Vilmos albán herceg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Vilmos albán király
Wilhelm zu Wied 1912 a.jpg

Albánia királya
Uralkodási ideje
1914. március 7. – 1914. szeptember 3..
Elődje I. Ottó
Utódja Esat Toptani
Életrajzi adatok
Teljes neve Wilhelm zu Wied
Született 1876. április 20.
 Német Birodalom Neuwied
Elhunyt 1945. április 18. (68 évesen)
 Románia Predeál

I. Vilmos, polgári nevén Wilhelm zu Wied herceg (Neuwied, Németország, 1876. április 20.Predeál, Románia, 1945. április 18.) eredetileg német katonatiszt, 1914-ben hat hónapon keresztül a független Albánia első királya.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ősi protestáns német főnemesi család sarjaként, Wied ötödik hercege, Wilhelm zu Wied és Hollandiai Margit hercegnő harmadik gyermekeként született. Katonai pályára lépve a német hadseregben szolgált lovaskapitányi rangban. 1906. november 30-án kötött házasságot Sophie von Schönburg-Waldenburg hercegnővel; két fiúgyerekük született.

Az első és a második Balkán-háborút lezáró londoni egyezmény aláírásával a nagyhatalmak 1913 júliusában elismerték Albánia függetlenségét, és államformáját nemzetközi protektorátus alatt álló alkotmányos monarchiaként határozták meg. Az albánok először annak az Aubrey Herbertnek, brit alsóházi képviselőnek ajánlották fel az albán koronát, aki a londoni egyezmény előkészítésekor szenvedélyesen érvelt Albánia függetlensége mellett. Herbert visszautasította a felkérést, így a nagyhatalmak által Vlorában felállított nemzetközi ellenőrző bizottság királynak alkalmas személy után nézett.

Választásuk végül a Monarchia által is támogatott, harmincnyolc éves Wied hercegre esett. Úgy gondolták, hogy az Albániában lévő felekezetek egyikéhez sem tartozó protestáns herceget az albán közvélemény könnyebben elfogadja. II. Vilmos német császár nem lelkesedett a tervért, de a herceg is hezitált, mielőtt elfogadta volna a felkérést. Elhatározásában segítette az a nagyhatalmi döntés, mely szerint az új albán kormány finanszírozására 75 millió frank kölcsönt ajánlottak fel. 1914. február 21-én tizennyolc tagú albán küldöttség érkezett a rajna–pfalzi Neuwiedbe, és ünnepélyes keretek között felajánlották neki az albán koronát, amelyet végül elfogadott.

I. Vilmos 1914. március 7-én érkezett hajóval Durrësba és elfoglalta a trónt. A nemzetközi közvélemény mint Albánia hercegét ismerte el, az albánok viszont királyukként (Vilhelm I, mbret Vilhelm cu Vid) tisztelték. Hamar kiderült azonban, hogy alkalmatlan a feladatra, Albánia bonyolult ügyeiben és diplomáciai kérdésekben is járatlan volt. Az 1914. március 15-én általa kinevezett, Turhan Përmeti vezette kormány irányítása mellett figyelembe kellett vennie az országban maradó nemzetközi bizottság és a külföldi tanácsadók véleményét is. Az ország bel- és külpolitikai helyzete ráadásul kaotikus volt. Az albán bégek egymás ellen csatároztak, a parasztság nyomorúságos körülmények között élt, és még a mérsékeltebb társadalmi és vallási reformok bevezetése ellen is fellázadt.

A kormány erős embere, a bel- és hadügyminiszteri posztot is betöltő Esat Toptani – szembesülvén Vilmos alkalmatlanságával – májusban kivált a kabinetből, és ellenállást szervezett. A görögök és a szerbek fegyveres határinzultusokat követtek el, az olaszok Toptani ellenállását támogatták, a montenegróiak pedig az észak-albániai gegeket buzdították felkelésre. Emellett I. Vilmos morálisan sem állt a helyzet magaslatán: az ország nyomorúságos helyzetével keveset törődve Durrësban fényűző emeletes palotát rendeztetett be saját használatára.

1914 nyarára az általános elégedetlenség felkeléshez vezetett és Vilmos hatalma visszaszorult Durrës és Vlora környékére. Miután elveszítette a Habsburg-kormányzat és az albán vezetők nagy részének bizalmát, hat hónapi uralkodás után, 1914. szeptember 3-án elhagyta az országot, jóllehet, az Albániában még sokáig uralkodó zűrzavaros helyzet miatt trónfosztását csak 1925. január 31-én mondták ki.

Az első világháborút a német hadseregben harcolta végig 1918. áprilisi leszereléséig, majd a háborút lezáró párizsi békekonferencia alkalmával minden követ megmozgatott, hogy visszaszerezze az albán trónt. A nagyhatalmak azonban legkevésbé egy német származású embert akartak az albán trónon látni, és követeléseit visszautasították. Ettől függetlenül 1925-ös trónfosztásáig az albán Legfelsőbb Tanács egyes tagjai és ügyvezető államfők I. Vilmos régensének titulálták magukat (például Xhafer Ypi, Idhomene Kosturi).

I. Vilmos 1925-ben Romániába, a Sinaiához közeli Predeálba telepedett, és itt is halt meg húsz évvel később.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]