Vierwaldstätti-tó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Vierwaldstättersee szócikkből átirányítva)
Vierwaldstättersee
Vierwaldstaettersee.jpg
Országok  Svájc
Vízgyűjtő terület 2124 km2
Elsődleges források Reuss, Muota, Engelberger Aa, Sarner Aa
Elsődleges lefolyások Reuss
Felszíni terület 113,72 km2
Átlagos mélység 117 m
Legnagyobb mélység 214 m
Víztérfogat 11,9 km3
Part hossza 161,9 km
Tszf. magasság 434 m
Települések Luzern, Küssnacht, Brunnen, Flüelen
Elhelyezkedése
Vierwaldstättersee  (Svájc)
Vierwaldstättersee
Vierwaldstättersee
Pozíció Svájc térképén
é. sz. 47° 01′ 10″, k. h. 8° 24′ 04″Koordináták: é. sz. 47° 01′ 10″, k. h. 8° 24′ 04″
Karte Vierwaldstättersee.png

A Vierwaldstätti-tó / Vierwaldstättersee / Vierwaldstätter-tó (franciául Lac des Quatre Cantons, olaszul Lago dei Quattro Cantoni/Lago di Lucerna, rétorománul Lag Lucerna) egy hegyekkel körülvett jellegzetes alakú tó 9 medencével és számtalan nyúlvánnyal Közép-Svájcban. A nevét a tavat körülvevő négy waldstatt-ról, azaz kantonról kapta: Uri, Nidwalden, Schwyz, és Luzern. Legjelentősebb forrásai a Muota, a Reuss, az Isenthalerbach, az Engelberger Aa és a Sarner Aa. Kimenő folyója a Reuss Luzernnél.

Keletkezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Vierwaldstättersee-t 12 000 évvel ezelőtt az utolsó jégkorszak végén a Reuss-gleccser alakította ki.

Forrásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Gotthárd-hegységből folyik a Vierwaldstätter-tóba a Reuss. Nagy mennyiségű hordalékot visz magával, emiatt az idő folyamán a torkolat 10 km-rel északabbra az Unersee-be tolódott. A Reuss torkolatvidékén Flüelen és Seedorf között a tavat részben újból feltöltötték a Flüelent elkerülő alagút és a Gotthárd-alagút építésénél keletkezett törmelékkel, így újból kialakultak sekély zónák, amik a kavicskitermelés során eltűntek.

A tó szabályozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1861 óta a tó vizét Luzernél vízszintszabályozó duzzasztóművel szabályozzák. Az 1910. évi legnagyobb árvíz idején a víz szintje elérte a 435,25 m tengerszint feletti magasságot. A Reuss lefolyó víz mennyisége akkor 455 m³/s volt. A Luzerni kanton tervei között szerepel a Reuss vízszintszabályozó rendszerének szanálása és részben újjáépítése. A projekt tervei szerint a Reuss lefolyókapacitása kereken 100 m³/s-ra emelkedne. Az újjáépítés tervének kiváltó oka az 1999. májusi rekordmennyiségű csapadék és az azt követő nagy árvíz volt, amikor is a víz tengerszint feletti magassága elérte a 434,94 métert. 17 part menti településen kb. 3,5 millió svájci frankos kárt regisztráltak. 2005-ben hasonló árvíz sújtotta a térséget, a folyók és a nagy tavak vízállása sok térségben magasabb volt, mint az évszázad árvizeként emlegetett 1999-es természeti csapás idején volt.

Vierwaldstättersee, Witznau

Öblök és medencék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az Urnersee a Reuss torkolatától (Seedorf) 11 km hosszan északi irányba Brunnenig nyúlik
  • A Gersauer-öböl kelet-nyugati irányban húzódik Brunnentől Ennetbürgenig, ahol az Engelberger Aa a tóba torkollik. Az öböl közepén található a tó legmélyebb pontja.
  • A Witznaui-medence Witznautól nyugatra, Hertenstein (északon) és Bürgenstock (délen) fekszik.
  • A Witznau-medence nyugati részén található ennek a tórésznek a közepe, a Kreuztrichter.
  • Kreuztrichtertől délnyugati irányban fekszik a Stansstadi-öböl és a 4 km hosszú átjáró az Alpnacher-tóhoz, amit egy híd választ el a tó többi részétől.
  • A Luzerni-tó Kreuztrichtertől északnyugati irányba nyúlik Luzern felé, ahol a Reuss elhagyja a tavat és tovább folyik az Aareba.
  • A Küssnachti–tó Merlischachen és Meggen között fekszik.

Vízminőség és hőmérséklet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A víz átlagosan 3,5 évet marad a tómederben és ivóvíz minőségű. Nyáron a tó vize eléri a 22 °C–ot. 1929-ben és 1963-ban befagyott az Alpnachersee és a Lucerni-öböl. 17. és 19. századi okmányok az egész tó jegesedéséről számolnak be. 1684-ben és 1685-ben a Gersauer-medence korcsolyázható volt.

Az éghajlat a száraz, meleg szél fújta és hegyekkel védett Vierwaldstättersee körül enyhe és vegetációja Tessin kantonéhoz hasonlít: a tó parton pálmák, fügefák, ciprusok, kaktuszok, és más déli növényfajták nőnek.

Áramlatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Reuss relatív meleg vize és a tó vízét állandóan átrétegző száraz, meleg szél (föhn) miatt az Urnersee alul melegebb és könnyebb, mint a Gersauer-medencében. A hőmérséklet-különbség, valamint a víz eltérő sótartalma miatt a tó különböző területein tavasszal hatalmas mennyiségű víz áramlik a Gersauer-medencéből az Urnersee mélységeibe. Hasonló mélyvízi áramlatok vannak az Alpnachersee és a Gersauer-medence között is.

Vierwaldstättersee

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tavon a Vierwaldstättersee Hajózási Társaság hajói - 5 nosztalgia-gőzös és 15 elegáns motoros hajó - naponta közlekednek 34 kikötőhely között.

Útvonalak:

  • Luzern - Weggis - Vitznau - Beckenried - Brunnen - Flüelen
  • Luzern - Kehrsiten - Stansstad - Alpnachstad
  • Luzern - Küssnacht am Rigi

A régi utazók Flüelenben szálltak át az öszvérről vagy postakocsiról a hajóra. A tó északi partján húzódik a sok alagúttal és galériával megépített Axenstrasse Flüelentől Sisikonon keresztül Brunnenig. A vasútvonal Flüelen és Brunnen között többnyire a föld alatt vezet. Az Axenstrasse megépítéséig (1863-1865) a vízi út volt az egyetlen lehetséges kapcsolat Uri kantonba, a Szent Gotthárd-hágóhoz és az egyetlen út az északi városoktól a Földközi-tenger kikötőihez. A Vierwaldstättersee körüli vidék napjainkban is fontos közlekedési csomópont.

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Angol utazók fedezték fel belső Svájc hegységeinek szépségét. Üdülő- és fürdőhelyek jöttek létre, mint Weggis vagy Gersau. 1871-ben megnyitották Európa első fogaskerekű vasútját, a Vitznau-Rigi-vasutat. 1889-ben épült a világ legmeredekebb fogaskerekűje Alpnachstad és Pilatus között. Mark Twain újságíróként írt élménybeszámolót a Rigi megmászásáról, ami a 19. században a svájci turizmus fellendüléséhez vezetett.

  • Kilátóhegyek: Rigi, Pilatus, Bürgenstock, Stanserhorn, Mythen, Urirotstock
  • Történelmi jelentőségű helyek: Rütli, Tellsplatte, Tellskapelle, Hohle Gasse

A történet szerint a Vierwaldstätter-tótól nem messze lévő Rütliwiesen fogadott örök hűséget 1291-ben Svájc három őskantonja, Uri, Unterwalden és Schwyz. Ezek a kantonok a svájci reformáció után is katolikusok maradtak. Unterwaldenben található Svájc nemzeti szentje, Klaus testvér kápolnája; a völgy végében épült az Engelberg kolostor: itt képzik ki a Vatikán számára a Svájci Gárda tagjait.

Számos zarándokút vezet a tó mellett Róma irányába. Itt halad nyugati irányba Santiago de Compostela felé a Szent Jakab-út.

Környezetvédelmi problémák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1918 és 1967 között a svájci lőszergyár termelési hulladékának nagy részét a Vierwaldstättersee, a Brienzersee, valamint a Thunersee vizébe szórta. A 200 m mélyre süllyedt hulladék teljes mennyiségét 3300 tonnára becsülik (Thunersee Bern kantonban: 4600 tonna, Brienzersee: 280 tonna). A töltények 35 alkotórészéből 8 ökológiailag veszélyes kategóriába tartozik, mint például ólom, higany és a nagyon mérgező dinitrobenzol. Bár a mérések eddig nem mutattak mérgező szivárgást a hulladékból, nem lehet tudni, hogy hogyan alakul a helyzet a jövőben. A svájci hatóságok 1,23 millió eurót invesztálnak a közeljövőben az érintett tavak vizének kutatásába és a ellenőrzésére, hogy időben felismerjék az esetleges veszélyeket. A lőszerhulladék kiemelése a mélység miatt igen költséges lenne, ezenkívül nagy az ökológiai kockázata annak, hogy a hulladékanyag kiemelésekor kén-, nitrogén- és foszforvegyületek keverednek fel az üledékben. [forrás?]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vierwaldstätti-tó témájú médiaállományokat.