Vidombák

Vidombák (Ghimbav, Weidenbach)

Az erődtemplom bejárata

Vidombák címere

Közigazgatás

Ország

Románia

Történelmi régió

Erdély

Fejlesztési régió

Közép-romániai fejlesztési régió

Megye

Brassó

Rang

város

Polgármester

Dorel Toma (PSD), 2012

Körzethívószám

0x68^[1]

Népesség

5112 fő (2002)^[2] +/-

Magyar lakosság

237

Népsűrűség

191 fő/km²

Földrajzi adatok

Tszf. magasság

559 m

Terület

28,08 km²

Időzóna

EET, UTC+2

Elhelyezkedése

Vidombák

Pozíció Románia térképén

Koordináták: é. sz. 45° 39′ 54″, k. h. 25° 30′ 24″

é. sz. 45° 39′ 54″, k. h. 25° 30′ 24″

Vidombák weboldala

Vidombák (románul Ghimbav, németül Weidenbach, szászul Wejdebich) város Romániában, Brassó megyében.

Fekvése [szerkesztés]

Brassótól nyugatra, a Barcaság síkságán, az azonos nevű folyócska partján fekszik. Brassó belterületétől mindössze 4,5 kilométernyi szántóföld választja el.

Nevének eredete [szerkesztés]

Nevét a németben kapta vizéről. Jelentése 'füzes patak'. Ennek egykori nyelvjárási alakjából alakult ki magyar és román neve is. 1324-ben Widinbach, 1342-ben Widinbach, 1351-ben Wiedenbach, 1413-ban Widembach, 1488-ban Weidenbach, 1689-ben Gimbav, 1760–62-ben Vidombák, 1808-ban Gyénvaff, 1861-ben Gyenbass néven említették. A román nyelvjárási ejtés Alexandru Graur szerint egykor Ghimbah lehetett, a helységnévből képzett családnév ugyanis nem Ghimbăveanu, hanem Ghimbășanu.^[3]

Története [szerkesztés]

A 13. században alapított szász település. Az első falu a hagyomány szerint a maitól északkeletre, a repülőtér helyén települt. Barcasági szabadparaszti falu volt. A törökök 1422-ben kifosztották. 1510-ben 133 telektulajdonos családfőt, 11 özvegyasszonyt, hat pásztort, egy molnárt, egy iskolamestert és egy harangozót írtak benne össze. 1602-ben itt szálltak meg Giorgio Basta csapatai, és innen rabolták végig a környék településeit és a brassói külvárosokat. 1599-ben Vitéz Mihály, 1611-ben Báthory Gábor katonái, 1658-ban a tatárok gyújtották fel. Utóbbi alkalommal az erődtemplomba menekült 909 lakos közül sokakat megöltek, másokat foglyul ejtettek. 65 fogolynak sikerült elmenekülnie, a többiek egy részét később a brassóiak, más részüket a nagyszebeniek váltották ki. 1700-ban írtak össze először 32 román családot is a faluban, akik családneveik alapján Tohánból, Rozsnyóról, Oláhtyukosról, Rukkorból és a Dâmbovița mellékéről érkeztek. A románok a patak jobb partján települtek le. A 18. században szász lakosai főként lent termesztettek. Tisztasága miatt „a Barcaság ékszerdobozának” nevezték, lakói ugyanis minden reggel felsöpörték az utcákat a tehéncsorda után, és évente kimeszelték valamennyi házat.

1876-tól az akkor létrehozott Brassó vármegye Felvidéki járásához tartozott. 1900-ban román műkedvelő színtársulatot alapítottak. A két világháború között az addigi földműves település gazdasági élete átalakult. 1921-ben megalapították a kartongyárat, 1926-ban a Leo kozmetikai üzemet, a brassói Nivea elődjét, 1932–38-ban furnérgyár is működött benne, 1938-ban pedig 180 munkást foglalkoztató fésűsfonó létesült, 55%-os németországi tulajdonrésszel (amely 1945-ben szovjet tulajdonba ment át). Az állam 1925-ben egy kisajátított területen, a falutól északkeletre alapította meg az IAR-t (Industria Aeronautică Română – 'Román Repülőipar'), az első román repülőgépgyárat és a hozzá kapcsolódó katonai repülőteret. Az üzemben 1927 és 1945 között 25 típushoz tartozó körülbelül ezer gépet gyártottak le.^[4] A repülőteret a II. világháborúban a német légierő használta. Ludwig Goldschmiedt 1939-ben ideköltöztette brassói kávépörkölő üzemét.

A szászok 1945-ös jogfosztása után főként Moldvából, Argeș megyéből, Törcsvár vidékéről és Bodza-vidékről települtek be románok. A moldvai románok bevándorlása a helyi ipar fejlődésével és a szászok exodusával az 1970-es évekig folytatódott. 1956-ban a kartongyárat hullámpapírgyárrá alakították át, ez volt az első ilyen üzem Délkelet-Európában. Az IAR az 1960-as években kezdett könnyű mezőgazdasági és sportgépeket, majd az 1970-es években több francia licencű repülő- és helikoptertípust és kis haszongépjárműveket gyártani. Az üzem ekkor már ezernél is több munkást foglalkoztatott.

2002-ben kapott városi címet. 2009-ban határában, a kisrepülőtértől nyugatra kezdődött el a brassói nemzetközi repülőtér építése.

1850-ben 1163 lakosából 815 volt német, 225 román és 123 cigány nemzetiségű; 807 evangélikus és 348 ortodox vallású.

2002-ben 5112 lakosából 4795 volt román, 237 magyar és 56 német nemzetiségű; 4551 ortodox, 189 római katolikus, 77 evangélikus, 70 református, 46 evangéliumi keresztény és 41 baptista vallású.

Látnivalók [szerkesztés]

Szász evangélikus erődtemploma. A háromhajós, gótikus bazilika 1300 körül épült. Déli kapuzata ciszterci hatást mutat. 1643-ban a templomot villámcsapás érte és leégett. Tornyát az 1658-as pusztítás után a korábbinál alacsonyabban építették újra. 1775-ben átalakították. A templomerőd az 1422-es törökdúlás utánról való, a kör alakú védőfal belső oldalán szalonna- és gabonatároló kamrák sorakoznak. Vizesárok vette körül. A délkeleti oldalon helyezkedett el a felvonóhíddal és három toronnyal ellátott barbakán, amelyet 1880-ban elbontottak, hogy helyén felépítsék az új városházát. Az erődöt a falusiak 1611-ben és 1658-ban is ostrom nélkül adták föl a támadóknak.
Ortodox templomát 1783-ban, Ioan Boghici brassói kereskedő támogatásából építették. A háromkaréjos alaprajzú templomhoz 1830-ban emeltek harangtornyot. Előterében egy Nicolae nevű festő által 1814-ben készített, a Paradicsomot és a Poklot ábrázoló freskó látható, amelyet nyolcvan éven keresztül vakolat takart.^[5]
A műemléki listán található a 85., a Str. Pieții 75. számú (18. század) és a Str. Nouă 259. számú lakóház (1789).
A régivel átellenben 2009-ben felszentelt új ortodox templom fedelét oroszországi arannyal vonták be.^[6]

Gazdasága [szerkesztés]

A repülőgépgyárat többszöri próbálkozás ellenére 2009-ig nem sikerült privatizálni.^[7]
Italoskartondoboz- és csomagolópapírgyár.
Total Lubricants kenőanyaggyár.
Transilana gyapjúfonó.^[8]
INA Schaeffler csapágygyár.
Faipari vállalat.