Viktor Anatoljevics But

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Viktor But (2010)

Viktor Anatoljevics But (oroszul: Виктор Анатольевич Бут, Dusanbe, 1967. január 13. –) a „halál kalmára” néven is ismert korábbi orosz KGB őrnagy és fegyverkereskedő.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

But-ról a katonai szolgálata előtti időkből keveset lehet tudni. A hivatalos útlevele szerint Dusanbéban (Tádzsikisztán) született. Katonai kiképzése után állítólag navigátorként dolgozott egy orosz katonai bázison, Vicebszkben. 1991-ben diplomázott a moszkvai Katonai Főiskolán.

6 nyelven beszél folyékonyan, többek közt oroszul, angolul, portugálul, üzbégül, franciául. Ezután fordító lett Angolában. Ezt követően elindította a Transavia Export Cargo vállalatot, ami belgiumi katonákat segített, és erről a vállalatról is állítják többek között, hogy fegyverkereskedésre használta.

1995-ben But megalapította a Trans Aviation Network Groupot a belgiumi Oostende nevű városban. A vállalat fegyvereket kézbesített Afganisztán iszlám Statéjának, de ez a kapcsolat véget ért, az ottani kormány kiűzetése miatt. 1995 májusában az afgán kormánynak való szállítmányai közül az egyiket elfogta a Taliban. 1995 augusztusában ennek a szállítmánynak a legénysége elszökött (vagy kiutasították) Afganisztánból. Ezt követően több. új vevőre tett szert. Ebben az időben nagy mértékben meggazdagodott, több házat, és luxusautót is vásárolt. De 1997-ben az újságtudósítások felfedték a gyanús üzletét miközben arra ösztönözték a belgiumi hatóságokat, hogy nyomozzanak.

But szinte minden fegyveres csoportot kiszolgált, aki tudott fizetni neki. rengeteg vállalatot alapított, és ezeket ráadásul különféle országokban. Szóba került többek között az Egyesült Arab Emirátusok, Afrika, Afganisztán, Guinea, Libéria. USA és ENSZ hivatalnokok állítják, hogy Bot az afrikai konfliktusok helyszínére csempészett több ezer félautomata fegyvert, gránátot, rakétaindítót (Afrikai konfliktusok színhelyei: Angola, Kamerun, Közép-Afrikai Köztársaság, Egyenlítői Guinea, Kenya, Libéria, Líbia, Ruanda, Sierra Leone, Dél-Afrika, Szudán, Szváziföld és Uganda)

A legtöbb fegyver, amit becsempésztek Afrikába, Bulgárián keresztül ment. 1997 júliusától 1998 szeptemberéig But a becslések szerint 14 millió dollár értékű fegyvert csempészett be Afrikába. 2000-ben But helikoptereket, légvédelmi fegyvereket és páncélos járműveket kézbesített Libériának. 1997-ben megalapította az Air Cesst, a Floridai Miamiban. A vállalatot 2001 szeptemberéig működtették.

Viktor Butot 2008. március 6-án fogták el. Ekkor a thaiföldi rendőrök amerikai drogellenes ügynökökkel közösen vették őrizetbe egy elegáns bangkoki szállodában. Az akcióban az amerikai ügynökök fegyverek iránt érdeklődő kolumbiai marxista gerilláknak adták ki magukat. Az Egyesült Államok ezalatt a férfi kiadatását szerette volna elérni a thaiföldi hatóságoknál. Amerikában azzal vádolják Butot, hogy a kolumbiai FARC-cal több milliós fegyverüzleteket bonyolított le. De Oroszország is a férfi kiadatását szeretné elérni. A belga hatóságok pedig éveken át hasztalanul próbálták meg elfogni Viktor Butot az Interpol segítségével. A londoni székhelyű ember jogi szervezet, az Amnesty International egy 2005-ös jelentése alapján But volt a "legkomolyabb" külföldi üzletember", aki ENSZ-embargó által sújtott országoknak adott el fegyvereket egyebek mellett Bulgáriából, Szlovákiából, Ukrajnából és Kirgizisztánból.

Többek között azzal gyanúsítják hogy, folyamatosan fegyverrel látta el a Talibant és az al-Kaidát, és hogy a különböző afrikai országokba saját légiflottájával szállít fegyvert.

Az ő élete inspirálta a 2005-ben bemutatott "Fegyvernepper"(külf. cím: "Lord of war") című hollywoodi filmet. A filmben Nicolas Cage egy könyörtelen fegyverkereskedőt alakít, Jurij Orlov-ot.