Vidombák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vidombák (Ghimbav, Weidenbach)
Ghimbav4.JPG
Az erődtemplom bejárata
Vidombák címere
Vidombák címere
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Brassó
Rang város
Polgármester Dorel Toma (PSD), 2012
Körzethívószám 0x68[1]
SIRUTA-kód 40214
Népesség
Népesség 4698 fő (2011. október 31.)[2]
Magyar lakosság 155 (2011)
Népsűrűség 191 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 559 m
Terület 28,08 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Vidombák  (Románia)
Vidombák
Vidombák
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 39′ 54″, k. h. 25° 30′ 24″Koordináták: é. sz. 45° 39′ 54″, k. h. 25° 30′ 24″
Vidombák weboldala

Vidombák (románul: Ghimbav, németül Weidenbach, szászul Wejdebich) város Romániában, Brassó megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Brassótól nyugatra, a Barcaság síkságán, az azonos nevű folyócska partján fekszik. Brassó belterületétől mindössze 4,5 kilométernyi szántóföld választja el.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevét a németben kapta vizéről. Jelentése 'füzes patak'. Ennek egykori nyelvjárási alakjából alakult ki magyar és román neve is. 1324-ben Widinbach, 1342-ben Widinbach, 1351-ben Wiedenbach, 1413-ban Widembach, 1488-ban Weidenbach, 1689-ben Gimbav, 1760–62-ben Vidombák, 1808-ban Gyénvaff, 1861-ben Gyenbass néven említették. A román nyelvjárási ejtés Alexandru Graur szerint egykor Ghimbah lehetett, a helységnévből képzett családnév ugyanis nem Ghimbăveanu, hanem Ghimbășanu.[3]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 13. században alapított szász település. Az első falu a hagyomány szerint a maitól északkeletre, a repülőtér helyén települt. Barcasági szabadparaszti falu volt. A törökök 1422-ben kifosztották. 1510-ben 133 telektulajdonos családfőt, 11 özvegyasszonyt, hat pásztort, egy molnárt, egy iskolamestert és egy harangozót írtak benne össze. 1602-ben itt szálltak meg Giorgio Basta csapatai, és innen rabolták végig a környék településeit és a brassói külvárosokat. 1599-ben Vitéz Mihály, 1611-ben Báthory Gábor katonái, 1658-ban a tatárok gyújtották fel. Utóbbi alkalommal az erődtemplomba menekült 909 lakos közül sokakat megöltek, másokat foglyul ejtettek. 65 fogolynak sikerült elmenekülnie, a többiek egy részét később a brassóiak, más részüket a nagyszebeniek váltották ki. 1700-ban írtak össze először 32 román családot is a faluban, akik családneveik alapján Tohánból, Rozsnyóról, Oláhtyukosról, Rukkorból és a Dâmbovița mellékéről érkeztek. A románok a patak jobb partján települtek le. A 18. században szász lakosai főként lent termesztettek. A népességnövekedés miatt 1761-ben az addigi három mellé egy negyedik „Nachbarschaftot” (szomszédságot) is létrehoztak. Tisztasága miatt „a Barcaság ékszerdobozának” nevezték, lakói ugyanis minden reggel felsöpörték az utcákat a tehéncsorda után, és évente kimeszelték valamennyi házat.

1876-tól az akkor létrehozott Brassó vármegye Felvidéki járásához tartozott. 1896-ra lezárult határának tagosítása. 1900-ban román műkedvelő színtársulatot alapítottak. A két világháború között az addigi földműves település gazdasági élete átalakult. 1921-ben Fritz Bartesch kartonpapírgyárat alapított benne. 1926-ban üzembe helyezték a Leo kozmetikai üzemet, a brassói Nivea elődjét és 1932–38-ban furnérgyár is működött benne, 1938-ban a brassói Scherg-gyár 180 munkást foglalkoztató fésűsfonót létesített, 55%-os németországi tulajdonrésszel (amely 1945-ben szovjet tulajdonba ment át). Az állam 1925-ben egy kisajátított területen, a falutól északkeletre alapította meg az IAR-t (Industria Aeronautică Română – 'Román Repülőipar'), az első román repülőgépgyárat és a hozzá kapcsolódó katonai repülőteret. Az üzemben 1927 és 1945 között 25 típushoz tartozó körülbelül ezer gépet gyártottak le.[4] A repülőteret a II. világháborúban a német légierő használta. Ludwig Goldschmiedt 1939-ben ideköltöztette brassói kávépörkölő üzemét.

A szászok 1945-ös jogfosztása után főként Moldvából, Argeș megyéből, Törcsvár vidékéről és Bodza-vidékről települtek be románok. A moldvai románok és kisebb mértékben a barcasági és székelyföldi magyarok bevándorlása a helyi ipar fejlődésével és a szászok exodusával az 1970-es évekig folytatódott. 1956-ban a kartongyár mellett, a volt Keller és Braun furnérgyár területén megkezdték a hullámpapír gyártását, elsőként Délkelet-Európában. Az IAR az 1960-as években kezdett könnyű mezőgazdasági és sportgépeket, majd az 1970-es években több francia licencű repülő- és helikoptertípust és kis haszongépjárműveket gyártani. Az üzem ekkor már ezernél is több munkást foglalkoztatott. A fésűsfonó vállalat 1960-ban egy, 1978-ban két újabb üzemcsarnokot avatott fel, ezután kb. 1250 főnek adott munkát.

2002-ben kapott városi címet. 2009-ben határában, a kisrepülőtértől nyugatra kezdődött el a brassói nemzetközi repülőtér építése.

1850-ben 1163 lakosából 815 volt német, 225 román és 123 cigány nemzetiségű; 807 evangélikus és 348 ortodox vallású.

2002-ben 5112 lakosából 4795 volt román, 237 magyar és 56 német nemzetiségű; 4551 ortodox, 189 római katolikus, 77 evangélikus, 70 református, 46 evangéliumi keresztény és 41 baptista vallású.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szász evangélikus erődtemploma. A háromhajós, gótikus bazilika 1300 körül épült. Déli kapuzata ciszterci hatást mutat. 1643-ban a templomot villámcsapás érte és leégett. Tornyát az 1658-as pusztítás után a korábbinál alacsonyabban építették újra. 1775-ben átalakították. A templomerőd az 1422-es törökdúlás utánról való, a kör alakú védőfal belső oldalán szalonna- és gabonatároló kamrák sorakoznak. Vizesárok vette körül. A délkeleti oldalon helyezkedett el a felvonóhíddal és három toronnyal ellátott barbakán, amelyet 1880-ban elbontottak, hogy helyén felépítsék az új városházát. Az erődöt a falusiak 1611-ben és 1658-ban is ostrom nélkül adták föl a támadóknak.
  • Ortodox templomát 1783-ban, Ioan Boghici brassói kereskedő támogatásából építették. A háromkaréjos alaprajzú templomhoz 1830-ban emeltek harangtornyot. Előterében egy Nicolae nevű festő által 1814-ben készített, a Paradicsomot és a Poklot ábrázoló freskó látható, amelyet nyolcvan éven keresztül vakolat takart.[5]
  • A műemléki listán található a 85., a Str. Pieții 75. számú (18. század) és a Str. Nouă 259. számú lakóház (1789).
  • A régivel átellenben 2009-ben felszentelt új ortodox templom fedelét oroszországi arannyal vonták be.[6]

Gazdasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A repülőgépgyárat többszöri próbálkozás ellenére 2009-ig nem sikerült privatizálni.[7]
  • Italoskartondoboz- és csomagolópapírgyár.
  • Total Lubricants kenőanyaggyár.
  • Transilana gyapjúfonó.[8]
  • INA Schaeffler csapágygyár.
  • Faipari vállalat.

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Romtelecom, 3–RDS
  2. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  3. Al. Graur: Nume de persoane. București, 1965, 118. o.
  4. www.iar.ro
  5. Oldal a brassói ortodox esperesség webhelyén (románul)
  6. Monitorul Expres 2009. június 30. (románul)
  7. ro:IAR Ghimbav
  8. www.transilana.ro

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vidombák témájú médiaállományokat.