Viktor Lvovics Korcsnoj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Viktor Korcsnoj szócikkből átirányítva)
Viktor Korcsnoj ÉLŐ-pontszáma 2000 januárjától 2006 áprilisáig, a FIDE-ranglista alapján.

Viktor Lvovics Korcsnoj, írják még Korchnoy, Kortchnoy, Kortschnoj változatokban (oroszul Виктор Львович Корчной; 1931. március 23. –) orosz (szovjet), később svájci sakknagymester.

Leningrádban (jelenleg Szentpétervár) élt, politikai okokból emigrált (1976-ban egy verseny után Hollandiában) maradt, később Svájcban telepedett le. Jelenleg ő a legidősebb aktív sakknagymester. Hétszer képviselte a Szovjetuniót sakkolimpián. Hatszor sakkolimpia-győztes a szovjet csapattal. Kétszer nyerte meg a világbajnoki zónaközi döntőt, és ötszörös Európa-bajnok. 1974-ben egy világbajnok-jelölti páros mérkőzésen vereséget szenvedett Anatolij Karpovtól, aki később Robert Fischer visszalépésével világbajnok lett. 1978-ban és 1981-ben világbajnoki páros mérkőzésen maradt alul Karpovval szemben.

A védekezés nagy mesterének tartják, de Tigran Petroszjan még őt is túlszárnyalta. Mind a mai napig szellemi frissességnek örvend, játszmáiban még manapság is előfordul a fiatalos agresszió a remek defenzív készségek mellett. Erős dohányos, de ez nem kezdte ki egészségét.

A korai évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korcsnoj történelemből a Leningrádi Egyetemen szerzett diplomát. Édesapjától tanult meg sakkozni, hétéves korában. 1943-ban belépett a Leningrádi Úttörők Palotája sakk-klubjába. Oktatói voltak Abram Model, Andrej Batujev és Vlagyimir Zak. 1947-ben megnyerte a Szovjetunió serdülő-bajnokságát, 1951-ben pedig megszerezte a mesteri címet. Egy év múltán első alkalommal beverekedte magát a Szovjet Sakkbajnokságra, melyet élete során négyszer nyert meg (1960, 1962, 1964, 1970). A FIDE nemzetközi mesteri címet 1954-ben kapta, nagymester 1956-ban lett.

A kiforrott sakkozó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korcsnoj játékstílusa elsősorban az agresszív ellentámadásokra épít, de a bonyolult védekezőharcokban is magas színvonalon küzd. Korán felkeltette a figyelmet éles játszmáival, melyekkel a legendás támadójátékos Mihails Tāls elismerését is kivívta, a két különböző szellemű játékos nagyszerű partikat váltott egymással. Fénykorában az egész világot végigverte, nem volt kivétel. Mihails Tāls, Borisz Szpasszkij, Mihail Botvinnik, Robert Fischer mindnyájan veszítettek ellene játszmát. Korcsnoj végül elérte a világbajnok-jelölti döntőt, amely döntő győztese játszhatott aztán Fischerrel az 1975-re kiírt világbajnoki döntő páros mérkőzésein. Ellenfele Anatolij Karpov volt, egy régi jó barát, akivel pár hónappal a megmérettetés előtt még felkészülési partikat váltott. Karpov volt akkoriban a szovjet sakkiskola nagy reménysége. Az 1974-ben, Moszkvában megrendezett világbajnoki döntő páros mérkőzést Anatolij Karpov nyerte, és így világbajnok lett (Robert Fischer visszalépett).

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]