Viktor Ivanovics Baloha

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Viktor Ivanovics Baloha
Viktor Baloha 2012-ben
Viktor Baloha 2012-ben
Született1963. június 15. (60 éves)
Dávidfalva (Zavidovo)
Állampolgársága
Nemzetiségeukrán
GyermekeiAndrij Viktorovics Baloha
Foglalkozásapolitikus
Tisztsége
  • mayor of Mukachevo (1998. április 10. – 1999. május 5.)
  • Governor of Zakarpattia Oblast (1999. május 5. – 2001. június 1.)
  • ukrán parlamenti képviselő (2002. május 14. – 2005. szeptember 8.)
  • Governor of Zakarpattia Oblast (2005. február 4. – 2005. szeptember 27.)
  • Minister of Emergencies of Ukraine (2005. szeptember 27. – 2006. október 5.)
  • Head of the Secretariat of the President of Ukraine (2006. szeptember 15. – 2009. május 19.)
  • Minister of Emergencies of Ukraine (2010. november 12. – 2012. november 20.)
  • ukrán parlamenti képviselő (2012. december 12. – 2014. november 27.)
  • ukrán parlamenti képviselő (2014. november 27. – 2019. augusztus 29.)
  • ukrán parlamenti képviselő (2019. augusztus 29. – )
IskoláiLvivi Kereskedelmi és Közgazdasági Egyetem
Kitüntetései
Viktor Ivanovics Baloha aláírása
Viktor Ivanovics Baloha aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Viktor Ivanovics Baloha témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Viktor Ivanovics Baloha (ukránul: Віктор Іванович Балога; Dávidfalva, 1963. június 15. –) ukrán (ruszin) üzletember és politikus. 1998–1999-ben Munkács polgármestere, 1999–2001 között, valamint 2005-ben a kárpátaljai területi adminisztráció elnöke, 2002–2005 között parlamenti képviselő, 2007 szeptemberétől 2009 májusáig az ukrán Elnöki Titkárság vezetője volt. 2010. november 12-étől a rendkívüli helyzetek minisztere az ukrán kormányban, mely posztot 2005–2006-ban is betöltötte. Az Egységes Közép párt elnöke. Támogatja a ruszin nemzetiség és a ruszin nyelv hivatalos elismerését Ukrajnában.

Élete[szerkesztés]

Kárpátalja Munkácsi járásához tartozó Dávidfalván (Zavidovo) született. Apja Ivan Pavlovics Baloha, anyja Marija Vaszilivna Baloha. Szülőfalujában járt nyolcosztályos általános iskolába, melyet 1978-ban fejezett be. 1978–1980 között az Ilosvai járásban található Hátmeg (Zahattya) középiskolájában tanult. 1984-ben fejezte be a Lvivi Kereskedelmi és Gazdasági Főiskolát. A tanulmányait követően, 1984 júliusa és 1985 novembere között katonai szolgálatot teljesített a Szovjet Hadseregben.

Szakmai pályafutása[szerkesztés]

1986–1987 között a mezőkaszonyi mezőgazdasági szövetkezetben áruszakértő, majd elnökhelyettes volt. 1987-től 1992-ig Munkács fogyasztási és szolgáltató szövetkezetében dolgozott fő áruszakértőként. A Szovjetunió felbomlása után vállalkozóként tevékenykedett, 1992-től 1997-ig a Rej-prominy, majd 1998-ig a Barva Kft. igazgatója volt.

Politikai karrierje[szerkesztés]

Politikai karrierje 1997-ben kezdődött, amikor belépett az Ukrán Egyesített Szociáldemokrata Pártba (SZDPUo). Az 1998-as parlamenti és helyhatósági választások idején az SZDPUo kárpátaljai választási stábját irányította. Az 1998. áprilisi választásokon Munkács polgármesterévé választották, majd 1999 májusában Ukrajna elnöke a Kárpátaljai Területi Állami Közigazgatási Hivatal (területi adminisztráció) elnökévé nevezte ki.

2000-ben megromlott a kapcsolata az egyesített szociáldemokratákkal, illetve a párt mögött álló üzleti körökkel (Viktor Medvedcsukkal és Hrihorij Szurkisszal). Még abban az évben kilépett az SZDPUo-ból is. Ezt követően a területi adminisztráció élén a Kárpátalján erős gazdasági pozíciókat szerzett egyesített szociáldemokraták kiszorítására törekedett. Ebben támogatásra talált Leonyid Kucsma, akkori elnökében, valamint Viktor Juscsenko miniszterelnökben. Ebben az időszakban kezdett szorosabbá válni Baloha és a Mi Ukrajnánk, valamint Juscsenko kapcsolata.

2001 júniusában Viktor Medvedcsuk, az SZDPUo elnöke, az Elnöki Titkárság akkori vezetője közbenjárására Leonyid Kucsma elnök felmentette a területi adminisztráció elnöki posztjáról. A 2000-től leváltásáig tartó időszakot az SZDPUo-hoz tartozó első helyettesével, Ivan Rizakkal való állandósult konfliktusok jellemezték. Balohát Hennagyij Moszkal követte a kárpátaljai területi adminisztráció elnöki posztján.

A 2002-es parlamenti választások idején már Viktor Juscsenko szövetségeseként a Mi Ukrajnánk kárpátaljai területi stábját vezette. A 2002. márciusi választásokon a Munkács központú 71. sz. egyéni választókerületből parlamenti képviselővé választották. A Legfelsőbb Tanácsban a Mi Ukrajnánk frakciójához csatlakozott, tagja volt a parlamenti gazdasági bizottságának.

Az ukrajnai narancssárga forradalmat követően politikai befolyása tovább nőtt. 2005 februárjában Ivan Rizakot váltotta a Kárpátaljai Területi Állami Közigazgatási Hivatal élén, majd 2005. szeptember 27-én Jurij Jehanurov kormányában a rendkívüli helyzetek miniszterévé nevezték ki. Ezt a posztot később, a Jehanurovot követő Viktor Janukovics kormányában is megőrizte. 2006. szeptember 15-én az Elnöki Titkárság vezetőjévé nevezték ki. Posztjáról saját kérésére mentették fel 2009. május 19-én. Lemondását azzal indokolta, hogy nem értett egyet Viktor Juscsenko újbóli indulásával a 2010-es elnökválasztáson, valamint, hogy javaslatait rendre figyelmen kívül hagyták az elnöki apparátusban.

2008. január 8-án kilépett Juscsenko pártjából, a Mi Ukrajnánk-Nemzeti Önvédelem (NUNSZ) pártszövetségből. 2008 júniusában tagja lett az Egységes Közép pártnak, júliusban bekerült a párt elnökségébe, majd 2010 augusztusában a párt elnökévé választották. 2010-től képviselőként tagja a Kárpátaljai Területi Tanácsnak is.

Viktor Janukovics elnök 2010. november 1-jén Mikola Azarov kormányába a rendkívüli helyzetek miniszterévé nevezte ki.[2]

A 2012. október 28-i ukrajnai parlamenti választáson a kárpátaljai 69-es egyéni választókerületben az Egységes Közép párt jelöltjeként indult képviselőjelöltként,[3] a szavazatok 52,17%-kával bejutott a parlamentbe.[4] A parlamentben az európai integrációs bizottság tagja.

A 2019-es ukrajnai parlamenti választáson a 69-es egyéni választókerületből az Egységes Közép párt jelöltjeként szerzett mandátumot a szavazatok 35%-ának megszerzésével.[5]

Magánélete[szerkesztés]

Nős. Három gyermeke – két fia és egy lánya – van.

Balohának két fiatalabb testvére van: Ivan (sz. 1966) vállalkozó és politikus, aki a kárpátaljai területi politikai életben játszik szerepet, Pavlo (sz. 1977) jogász végzettségű, vállalkozóként tevékenykedik.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ https://mukachevo-rada.gov.ua/pro-misto/pochesni-gromadyani
  2. ↑ Ukrajna elnökének 1021/2010 sz. rendelete Viktor Baloha rendkívüli helyzetek miniszterévé történő kinevezéséről (ukránul)
  3. ↑ Viktor Baloha az ukrán Központi Választási Bizottság (CVK) 2012-es parlamenti választásra regisztrált jelöltjeinek listáján (ukránul). [2014. december 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. október 6.)
  4. ↑ A 69. sz. egyéni választókerület eredményei az ukrán Központi Választási Bizottság (CVK) honlapján (ukránul). [2013. október 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 3.)
  5. ↑ Офіційний портал Верховної Ради України. itd.rada.gov.ua. [2019. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. március 10.)

Források[szerkesztés]

Балога Виктор Иванович. LB.ua. (Hozzáférés: 2020. március 10.)

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Viktor_Ivanovics_Baloha&oldid=25535037”