibalia nevű város állt itt, melynek a valamikori falain belüli területrészen épült fel a mai belváros. A római város fejlett út- és csatornahálózattal rendelkezett. Két római császár is született itt, Valens és I. Valentinianus. A 3. században a város püspökség székhelye lett, itt élt Szent Eusebius és Szent Polion. A középkori város neve temploma védőszentje alapján Sveti Ilija (Szent Illés) volt. Ez a templom a Meraja városrészen épült. A 14. században mellé épült a gótikus templom, mellette piactér volt, amiről a török források is megemlékeznek. A középkor végén a horvát lakosság a Vinkovci névvel cserélte ezt fel. A török uralom után a város a Habsburg Birodalom vinkovcei határőrkerületének katonai központja volt. Fejlődésnek indult. Ebben az időben létesültek mai barokk emeletes épületei és a Nepomuki Szent Jánosnak szentelt plébániatemplom is, mely ma Szent Eusebius keresztény vértanú tiszteletére van szentelve. Az első iskola 1762-ben nyílt meg. Az 1868-as magyar–horvát kiegyezés értelmében a Horvátország és Szlavónia, valamint a volt horvát és szlovén katonai határőrvidék egyesítésével a magyar korona részeként (perszonálunióban) létrehozott Horvát-Szlavónország politikailag egységes területének települése lett. Ebben az évtizedekben lett a város jelentős vasúti csomóponttá. Az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlásáig Szerém vármegye Vinkovcei-járásának székhelye volt. 1919-től 1941-ig az első Jugoszlávia része, 1941 és 1945 között a fasiszta Független Horvátországhoz, majd 1945-től 1991-ig a második Jugoszláviához tartozott. Az 1991-től 1995-ig a Jugoszlávia (szerbek–montenegróiak) elleni honvédő–függetlenségi háború időszakában, a közeli Vukovárért folytatott harcokban (1991. augusztus–november) a várost is háborús károk érték.
Népesség[szerkesztés]
A délszláv háborúk előtt (1991) Vinkovce községnek (járás) 98,484 lakosa volt:
- horvátok – 78.313
- szerbek – 13.170
- magyarok – 1.644
- bosnyákok – 342
- ruszinok – 209
- jugoszlávok és egyéb – 4.806
A legutóbbi népszámlálás adatai szerint (2001) a városnak 35.912 lakosa van. A horvátok vannak többségben (89%), de jelentős a szerbek arányak is (7%). Egyéb nemzetiségek: magyarok (0.6%), romák (0.3%), ruszinok (0.2%).
Látnivalók[szerkesztés]
- Vinkovcei ősz nevű népi fesztivál
- Művészeti fesztivál
- Városi múzeum
- Városi galéria
Gazdaság[szerkesztés]
Fejlett építő- és textilipara van.
Híres emberek[szerkesztés]
- Flavius Valens, római császár
- I. Valentinianus, római császár
- Eusebius és Polion, Szent – keresztény mártírok
- Džakula, Franjo, költő
- Ivakić, Joza, író
- Kovačić,Vladimir, író
- Kozarac, Ivan, író
- Kozarac, Josip, író
- Nuhanović, Gordan, író
- Šišić, Ferdo (SiSic, Ferdinand Maximilian von) történész
- Šokčevic, Josip, horvát bán
- Szabó István, újságíró
- Slavko, Kopač, festő
- Radauš, Vanja, szobrász
- Relković, Matija Antun, író
- Runjani, Josip, katonatiszt, zeneszerző – a horvát himnusz szerzője
